3429 zenekar 12486 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. október 11. | Jam

Isten sem segített – Crossfaith

Copyright:

Crossfaith – Ex Machina (2018) | Évek óta reménykedem benne, hogy végre a japánok megemberelik magukat és nemcsak egy fél jó lemezzel lepnek meg minket, hanem kitart a lelkesedés a korong végéig, én meg rányomhatom a kiváló plecsnit az aktuális darabra. Miután láttam őket élőben, ez a reményem mondhatni vággyá, sőt akarássá nőtte ki magát. Aztán megint csalódtam.

Pedig a Düreres buli újra meghozta a kedvemet, elővettem a korábbi albumokat és le is pörgettem őket néhányszor, de mindig oda sikerült kilyukadni, hogy a Zion EP egy akkora arconbaszás a bandától, hogy nekik nem is nagyon kellene nagylemezekkel foglalkozni. Egyszerűen fognák a jobbnál jobb ötleteiket – a döngölősebb fajtából -, összepakolnak belőle 5-6 dalt évente-kétévente, aztán csókolom. És akkor nem kell kitölteni a játékidőt ilyen Lost In You-kkal (tiszta Bullet For My Valentine), Milestone-okkal (tiszta Bullet For My Valentine) meg Eden In The Rain-ekkel (és akkor még nem is gondolunk a Tears Fall-ra az előző lemezről, mert tényleg sírni támad kedvünk – és nem mellesleg tiszta Bullet For My Valentine). Egyszerűen tisztában kell lenni a határokkal: Kenta Koie nem az az énekes, aki elviszi a hátán a balladákat, így nemhogy egyre többet, hanem sokkal kevesebbet kellene felpakolni a lemezekre. Lehetőleg mondjuk a nullához konvergáljon a mennyiségük. Ha a zúzos dalokban egy-egy tiszta refrén felcsendül, akkor üsse kő, még szeretem is őket, mert bátor dolog, hogy pár évvel ezelőtt tiszta éneklésre adta a fejét Kenta és még azt is megkockáztatnám, hogy egyre jobban megy neki. De azért ne essünk már a Matt Heafy-szindrómába, hogy a saját trillázásunkra kelljen recskázni - mint egy kiskutya, aki felfedezi önnön hangját -, aztán a tökünket meg letesszük a színpad mellé. Mindenki csinálja azt, amihez ért: Kenta például üvöltsön, mintha baromira fájna neki, és dalonként minimum négy break előtt számoljon vissza, hogy „3-2-1-GO!” Mert az baromi jól megy neki itt is és élőben is.

Aztán itt van még ez a rap dolog, amit a magam részéről nagyon szeretek, de megint csak nem vagyok benne biztos, hogy a Crossaith-től várnám a nagy hadarásokat. Ettől függetlenül ezekkel a részekkel most kiegyezek, mert az elektronikus alapot kihasználva eléggé jóhangulatokat tudnak teremteni, főleg a Freedom-ban Rou Reynolds belépője sikerült baromi hatásosra. Ho99o9 a Destroy-ban nem sok vizet zavar, viszont a Linkin Park Faint-jének feldolgozásában amit masato leművel, arra azért mindenki álljon meg egy ásónyomra. A srác kifejezetten királyul hozza Chester utánozhatatlan klasszikusát és bár nem biztos, hogy meg kellett volna változtatni az alapot, de egy igazán kellemes csalódás lett a vége. És ha már az alapoknál tartunk, akkor mint mindig, most is Terufumi Tamano zsenialitását kell kiemelni, mert egyértelműen az ő effektjei emelik ki a Crssfaith-et a többi hasonszőrű banda közül. Az intrója szépen felhozza a lemezt, a Twin Shadows egy kellemes szusszanás a Daybreak előtt, a Wipeout-ban király a drum n bass-es alap, de nekem a Make A Move refrénje alá varázsolt dallama vett meg igazán. Azért mondjuk az Eden In The Rain első hangjainál még azt is majdnem elhittem, hogy az új CHVRCHES-t hallgatom, szóval itt sem minden arany, ami Terufumi. De mindezekkel együtt is azt mondanám, hogy sikerült egy hangyaherényivel jobb lemezt összehozni, mint a Xeno volt három éve, csak még mindig kicsit sok a töltelék, és a stílushatárok feszegetését sem biztos, hogy erre a bandára bíznám. Legyen bunkó aprítás, tongyó dübörgés, türhő ordibálás, meg jó parasztos búcsús veretés. Aztán én már boldog is leszek.

A MyMusic értékelése: 6/10

Tracklist:
01 – Deus Ex Machina
02 – Catastrpohe
03 – The Perfect Nightmare
04 – Destroy (ft. Ho99o9)
05 – Freedom (ft. Rou Raynolds)
06 – Make A Move
07 – Lost In You
08 – Wipeout
09 – Milestone
10 – Eden In The Rain
11 – Twin Shadows
12 – Daybreak
13 – Faint (ft. masato)

Jam
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2018. szeptember 7.

One-Man Show - Panic! At The Disco lemezkritika

Panic! At The Disco – Pray For The Wicked (2018) | Brendon Urie egyedül maradt a Panic! fedélzetén, de szerencsére nem esett pánikba (bocs…), hanem pár ráérős hónapjában és a Broadway-szereplésének szünnapjaiban összehozta a banda hatodik lemezét. Ami igazából már nem is banda, hanem egy szólóproject, de ez mit sem von le az értékeiből, sőt, felsrófolja őket a tudat, hogy nagyrészt ez az egész egyetlen ember műve. Tovább

2018. augusztus 6.

Szétszed! - Chelsea Grin – Eternal Nightmare

Chelsea Grin – Eternal Nightmare (2018) | Miután Alex Koehler énekes és Dan Jones és Jake Harmond gitárosok is leléceltek, eléggé kérdéses volt a banda sorsa, de Tom Barber énekes érkezésével úgy döntöttek a srácok, hogy négyen is folytatják és összehozzák az Eternal Nightmare-t. Ennél jobban pedig nem is dönthettek volna, ugyanis ez bizony, bár nem reformálja meg a deathcore műfaját, de a fejedet azért leharapja. Tőből! Tovább

2018. július 30.

Berobbanás - Krúbi – Nehézlábérzés

Krúbi – Nehézlábérzés (2018) | Őszintén, baromi kevés magyar rap/hip-hop előadó van, akinek teljes odaadással tudom hallgatni a zenéjét, éppen ezért engem vágott a legjobban mellkason, hogy Krúbit az első hallgatástól kezdve röhögve és elismerően bólogatva élvezem. Aztán kijött a bemutatkozó album és konkrétan összehugyoztam magam a felismeréstől: ez kellett már a hazai hip-hop életnek! Tovább

2018. július 25.

Bring Me The Valentine - Bullet For My Valentine – Gravity

Bullet For My Valentine – Gravity (2018) | Hatodik lemezéhez érkezett a Matt Tuck vezette walesi metalcore brigád, akik ugyan már nem metalcore-ok és a tagok felét is lecserélték, mégis azt kell mondanom, hogy vannak megkapó pillanatai a Gravity-nek. Korlátozott számban és maximálisan párosíthatók a Bring Me The Horizon That’s The Spirit-jével, de legalább vannak! Tovább

2018. július 20.

Gyilkos pillantás - Eyes Set To Kill – Eyes Set To Kill

Eyes Set To Kill – Eyes Set To Kill (2018) | Némi tagrendbeli átrendeződés, Anissa Rodriguez távozása és négy év várokozás után jött ki hatodik stúdióalbumával az arizóniai banda. A korong szimplán cím nélkül, vagy ha úgy tetszik, selftitledként látta meg a napvilágot a Century Media Records gondozásában, és bár változások történtek, a lendületéből vajmi keveset veszített a banda. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky