3429 zenekar 12455 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. február 8. | Jam

Hátra arc! | Sleeping With Sirens

Copyright:

Sleeping With Sirens – How It Feels To Be Lost (2019) | Kellin Quinn azt ígérte, hogy végre egy keményebb, a banda aranykorához jobban hasonlító, rockosabb albumot kapunk, mert a Gossip volt. Ez egy nagyon szép fogadkozás, csak mivel a Gossip nettó pop volt, kicsit mégis féltem ettől a kijelentéstől. Végül aztán csak igazat mondott Mr. Quinn, de ettől még ne kezdjünk örömtáncot járni.

Tény, hogy visszakanyarodott a banda a kicsit karcosabb vonalra, vannak üvöltések és breakek is felfedezhetők itt-ott, de azzal azért legyünk tisztában, hogy a lemez 40%-a így is pop, ráadásul a lassabb, csöpögősebb fajtából. Ahogy kedves BB kollégám megfogalmazta: „attól, hogy rálépnek a gitárosok a torzítóra, még Pink sem lesz rock.” És nagyjából ez van itt is a lassabb dalokkal. Viszont a gyorsabbak, amik működnek, azok nagyon működnek, így például a kezdő Leave It All Behind, az abszolút favorit Break Me Down vagy az Another Nightmare simán elviszik a hátukon az albumot. Az ilyen dalok hallgatása közben simán felötlött bennem a Kick Me When I’m Down vagy az Alone zsenialitása, ami miatt megszerettük a bandát, ez pedig tényleg megér néhány pirospontot. A probléma tényleg ott kezdődik, amikor elérjük végre a fordulatszámot, aztán derékba lesz törve egy-két balladával. Aztán még egyszer fel, majd két dallal később újra jönnek a balladák. Ezt mondhatnánk tudatos hullámvasutazásnak, de mivel a szövegek nincsenek összefűzve, nem indokolja a sztori a lemez szétszabdalását (a lá Northlane), ezért inkább csak idegesítők ezek a váltások.


Plusz azt is hozzá kell tenni, hogy az SWS zenészei sosem alkottak maradandót a hangszereiken (mint ahogy most sem), inkább mindig csak aládolgoztak Quinn kivételes hangi adottságainak, amikre mehettek a szárnyaló, néhol szopránba hajló szólamok. Nyilván ezt valaki szereti, valaki utálja, közömbösnek nagyon nehéz maradni ebben a témában. Viszont mindenképpen pozitív, hogy nagyon nagy erőlködést kiváltó és éteri magasságokban szárnyaló témákból most tisztességesen kevés jutott a lemezre, inkább a kényelmes tartományokban énekel Kellin. Ez pedig nem baj, hiszen, amit az Osatia énekese is produkált egy-két dalban (az öncélúan minél magasabbra kúszó üvöltözésre gondolunk), az már senkinek nem volt egészséges. Mint ahogy egyébként Benji Madden vendégszereplése sem túl kellemes a Never Enough-ban, de hát legalább van.. Lényeg a lényeg, a SWS elkezdett visszamászni a post-hardcore térképére, ez pedig nem egy utolsó szempont. Választhatták volna az I See Stars-ok, All Time Low-k, Fall Out Boy-ok által kitaposott ösvényt, és simán csinálhattak volna egy poplemezt (öhm.. még egyet), de inkább visszafordultak régi önmagukhoz, és egy sokkal nehezebb, erősebb anyaggal jöttek ki. A döntés dicséretes, az út kiváló, a megvalósítás egyelőre felemás, de mi, egykori fanok, díjazzuk a próbálkozást is!


A MyMusic értékelése: 7/10
Tracklist:
01 – Leave It All Behind
02 – Never Enough (ft. Benji Madden from Good Charlotte)
03 – How It Feels To Be Lost
04 – Agree To Disagree
05 – Ghost
06 – Blood Lines
07 – Break Me Down
08 – Another Nightmare
09 – P. S. Missing You
10 – Medicine (Devil In My Head)
11 – Dying To Belive
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

2020. június 10.

Hulljon a férgese! | The Black Dahlia Murder

The Black Dahlia Murder – Verminous (2020) | Kilencedik lemezét görgette kifelé a Verminous képében a death metal alapvetésnek számító amerikai banda idén, Strnad-ék pedig egy fikarcnyi kétséget sem hagynak afelől, hogy méltán érdemelték ki ezt a titulust. Most először kellett három évet várni az előző korong után a rajongóknak, de a végeredmény tekintetében bőven mondhatjuk, hogy megérte a plusz egy év! Tovább

2020. június 6.

Meghaltam? | Polaris

Polaris – The Death Of Me (2020) | Második lemezét hozta ki az ausztrál metalcore banda és ha ez a náció és ez a zsáner egy mondatba kerül, akkor abban biztosak lehetünk, hogy valami nem mindennapi produkcióval fogjuk szemben találni magunkat. Ezt maximálisan alá is támasztja a The Death Of Me, hiszen a srácok mindent hoztak, ami kötelező, de mindenen csavartak is egy kicsit, hogy azért mégse legyen már tizenkettő egy tucat! Tovább

2020. június 2.

Kivirágzás | Hayley Williams

Hayley Williams – Petals For Armor (2020) | Sokan azt gondoltuk, hogy az After Laughter-rel Hayley helyretette a dolgokat az életében és a lelkét gyötrő démonoktól megszabadulva végre visszatérnek a klasszikus hangzáshoz és a sodró lendületű poppunk dalokhoz a Paramore-ral. Ez a remény még mindig él, de nagyobbat nem is tévedhettünk volna, hiszen Hayley-ben még volt egy szólólemez, ami a belső utazás és a pop egy teljesen más árnyalatát mutatja meg, mint az AL. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky