Nem Mind1: A mindennapi betevő gördeszkás punk

Még tavaly decemberben jelent meg a Nemind1 nevű punk rock trió 5. albuma, Amit érdemelsz.. címmel. A kaliforniai deszkás punkban utazó csapat lemezét hallgatva azon gondolkodtam, hogy miért nincs idehaza egy olyan támogató, ami a nyugaton bejáratott Warped turnéhoz hasonlóan mozgatná a szubkultúra érintett részét. Ha működne az, ami külföldön már bevált, valószínű, hogy a Nem mind 1-et is többen és hamarabb ismerik meg.

megosztás
kapcsolódó linkek
- A Nem Mind1 MyMusic-os oldala
kapcsolódó cikkek

A 9 éve alakult háromtagú fővárosi csapat - ének basszus: Ckee, Gitár, ének: Csülök, Dob: Kese – ugyanis teljesen vállalható punk rockot tol. A korai Green Day hangulatát idéző akkordokkal nyit az album, és marad is ezen a vonalon. A srácok ügyes hangszerkezelők, ami a minimum egy évtizednyi együttzenélés után. Egy énektanárral viszont érdemes lenne edzetni az énekhangot, mert bár hamisság nem jellemző, nem árt, ha magabiztos izmos hanggal rendelkezik az énekes, stílustól független.

Konkrét mondanivalóval, és az Offspring, Pennywilse, NOFX tengely által hozott vonal stílusjegyeit jól használva működnek, és ez így is van jól. A szövegek témái beletrafálnak azokba a témákba, amik egy gondolkodó tizenévest foglalkoztatnak. Nincs durva társadalomkritika, de a környezetszennyezés, a pénzközpontú anyagias világot bíráló sorok ugyanúgy megtalálhatóak, mint az életigenlő, kiútkereső üzenetek. A hangzáson én személy szerint még gyalulnék, mert bár a Slayer sound nem igazán előnyös a műfajnak, azért egy/két helyen megsúlyoznám a hangzást. Ettől függetlenül látszik, hogy van munka a sorrendben 5. lemezen, a borítón, bár nem szabad megelégedni a kettéhajtott papírlappal, legközelebb, tessék feltenni a dalszövegeket.

Összegezve: fazonilag, zeneileg egyaránt rendben van a Nemmind1, ilyen alapból építkezve egy ügyes menedzser rövid idő alatt fel tudná hozni a bandát országos szintre. Bár amíg idehaza a művalóságshow az ugródeszka a hírnév felé, addig a srácoknak kell eldönteniük, hogy elkurvulnak- e, vagy a civil melót tanulás mellett munkálkodnak tovább. Mindenesetre nyugodtabban adom a rokongyerek kezébe hallgatnivaló gyanánt, mint az elmebeteg, de annál felkapottabb fiktív japán manga hentai torzszülött poptermékeket.

A MyMusic értékelése: 6/10

Savas Henrik

Számlista:
1. Kis király
2. Ennyi a lényeg
3. Jégre tesz
4. Káros szenvedély
5. Miénk itt minden
6. Amit érdemelsz...
7. Részegen keltem
8. Repülj
9. Néhány év
10. Ennyi éppen elég
11. Élni csak...
12. Vége lett

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások

veszkijarat	2008. ápr.. 20. 18:13	1
Azért ez a szomorú ebben a mai magyar zenei kultúrában. Itt a Nemmind1 akik 9éve léteznek, és hiába játszanak nagyon is vállalható zenét, nem hiszem, hogy különösebb ismertséggel rendelkeznének. Persze nem végeztem megbízható kutatásokat, de valószínűleg ha nem ilyen zenében működnék, és nem ezt hallgatnám, akkor én sem hallottam volna róluk soha. A mi zenekarunk a Vészkijárat, még "csak" 5 éves, és annyira el tud keseríteni, ha látok egy ilyen történetet, mert ilyenkor arra gondolok, hogy nálunk is eltelik még 4 év, szépen, csöndben megjelenik majd az 5. nagylemezünk, és mégsem leszünk majd sohasem előrébb. Hiába tesszük a dolgunk, hiába készülnek egyre jobb számok, hiába megyünk el a világ végére is néhány ember kedvéért zenélni benzinpénzért, akkor sem jutunk soha A pontból B ponra. "ilyen alapból építkezve egy ügyes menedzser rövid idő alatt fel tudná hozni a bandát országos szintre" - én nem akarok elkurvulni, és remélem a Nemmind1 sem. nem állok be a No thanx, és az AFC mögé, hogy festett szemű, vasalt hajú, és vitatható nem identitással rendelkező tinisztárt csináljanak belőlem úgy, hogy közben az általuk írt szennyt kelljen játszanom. Sajnos azonban a hozzánk hasonló zenekarok sorsa ugyanaz, mint a Nemmind1-é, vagy említhetnék még itt nagyon sok olyan zenekart, akik zenéjükért sokkal többet érdemelnének, de Mo.n sosem lesz belőlük/belőlünk semmi...

Teljes fórum

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább