The Kolin: Yell into the Kazoo

The Kolin: Yell into the Kazoo (2008) | A Kolin rendkívül pofátlan egy zenekar. Hogy miért? Nos, arcátlanul, megelőzve kor- és zenésztársaikat képesek voltak, némi túlzással túl jó és különleges zenét készíteni a nemrégiben megjelent „Yell into the Kazoo” című albumukra.

megosztás
kapcsolódó linkek
- the Kolin a MyMusic-on!
kapcsolódó cikkek

Az mindig úgy van, hogy aztán jön egy banda, amely kicsit megint belenyúl a tutiba, és egyszercsak valamiért meg is szeretjük, hallgatjuk és koncertekre járunk, mígnem aztán a nem belátható jövőbe révednek és elvész a tudás, a tehetség, az ambíció, meg minden, ami egy-egy jó zenekarhoz tartozik.

De, persze az úgy is van ám, hogy amikor betoppan egy írtó tehetséges zenekar, örülünk, hiszen oly jó, amikor egy-egy új hang, előadásmód mutatkozik meg és teszi kicsit színesebbé a mindennapokat.

A The Kolin egy ilyen magyar zenekar, amelynek ráadásul a minap jelent meg „Yell into the Kazoo” című, pofátlanul jóra sikeredett lemeze. Minket első hallgatásra kicsit a Gus Gus némileg kaotikus, majd letisztulófélben lévő hangzására emlékeztetett, majd azzal a lendülettel Beck-re, Blurre és Muse-re is. Hogy akkor miképpen bír a Kolin egyedi lenni? Hát ezektől mind!

A különleges felállású trió, minden szempontból kitesz magáért, hiszen míg a szintiket kezelő, dalszerző frontember (Linczényi Márk) remek, ugyanúgy az egyszemélyes ritmusszekció (Ágoston Iván) és a rendkívül kreatív gitár (Szilvási Ákos) egyenesen kiválóvá teszi a csapatot.

A dalok sora – hogy néhányat kiemeljünk a 12-ből - a Jimmy-vel kezdődik, amelynek betétszövege minket egy gyerekmondókára emlékeztet. Nem is lepődnék meg különösebben, ha tényleg az lenne. „Jimmy-Jimmy Jaguár…”. Ha valaki tudja mi is ez, az feltétlenül írja meg! Mindenesetre ez egy remek kezdés, nem beszélve arról, hogy az ebből készült klip utóbbi idők talán legjobban sikeredett filmje.

A Kolin film nem is véletlenül nyert egy rakás díjat, már így is. Ez tényleg király!

A több slágergyanús dal közül még kiemelhetjük a „San Francisco” című dalt, ami nyugodtan elférhetne egy nemzetközi toplista élbolyában is, még ha kicsit Scissors Sister átérzése van tőle az embernek, de tulajdonképpen ez sem baj, hiszen manapság valamiért ez a vonal tök összefolyik.

A mintegy 12 dalt tartalmazó cd egy új szín a magyar zenei palettán, és valami azt súgja még sokat hallunk ezekről a srácokról. A lemez megvételét mindenesetre feltétlenül ajánlom a trash-trance és indie rajongóknak.

Joss Beaumont

A MyMusic értékelése: 8/10

The Kolin: Yell into the Kazoo (Universal, 2008)

1. Intro
2. Jimmy
3. Disco Hero
4. Bronco
5. U R So
6. Fuck Me
7. B-65 (Gay Submarine)
8. Hard To Be
9. San Francisco
10. Want Your Body
11. Bitches On The Trucks
12. Gui

cimkék
- lemezkritika, the kolin

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább