3428 zenekar 12452 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2008. október 13. | Neményi Márton

Nagyon ütős lemezzel jelentkezett a Carbonfools

Copyright:

Újraszervezve és újragondolva tért vissza a Carbonfools, még mindig Titusszal, de szinte teljesen más felállásban. Második, Carbon Heart című albumuk a MyMusic-lemezbemutató napján jelent meg. A zenészek vérprofik, a frontemberük modell, a dobok mögött Keleti Tamás rockmenedzser – szóval ők a legmenőbbek, de vajon a legjobbak is?

A második lemez mindig sorsdöntő, itt válik el, mit is ér valójában egy együttes. Az angolszász szaksajtóban létezik is a másodiklemez-tünet: hiába a több évig érlelődött, garázsban felvett zseniális bemutatkozó album, ha a stúdiószerződéssel, profi körülmények között, határidőre felvett második anyag vergődés csupán. A Carbonfools esetében külön izgalmas a kérdés, ugyanis ez már szinte nem is az az együttes, akit a Poisoned Gulasch lemezzel megismertünk: részben Keleti Tamás producer-dobos szervezőmunkájának hála komplett, stabil felállású banda lett belőlük. Méghozzá rockbanda.

Titusz el is tűnt az együttes nevéből, nem véletlenül: a bëlga dj-je inkább a háttérből húzza rá az elektronikát a gitár-basszgitár-dob-alapú hangzásra. Mindehhez beszerveztek egy modell-frontembert (saját meghatározásuk szerint: popmodell), Fehér Balázst, aki szerencsére nem csak mézesmadzagként funkcionál: színpadi jelenléte, sőt hangja is van, nem is akármilyen. Egy kis magyaros mellékíztől eltekintve tisztességesen nyomja az amerikai angolt is, ami egyértelmű jele annak, hogy a Carbonfools úgy érzi: kész a nemzetközi piacra.

Teljes joggal. A Carbon Heart tökéletesen megszólaló, érett, felnőttes (de nem öreges) album, nyugodtan betolhatjuk polcunkon az élvonalbeli angol és amerikai agyas rockbandák közé. Azért nem merem leírni a zseniális szót, mert a Carbonfoolszban még mindig túl sok ellentétes erő működik. Nem tudja eldönteni, hogy akkor most zúzós rock, komoly pop, vagy elektronikus zene-e. A három világ pedig sokszor nem együtt, hanem egymás mellett él: a kezdő Carbonfreak vagy a The Line a tiszta elektronikából megy át rockos vadulásba – ezt a kettősséget leszámítva egyébként mindkettő hátborzongatóan jó szám. A Furilla breakbeates lüktetése és a The Mirror indie-s zúzása is inkább a középszer felé rántják az albumot – ahonnan szerencsére mindig kitalál az együttes, hiszen tudják ők, mi az, amiben a legjobbak.

A Carbon Heart nagy pillanatai azok, amikor elfelejtik a műfaji elvárásokat és gondolkodni, kalandozni kezdenek. Amikor Titusz összetéveszthetetlen effektjei előre törnek, amikor Fehér Balázs fesztelenül, eszköztelenül, „csak úgy” énekel, amikor Keleti Tamás matekozva dobol. Ilyen pillanatokból szerencsére kapunk eleget: a már említett Carbonfreak, a The Line befelé fordulós hangulata, a háttérben alig hallható akusztikus gitárokkal – ezek azok az ötletek, amiktől egyedülálló a Carbonfools. Meg persze attól, hogy tudnak dalt írni: a Mountain Tears western-retrójához filmet kéne forgatni, a Pony pedig simán hozza azt, amit a Red Hot Chilli Peppers hozott tizenöt éve. Kiemelkedik még a C64 is, ami a magyar poptörténelem legijesztőbb intrója ellenére nem került fel a lemezre – a banda MyMusic-adatlapján viszont meghallgatható.

Szóval okos együttes a Carbonfools – ideje, hogy ezt ők is végleg elhiggyék, és magasról tegyenek a műfaji határokra. Ennyi hiányzik ahhoz, hogy ne csak a legmenőbb magyar zenekar legyen, hanem a legjobb is.

Neményi Márton

A MyMusic értékelése: 8/10

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky