2008. március 31. | déka
A bólogatós, szerencsetojás-csókolgatós vizekre a Bed’s Too Big Without You-val eveznek vissza, mely arról is nevezetes, hogy Sting seggrészegen írta egy müncheni – igen magányos – hotelszobában. Hihetnénk azt, hogy egy reggae klasszikus, amit a Police feldolgozott. Ami azt illeti, épp fordítva; ezt a számot rengeteg jamaikai művész dolgozta fel, köztük Sheila Hylton (hallható a halhatatlan, Sly and Robbie – nagyon híres reggae arcok –által producerelt Taxi c. kiadványon is). Utóbb még K-os is rátette a kezét (őt mindenki ama bizonyos kérészes mobiltelefon reklámzenéje által ismeri).
Ezután, mint a hullámvasúton, ismét egy Copeland szerzemény következik a sorban. A Contact annyira konkrét, hogy már fáj. Úgy az énekstílusban, mint a szövegezésben, határozottan a Wire köszön vissza. A dob természetesen most is magával ragadó, de ezt csak egy humoros átvezetőnek fogjuk értékelni, amint meghalljuk a Does Everyone Stare kezdő, tétovázó billentyűakkordjait. Copeland itt bebizonyítja, hogy nem csak Sting tud jazzes, intuitív-introspektív számokat írni, hanem ő is. A harmóniák isteniek, a szöveg pedig valami káprázatos, üzenete; Félénk vagyok, de hódítani akarok. Humoros; „I change my clothes ten times before I take you on a date”, mégis leánybűvölő; „Does everyone stare the way I do?/I only stare this way at you”, amin nagyot dob az ötletes, szépségesen fülbemászó, többszólamban felénekelt dallam.
A lemezt Sting zárja egy modern témával, punkos lendülettel (valószínűleg ez a Police leggyorsabb száma). A fiúk le akarnák lassítani a világot (No Time This Time), pedig pont ők pörgettek fel minket.
A banda életében később kibontakozó feszültségek kőkeményen mérgeztek, de még így sem tépázták meg a zenei reputációt. Hála az égnek, a Reggatta születése idején a Police tagjai még nem utálták egymást, így valóban kiemelkedő alkotássá válhatott, melyben a legjobb formájukat hozzák. Az a tény, hogy mindösszesen két hét alatt rögzítették, nem csak arra utal, hogy remekül érezték magukat munka közben (ami érződik a zenén is), hanem arra is, hogy valóban csak úgy „megérkeztek” a dalok. Amikor úgy, mint egy jó kelmének, természetes esése van a dalszerzésnek és felvételnek, legtöbbször nagy slágerek születnek. A bizonyíték erre az egyre növekedő népszerűség a két toplistás: az igazán légies (bár ott ugye nincs is légkör) Walking on the Moon és a kb. hatszázmilliószor feldolgozott Message in a Bottle által. Bár úgy tűnik, nagyon sikeres, legutóbb hallott verziójától (melyet borzalmas patwa dialektusban ad elő, sejtésem szerint a new york-i Wumni) borsózik a hátam.
Mindent összefoglalva csak annyit tudok mondani; általában a tényleg jó lemezekről nem lehet sokat írni. Beszélnek maguktól. Betolod. Meghallgatod. Összenézel azzal, akivel hallgatod, vagy csak nézel magad elé, és tudod, miről van szó. Nincs itt semmi magyaráznivaló, csak köszönjük meg szépen a Police-nak.
déka
A MyMusic értékelése: 9/10
The Police: Reggatta de Blanc
(1979. október 5. 11 szám – 41:52, A&M)
1. Message In A Bottle
2. Regatta De Blanc
3. It's Alright For You
4. Bring On The Night
5. Deathwish
6. Walking On The Moon
7. On Any Other Day
8. The Bed's Too Big Without You
9. Contact
10. Does Everyone Stare
11. No Time This Time