3430 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2020. február 8. | Jam

Hátra arc! | Sleeping With Sirens

Copyright:

Sleeping With Sirens – How It Feels To Be Lost (2019) | Kellin Quinn azt ígérte, hogy végre egy keményebb, a banda aranykorához jobban hasonlító, rockosabb albumot kapunk, mert a Gossip volt. Ez egy nagyon szép fogadkozás, csak mivel a Gossip nettó pop volt, kicsit mégis féltem ettől a kijelentéstől. Végül aztán csak igazat mondott Mr. Quinn, de ettől még ne kezdjünk örömtáncot járni.

Tény, hogy visszakanyarodott a banda a kicsit karcosabb vonalra, vannak üvöltések és breakek is felfedezhetők itt-ott, de azzal azért legyünk tisztában, hogy a lemez 40%-a így is pop, ráadásul a lassabb, csöpögősebb fajtából. Ahogy kedves BB kollégám megfogalmazta: „attól, hogy rálépnek a gitárosok a torzítóra, még Pink sem lesz rock.” És nagyjából ez van itt is a lassabb dalokkal. Viszont a gyorsabbak, amik működnek, azok nagyon működnek, így például a kezdő Leave It All Behind, az abszolút favorit Break Me Down vagy az Another Nightmare simán elviszik a hátukon az albumot. Az ilyen dalok hallgatása közben simán felötlött bennem a Kick Me When I’m Down vagy az Alone zsenialitása, ami miatt megszerettük a bandát, ez pedig tényleg megér néhány pirospontot. A probléma tényleg ott kezdődik, amikor elérjük végre a fordulatszámot, aztán derékba lesz törve egy-két balladával. Aztán még egyszer fel, majd két dallal később újra jönnek a balladák. Ezt mondhatnánk tudatos hullámvasutazásnak, de mivel a szövegek nincsenek összefűzve, nem indokolja a sztori a lemez szétszabdalását (a lá Northlane), ezért inkább csak idegesítők ezek a váltások.


Plusz azt is hozzá kell tenni, hogy az SWS zenészei sosem alkottak maradandót a hangszereiken (mint ahogy most sem), inkább mindig csak aládolgoztak Quinn kivételes hangi adottságainak, amikre mehettek a szárnyaló, néhol szopránba hajló szólamok. Nyilván ezt valaki szereti, valaki utálja, közömbösnek nagyon nehéz maradni ebben a témában. Viszont mindenképpen pozitív, hogy nagyon nagy erőlködést kiváltó és éteri magasságokban szárnyaló témákból most tisztességesen kevés jutott a lemezre, inkább a kényelmes tartományokban énekel Kellin. Ez pedig nem baj, hiszen, amit az Osatia énekese is produkált egy-két dalban (az öncélúan minél magasabbra kúszó üvöltözésre gondolunk), az már senkinek nem volt egészséges. Mint ahogy egyébként Benji Madden vendégszereplése sem túl kellemes a Never Enough-ban, de hát legalább van.. Lényeg a lényeg, a SWS elkezdett visszamászni a post-hardcore térképére, ez pedig nem egy utolsó szempont. Választhatták volna az I See Stars-ok, All Time Low-k, Fall Out Boy-ok által kitaposott ösvényt, és simán csinálhattak volna egy poplemezt (öhm.. még egyet), de inkább visszafordultak régi önmagukhoz, és egy sokkal nehezebb, erősebb anyaggal jöttek ki. A döntés dicséretes, az út kiváló, a megvalósítás egyelőre felemás, de mi, egykori fanok, díjazzuk a próbálkozást is!


A MyMusic értékelése: 7/10
Tracklist:
01 – Leave It All Behind
02 – Never Enough (ft. Benji Madden from Good Charlotte)
03 – How It Feels To Be Lost
04 – Agree To Disagree
05 – Ghost
06 – Blood Lines
07 – Break Me Down
08 – Another Nightmare
09 – P. S. Missing You
10 – Medicine (Devil In My Head)
11 – Dying To Belive
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 25.

Csendesen | Breaking Benjamin

Breaking Benjamin – Aurora (2020) | Akusztikus albummal jelentkezett a Benjamin Burnley vezette csapat, akik az Ember után úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha visszavesznek a durvulásból és a hosszú-hosszú évek óta áhított unplugged dalcsokorral lepik meg a rajongókat. Ez egyrészt dicséretes, hiszen tényleg minimum 15 éve vártuk ezt a percet, másrészt reméljük, hogy jövőre jön a következő hangos lemez, csak hogy ne szakadjon meg a hároméves ciklus, plusz az utóbbi is zseni volt. Tovább

2020. február 20.

Egy kicsit innen... | Wage War

Wage War – Pressure (2019) | Megérkezett az ocalai brigád harmadik nagylemeze, ami attól kapta a legnagyobb visszhangot, hogy a belengető single gitártémája egy az egyben lenyúlta az Architects Doomsday-riffjét. Ha itt megálltak volna, akkor nem lenne a fenti cím és a rossz szájíz, de sajnos túl sok zenét hallgatnak a srácok… Tovább

2020. február 14.

A 2. félidőt hozták a fiúk | Our Last Night

Our Last Night – Overcome The Darkness (2019) | Kicsit talán elhamarkodott képet alkottam tavaly a Let Light Overcome-ról, de védelmemre legyen mondva, hogy akkor még szó nem volt arról, hogy lesz második fele is az anyagnak. Viszont az Overcome The Darkness megérkezett, rám rúgta az ajtót és kicsit még el is varázsolt. Tovább

2020. február 4.

A kis béna | Andrew Baena

Andrew Baena - Bury The Hatcet (2019, EP) | A youtuberek korát éljük, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már lassan mindegyiknek van saját dala, EP-je, lemeze, videóklipje vagy bármije, ami a zenéhez köthető – még ha nem ért hozzá, akkor is. Szóval az is tény, hogy ezek közül nagyon kevés az értékelhető produktum, ezért baromi meglepő, hogy az egyik ilyen tavaly Andrew Baena nevéhez fűződik. Tovább

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky