Emilie Autumn – 4 O’Clock EP (2008)

Emilie Autumn – 4 O’Clock EP (2008) | Az igazi művészek arról ismerszenek meg, hogy az alkotásban nem korlátozzák őket a világ által felállított műfajok, stílusok. Emilie Autumn szabadon kalandozik a dalaiban, egészen különböző stílusok tűnnek fel éles váltásban, vagy akár egyszerre, a végeredmény pedig egyedi és megismételhetetlen.

Az 1979-es születésű Emilie már kisgyermekkorától hegedülni tanult, alaposan megismerkedett az improvizációs zenélés művészetével, és 15 évesen már az indianai zeneakadémián folytatta tanulmányait. Többek között egyedi öltözködési stílusa miatt azonban meggyűlt a baja az egyetem vezetésével, így két év után otthagyta az intézményt, és különböző klasszikus és könnyűzenei stílusokkal kezdett ismerkedni. A reneszánsz, a barokk és a rockzene ma is meghatározó elemei zenéjének. Rövid időre leszerződött egy kiadóhoz, de mivel ők elég komolyan beleszóltak a dalaiba, Emilie hamar őket is maga mögött hagyta, és barátaival megalakította a Ravensong nevű zenekart, ahol énekelt és reneszánsz zenei ismeretét is megcsillantotta. 2000-ben megalapította saját kiadóját a Traitor Records-t, megjelentette még három évvel korábban felvett albumát, az On a day-t (klasszikus hegedűn), és nekilátott az Enchant album munkálatainak, ami végül 2003-ban jelent meg. Az ezt beharangozó Chambermaid EP és az album is egyaránt hatalmas sikert aratott. Emilie bemutatta saját stílusát, ahol egészen egyedi egyveleget alkotva keveredik a klasszikus, a rock, az indusztriál, az elektro zene, s mindez a gótikus zene nagyon határozott felhangjával.

A gótikus zene világába ezerféle zene tartozik, amit Emilie képvisel egy rendkívül kifinomult értelmezése a goth üzenetének. Zenéje és stílusa egyaránt a szokatlan és néha disszonáns módon megszólaló klasszikus és vadromantikus szépséget képviseli, azzal a fekete humorral és iróniával, amit oly sokan félreértelmeznek ebben a stílusban. Nem véletlenül nevezik stílusát dark cabaret-nek, hiszen gyakran érezhetjük úgy, hogy a század elejének kabaréit és revüit látjuk, csak sötéten és kifordítva. Emilie megjelenése goth körökben annyira nem megdöbbentő, mint kívülről nézve, de kétségkívül roppant egyedi, és az ún. „gothic lolita” öltözködése is nagyon népszerű a gótlánykák körében, igaz, ahogy lenni szokott, sokan csak a külsőségeket öltik magukra.

Az új EP magával a címadó dallal kezdődik, ami első pillanatától az utolsóig lenyűgöző. Emilie orgánuma fantasztikus, a dallamok gyönyörűek, a hangszerelés nagyon hatásos. Ezt követi az akusztikus és megnyugtatóbb, derűsebb hangvételű My Fairweather Friend. A következőkben a 2006-os Opheliac lemezen megjelent Gothic Lolita c. dal remixét, és a szintén ezen a lemezről származó Swallow kétféle remixét hallhatjuk. Sajnos ezekről már nem tudok szuperlatívuszokban beszélni, bár eredetileg remek dalok, a remixek nem tökéletesen eltaláltak. Erős folytatás az Organ Grinder, ami a Fűrész III. zenéjéhez készült, és egy nagyon ütős, instrumentális elektronikus hegedű tétel. Hallhatunk még két előzetest Emilie készülő könyvéből, ami bár nagyon ígéretes, a felolvasásai mégsem igazán élvezhetőek. A rejtett track pedig Alice Cooper Is it my body című dalának alapvetően elektronikus feldolgozása, ami élvezhető, de bőven elég, hogy rejtett trackként szerepel.

Akik még nem találkoztak Emilie művészetével, semmiképpen se a 4 O’Clock EP-vel kezdjék az ismerkedést, hiszen bár szerepel rajta egy fantasztikus dal, nem mérhető az előző lemezeihez, igaz, más kategóriát is képvisel, hiszen sok szám inkább a rajongóknak szánt érdekesség. Ismerkedésre tökéletes a bemutatkozó Enchant album, illetve az előzőnél némileg határozottabb és agresszívabb hangulatú Opheliac lemez, melyekről a maga teljességében ismerhető meg Emilie változatos és lenyűgöző zenéje.

Thürmer Marianna

A MyMusic értékelése: 6/10

Tracklist:
01. 4 O'Clock
02. My Fairweather Friend
03. Gothic Lolita (Bad Poetry Mix by Sieben)
04. Swallow (Filthy Victorian Mix By Perfidious Words)
05. Swallow (Oyster Mix By Punto Omega)
06. Organ Grinder
07. Excerpts From The Upcoming Book "The Asylum"
08. Words From "The Asylum"
09. Untitled (Hidden Track)

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább