3430 zenekar 12485 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. július 5. | Jam

Bólogatós kutyák! – Red Swamp – Desertdrive (2018)

Copyright:

Red Swamp - Desertdrive (2018) | Két évet váratott minket a debüt után a budapesti stoner/sludge banda, ennyi időre volt szükségük ugyanis, hogy valami egészen elképesztő második korongot pakoljanak össze. A Desertdrive paraszt, okos, fogós, baszatós, táncolós, bólogatós és minden tekintetben kiváló alkotás. Ezt így mindjárt az elején szögezzük le!

A másik, amit ki kell még jelenteni, hogy ez az én számból – billentyűzetemből – szinte istenkáromlásnak hangozhat, hiszen egészen eddig próbáltam elhatárolódni ettől a műfajtól és a hideg futkosott a hátamon, ha valaki a stoner szót kiejtette (persze kivételek mindig lesznek, ugye Apey?). Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a két alapvető, ellenszenvemet kiváltó tényezőt a srácok kigyomlálták a palettáról, így tehát nincsen végtelenségig ismételt, ötlettelen riffek halmaza és főleg nincs torokordításos, szenvedős „sztónervokál”. Engem ezzel a kettővel a világból ki lehetne kergetni, viszont amit itt a srácok összehoztak, abban van egy kis metalcore, néhol egy kis rockos riffelgetés, itt-ott már-már popos refrének, na és persze a masszív agyletépés. Pont ezért van az, hogy hazánk egyik leginnovatívabb, legexportképesebb bandáját látom a srácokban, hiszen képesek egy közkedvelt műfajt úgy megfogni, hogy még a mandínerből elutasító személyem is kíváncsian kapja fel a fejét az első riffre és a végén elégedett csettint. Gyakorlatilag itt is a riffek kapják a legnagyobb hangsúlyt, hiszen mégsem 100%-ig stílusidegen a banda, viszont ezek a riffek nem a „hányszor lehet büntetlenül énekelni egy refrént” gondolatiságában fogantak, hanem változatosak és egy dalon belül is képesek több hangulat lefestésére. És persze nem kerülhetjük meg Veress Marci dobjátékát sem, aki csuklóból hozza a kötelezőt, húznak a grooove-ok, a duplázó pedig pörög, mint a körhinta a Tisza-menti falunapokon. Igazából a Queen of the Dirt vége ébreszti csak rá az átlaghallgatót, hogy gitárszólóból és elszállós agymenésből lehetett volna egy kicsit több is, de mivel az egész lemez feszes, mint Rihannán a koncertdress, ezért a kutyának nem tűnnek fel ilyen nüanszok, csak amikor kapunk belőle egy kis kóstolót.

A lemez legnagyobb erőssége mindenképpen Kovács Gergely és az ő hangi adottságai, hiszen képes az összes dalból slágert varázsolni. De komolyan, kivétel nélkül az összesből! Alapból van egy baromi jó hangszíne, amit iszonyatosan jól ki is használ, amikor meg elkezdődik az üvöltözés, akkor aztán hidegrázás. A screamek igazán mélyről, zsigerből érkeznek, mi pedig mosolyogva tépjük le a képeket a falról keretestül, hogy jól szétcsapkodjunk vele valamit! Amikor a Crossed beindul, vagy éppen a Castaway bangelős intrója, de akár a címadót vagy a már fent említett Queen of the Dirt-öt is említhetném, akkor aztán nincs megállás, „mindenki fejszével szabott kockás inget fog szarni tőle”, ahogy Gergely is mondta a lemezmegjelenés előtt. És igen, ez meg is történik, úgyhogy én ki merem jelenteni, hogy stílusában az év lemezét hozta nekünk a budapesti kvintett (ugye Apey-ék nem hoznak ki idén semmit) és minden elismerést megérdemeltek eddig is, ezután meg aztán pláne. Nagyon jól szól a lemez, ötletesek a dalok, zseniális az ének, rövid, tömör, és kellőképpen nagy az újrahallgatási faktor. Tulajdonképpen szóljatok, ha kihagytam valamit, de nálam ez most nagyon betalált!
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2018. július 16.

Függőség! - Dance Gavin Dance – Artifical Selection

Dance Gavin Dance - Artifical Selection (2018) | Továbbra is nagyüzemben gyártja a lemezeket a sacramentoi kvintett, akik minden egyes kiadványukkal képesek elérni, hogy minden mást félretegyek és csakis ők élvezzék kiélezett és kitüntető figyelmemet. Nem nehéz kitalálni, hiszen már említettem, hogy mennyire vártam az Artifical Selection-t, hogy ez most is így volt: mióta kijött, függök! Tovább

2018. július 12.

Zajnak nem zaj, de veszélyes - The Word Alive – Violent Noise (2018)

The World Alive - Violent Noise (2018) | Stabil kétévenkénti megjelenéssel az arizóniai banda már az ötödik nagylemezét gurítja ki a stúdióból és mindent mondhatunk, de azt, hogy a színvonal emelkedne? Azt aligha… Minden lemez előtt megkapjuk, hogy mekkora dolgokat vittek véghez a srácok a megírása során, kemény lesz, dallamos lesz, imádni fogjuk és soha nem akarunk mást hallgatni… Aztán megjön a lemez, elsuhan mellettünk egy-két kellemesebb pillanattal és soha többet nem kerül elő. Pont ilyen a Vilonent Noise is. Tovább

2018. június 30.

Pofán csapós tételek - Road

Road - _TKLTSSG_HBJ (2018) | Avagy köznapi nevén A tökéletesség hibája, de sokkal menőbben néz ki a fenti módon kiírva. Szóval hetedik lemezéhez érkezett a domoszlói rock’n’road-négyes, akik minden eddiginél mélyebbre merészkedtek zeneileg és szövegileg is, ami azt bizonyítja, hogy a M.A.T.T. nem csak egy kilengés volt, hanem az ösvény kitaposása, amelyen a mostani lemez lelkendezve robog tovább. Tovább

2018. június 25.

Mázsa < Tonna < Caliban

Caliban – Elements (2018) | A német metalcore legendák visszatértek a tizenegyedik stúdióalbumukkal, amely ugyan nem fogja megváltani a világot, viszont mindenképpen érdemes ráfülelni, hiszen zsigerből hozzák a rájuk annyira jellemző brutalitást. Mindezt úgy, hogy nem mennek át a nonstop agy nélküli favágásba, hanem értékeket pakolnak a breakdownok közé. Tovább

2018. június 20.

Minek nevezzelek...? – Fall Out Boy

Fall Out Boy – M.A.N.I.A. (2018) | Baromi nehéz nekiállni beszélni erről a lemezről, hiszen imádtam ezt a bandát egészen a 2013-as Save Rock And Rollig. Mármint még azt is imádtam, ami azért elég kevés oldschool fanról mondható el. Aztán az American Psycho-val elindult egy olyan folyamat, amelyet meg kellene állítani. Sürgősen! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky