3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. április 14. | Jam

A deathcore halhatatlan | Lorna Shore – Immortal

Copyright:

Lorna Shore - Immortal (2019) | Szegény Lorna Shore-ra rájár a rúd, mióta Tom Barber úgy döntött, hogy a Chelsea Grin-be igazol, hiszen CJ McCreery-ben megtalálták a tökéletes pótlást Barber helyére, sőt… Aztán egy évvel később, mire megírták az év egyik legerősebb lemezét, CJ-t meneszteni is kellett egy botrány miatt, aztán most megint vakarhatja a fejét a megmaradt trió, hogy ezeket a zseniális témákat meg ki fogja hitelesen elhörögni?

Adam, Austin és Andrew (tripla A kategóriás a zenekar, én mindig is mondtam) vakarhatja bőszen a fejét, ugyanis az Immortal minden kétséget kizáróan a szcéna egyik legjobb alkotása a 2020-as évben (is), s noha kaptak időt a vírustól, hogy pótolják McCreery torkát, de valljuk be, nem kis részt neki is köszönhető a lemez sikere. Sokáig gondolkodtam, hogy mit kéne kiemelnem ebből a sötéten hömpölygő, experimentális és szimfonikus elemeket bőszen felvonultató, gyomorfogatóan mocskos, mégis gyönyörű masszából, de még mindig nem tudom eldönteni. Egyszerűen minden hangszer (és itt most az éneket is kezeljük hangszerként) a maximumot hozza ezalatt a tíz dal alatt, ami talán a 45 perces játékidő végére egy kicsit megfárad, de korántsem az ötlettelenség vagy az unalomba fulladó megoldások miatt, hanem egyszerűen csak agyonnyom a lemez súlya. A címadó nyitányától a Relentless Torment utolsó hangjáig egy olyan szintű epikus kettősség járja át az egészet, mintha a menny és a pokol összecsapásától indukált, mindent elsöprő tornádó söpörne végig a világon. A nagyzenekari kíséretek gyönyörű ellentétben állnak az aszfaltszaggató breakekkel és zseniális dallamokkal, miközben CJ a világ összes hangszínén elüvölti a fájdalmát. Soha nem tudod, hogy éppen mit tartogatnak a srácok, a patikamérlegen kimért kiszámíthatatlanság minden ütemben felüti a fejét és soha nem tudod megtippelni, hogy mi lesz a következő lépés. Vagy teljes leállás némi effekttel, vagy egy break, amiben minden ütem szinte más és más, esetleg egy tempóváltás, amitől olyan döngölde indul, hogy felszeded a parkettát a nagyszobában, de az is lehet, hogy szélsebes duplázás vagy a jól bejáratott blast-henger. Nyilván merítenek az urak a standard-ekből, de mégis újnak, frissnek hat az egész.


Hatalmas bajban lesz az az ember, aki megpróbálkozik cover-elni bármelyik hangszert a lemezről, akármelyik dalban, ugyanis az extrém gyorsaság és a tűpontosan adagolt, apró finomságok mind-mind úgy megkeverik az állóvizet, hogy ember legyen a talpán, aki megjegyzi és még le is utánozza őket. Austin dobjátéka fenomenális, a sebessége lenyűgöző, a breakdownokban adagolt apró kis ötletei pedig biztosítanak róla, hogy soha ne tudd, hogy mit fog ütni legközelebb. A gitárosok szintén dicséretet érdemelnek, hiszen a refrének dallamai kellően fogósak, a szólok pedig ujj-törően gyorsak és zseniálisak, miközben az ikerdallamok szinte végig ott vannak a háttérben. CJ pedig a legjobb dolog, ami történhetett ezzel a lemezzel: változatos, erőteljes, hiteles, artikulálatlan hörgései úgy beégnek a hallójáratainkba, mintha mindig is ott lettek volna. Hatalmas kár, hogy a botrány és a vírus miatt nem csodálhattuk meg élőben ezt a gépezetet, mert baromi kíváncsi lettem volna rá, ahogy ezt élőben megszólaltatják. Nem akarok szkeptikusnak tűnni, de ez a lemez úgy össze van rakva, hogy ha ezt még el is tudják így játszani, akkor új kedvencem lesz a stílusban. Bár, ha jobban belegondolok, igazából már a lemez is meggyőzött arról, hogy új király ültessek a trónra. Méghozzá egy halhatatlan királyt!


A MyMusic értékelése: 9/10


Tracklist:
01 – Immortal
02 – Death Portrait
03 – This Is Hell
04 – Hollow Sentence
05 – Warpath Of Disease
06 – Misery System
07 – Obsession
08 – King ov Deception
09 – Darkest Spawn
10 – Relentless Torment
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

2020. július 15.

A nyár íze! | New Found Glory - Forever + Ever x Infinity

New Found Glory - Forever + Ever x Infinity (2020) | Nem tétlenkednek a floridai punkok, hiszen a tavalyi feldolgozáslemez után máris itt a soron következő, teljes értékű NFG korong. Úgyhogy itt az ideje, hogy előkapjuk a képzeletbeli szörfdeszkát, shortra vetkőzzünk és nekiszaladjunk az óceánnak, arccal a legnagyobb hullám felé. Tovább

2020. július 10.

A nyúl üregében | Code Orange - Underneath

Code Orange - Underneath (2020) | Ha van még új út a kemény zenében és a metalban, akkor nagy valószínűséggel a Code Orange áll ma az egyik legközelebb ahhoz, hogy ezt az utat megtalálja. Az Underneath egy olyan utazás, ami az első pillanattól az utolsóig kétségek között tart azt illetően, hogy mi rejlik a következő sarkon és mit hallasz majd a következő ütemben. Tovább

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky