3429 zenekar 12493 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. május 6. | Jam

Arcon leszel b@szva! - Ektomorf – Fury (2018)

Copyright:

Ektomorf - Fury (2017) | Farkas Zotya meghozta a következő Ektomorf albumot, miután kicserélődött körülötte az egész bagázs, de még mindig úgy gondolja, hogy ő a legdühösebb ember az univerzumban. Amivel egyébként nem is lenne alapvetően probléma, ha nem ez lenne a banda tizenötödik albuma, ugyanazon mezsgye mentén menetelve.

  • megosztás
      Megosztom az iWiW-en
  • kapcsolódó linkek

Magam lepődtem meg egyébként azon a legjobban, ahogy berobbant a lemez és az első két dal úgy ledarálta frissen mosott üstökömet, hogy le is mondtam gyorsan a fodrászt – bár belátom, a kaposzakkol viccelődni ebben az esetben nem túl szerencsés… Szóval egészen kellemes felütést kapott az album, és az első klipes dal, a Prophet of Doom (szép Zotya-kiejtéssel „propet of dúm”) valójában mellbevágott rendesen, hiszen nem számítottam ekkora lendületre. Arra meg aztán végképp nem, hogy az AK47 viszi tovább a dolgot és csak megy a dara és megy és megy… Aztán megérkezik a címadó és megtörik a lendület, megkapjuk a kötelező ugrálós-bólogatós tételeket és már csak az Infernal Warfare próbál meg egy kicsit újra circle pit-re kényszeríteni, de úgy istenigazán már nem fogunk nekiállni mozogni, csak a Skin Them Alive-ra. Vagyis mozgunk, mert az ugrálás és a bólogatás továbbra is kötelező. Amit még szintén a pozitívumok oldalára írhatunk, azok a gitárszólók, ugyanis egészen Slayer-esre sikeredtek néhol ezzel a wah-pedálos, „igazából csak nyünnyögtetem a gitárt” felfogásukkal és ezek baromi jót tesznek a daloknak. A hangzás még idefér a napos oldalra, plusz amit marha szívesen vettem, hogy tíz dalban maximalizálták a lemezt a srácok, mert ennyi bőven elég egyszerre ebből a döngöldéből. Sőt…

A negatív oldalra egyből felírhatjuk Zotya kiejtését, de ezt már annyiszor kitárgyaltuk, hogy lassan kezdem megszokni. A másik, hogy itt bizony csak azért van két gitáros… Zotya, miért is van két gitáros? Merthogy a nyolchúros gitár egyedül is kruttyogna annyit, hogy ne kelljen megtámasztani egy másik hangszerrel, melódiákat meg úgyis felesleges keresni, mert itt ugye csak a riffek és a groove-ok számítanak igazán. Tehát van egy ember a bandában, aki csak van. Tudom, hogy ennek a műfajnak megvannak a maga határai, DE! 2018-ban, 14 albummal a hátunk mögött már el kellene azon gondolkodni, hogy ha a két gitár két különböző dolgot csinál (vagy akár teljesen ugyanazt egy terccel/kvarttal/kvinttel feljebb), akkor azért lényegesen változatosabb és érdekesebb dolgokat tudunk felpakolni a lemezre. Viszont nem szeretnék én lenni a zöldfülű, aki nem ért az ’igazi zenéhez’, úgyhogy el is engedem ezt a dolgot. Igazság szerint az Aggressor után én baromi pozitívan csalódtam a bandában, úgyhogy azt kell mondanom, hogy nagyon is jót tett a vérfrissítés és az is, hogy nem akartak 14-15 dalt felpakolni a korongra, hanem csak tízet, de talán arra egy picivel több energiát fordítottak. (talán) Persze ettől még mindig nem lettem se groove-metal, se thrash-metal, se Ektomorf-fan, de mindenképpen haladás a Fury az előzőekhez képest.


A MyMusic értékelése: 6/10


Tracklist:
01- Prophet Of Doom
02 – AK47
03 – Fury
04 – Bullet In Your Head
05 – Faith And Strenght
06 – Infernal Warfare
07 – Tears Of Christ
08 – Blood For Blood
09 – If You’re Willing To Die
10 – Skin Them Alive

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2018. május 25.

Kívül állok, magamon kívül - Three Days Grace

Three Days Grace – Outsider (2018) | Három évet kellett újfent várnunk, hogy a torontói srácok visszatérjenek és végre levetkőzzék Adam hiányát, kipróbálva néhány olyan megoldást, amelyet eddig egész élesen kerültek. Persze nem minden esetben jó a kísérletező felfogás, de ha végre az énekes is beleviszi az egyéniségét a zenébe, azért az nem árthat. Matt pedig belevitte az övét ebbe a lemezbe bőséggel. Tovább

2018. május 24.

Hát ez nem az lett - 30 Seconds To Mars

A Jared Leto Show - 30 Seconds To Mars – America (2018) | A kezdetektől hatalmas rajongója vagyok a banda, vagyis a Leto fivérek munkásságának, a selftitled és az A Beautiful Lie ott csücsülnek a polcomon, a masszív porrétegtől védve, hatalmas becsben tartva, a This Is War-ra még fáj a fogam, míg a negyedik lemezt már csak ajándékba fogadnám el (talán). Pénzt már semmiképpen nem adnék érte. Valószínűleg az Americát azon nyomban vissza is adnám... Tovább

2018. május 20.

Elpuhultál? Nem baj! - Paramore

Paramore – After Laughter (2017) | Négy év telt el az ultrasikeres selftitled óta, Jeremy Davis ismét elhagyta a hajót, Zac Farro visszaszállt rá, de mindez csak a körítés, hiszen az agy, Taylor York és a hang, Hayley Williams még mindig magabiztosan vezetik egyre növekvő bárkájukat a pop tengerén. Az ötödik albumhoz érve elmondhatjuk, hogy egy felnőttebb, érettebb külsőt mutató, de lelkében még mindig bohókásan gyermeteg zenekarral van dolgunk, és ez zseniális! Tovább

2018. május 13.

Storytime. Megint... - Black Veil Brides

Black Veil Brides – Vale (2018) | A fekete menyasszonyok visszatértek, hogy négy évvel a selftitled buktája után kicsit visszaépítsék a renomét, amely mégsem romlott meg úgy istenigazából. Csak nálam, nálam viszont eléggé, hiszen az első három albumot – a maguk kis hibáival együtt is – imádtam, a negyedik pedig úgy arcul csapott az ötlettelenségével, hogy még mindig sajog kicsit. Tovább

2018. május 9.

Alapvető stabilitás - August Burns Red

August Burns Red – Phantom Anthem (2017) | Nyolcadik albumához érkezett a mindig megbízható, stabilan zakatoló metalcore alapvetés, akik ugyan a rajongók szerint még mindig csak próbálják a Messengers farvizét meglovagolni és a kreativitásuk már rég nem úgy csillog, mint hajdanán, de én ezt vitatnám. El is mondom, hogy miért! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky