Amit üvöltve kérünk majd...The Killers

The Killers: Day & Age | Aki ezt a cikket elolvassa, annak nyilván nem kell bemutatni a Killerst. De akinek mégis, annak íme pár szó a bandáról: a The Killers egy Grammy-jelölt amerikai rockegyüttes Las Vegas-ból. Az együttes 2002-ben alakult. Első, kirobbanó sikerű albumuk, a Hot Fuss 2004-ben, Sam's Town című második lemezük pedig 2006-ban jelent meg. Aztán kiadtak egy B-oldalas dalokat és remixeket tartalmazó válogatást (Sawdust).

És tavaly év végén sokak örömére, végre megérkezett az új The Killers album „Day and Age” címmel!

Legtöbb helyen negatív kritikát kapott, de ne ítéljünk, míg meg nem hallgatjuk (lehetőleg többször)!

Mindenesetre Flowers azt nyilatkozta, hogy Elton John, és David Bowie voltak a fő inspirációi az album megírásánál. Ez kinek jó hír, kinek kevésbé...

Az első nóta, a Losing Touch hallatán, azonnal továbbnyomtam, hátha a következők hozzák a tipikus, Killers-es indierockot. Nos, a Human is egy olyan szám, amire azt mondom, a zenei alap még jó is lenne, de az ének monotonsága és "semmi újat nem hozása", lapossá teszi ezt a számot is.

A változó tempójú Spaceman fülbemászó refrénjével a Mr Brightside babérjaira tör, a Joyride klasszikus, ügetős Killers-dal, egy kicsit másképp: szaxofonnal, ami feldobja az amúgy is jó hangulatú számot.

A This is your life visszhangzó afrikai kórussal, az I Can't Stay karibi ütemekkel mászik a fülünkbe, Hawaii, vidám-szomorú, és az átvezetés elsöprő.

A Neon Tiger tipikusan olyan szám, amit üvöltve fognak kérni a rajongók a Killers koncerteken. A The World We Live In totál popos, valószínűleg a rádiók kedvence lesz. Mire az utolsó számokhoz érünk, ha nem vagyunk fanatikus Killersesek, totál lefáradhatunk.

Mindent összevetve, érezhető a Bowie-hatás, és van elég sok U2-ra hajazó dal is (ez főleg az énekben érezhető, bár meglehet, ezzel nincs mit tenni...).

A The Killers bevállalt valami újat, megpróbált kitörni a megszokott stílusából, ami szerintem sok rajongónak nem tetszik annyira. A változás mindig megosztja a tömegeket.

Ki-ki döntse el, melyik a jobb, a már jól ismert elektronikával jócskán átitatott gitárpop muzsika, vagy a mostani, news wave-es minimalizmus!

A MyMusic értékelése: 7/10

The Killers: Day & Age (Island Records – 2008)

1. Losing Touch 4:13
2. Human 4:05
3. Spaceman 4:44
4. Joy Ride 3:34
5. A Dustland Fairytale 3:45
6. This Is Your Life 3:39
7. I Can't Stay 3:05
8. Neon Tiger 3:04
9. The World We Live In 4:38
10. Goodnight, Travel Well 6:51

cimkék
- lemezkritika, the killers

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább