Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt?

share
kapcsolódó linkek
- sheperds

A válasz egyértelműen igen, hiszen ebben a stílusban eléggé kevés az aktív banda errefelé (és most nem egész Magyarországról, csak Tatabányáról és környékéről beszélünk), úgyhogy mindenképpen hiánypótló a Pathfinder négy tétele. Jó, tény, hogy nem ezzel fogják a srácok újradefiniálni a színteret, de láblenyomatnak és debütálásnak tökéletes. Feca és Csabi gitártémái kellően változatosak, sikerült kihasználni a két gitárt külön-külön, és mindig molyol az egyik a háttérben valami dallamfélét, hogy ne unatkozzunk egy percre sem. Sanyi a basszuson kellő alapot ad az egésznek és – higgyétek el nekem, láttam élőben -, ha kiteljesedik majd a későbbi kiadványokon, akkor okoz majd némi meglepetést mindenképpen.

Ahol bukhatott volna az egész sztori, az az ének rész, hiszen a srácoknak nem volt állandó vokalistájuk a felvételeknél, de Szabó Tomi a Silent Homes-ból volt olyan jó arc, hogy beugrott és felnyomta a srácoknak, úgyhogy a minőség garantált volt. Néhol döccen csak meg Tomi hangja, amikor kiveszik a karcosság, és szinte tisztát próbál hozni, de ez minimális, szinte észre sem vehető. Nálam a magnum opus egyértelműen a záró From The Archives Of The Past, ami négyperc feletti játékidejével az egyetlen dal, amely úgy tud kiteljesedni, ahogy kell. A többiben sem volt hiányérzetem egészen addig, amíg el nem jutottam idáig és meg nem hallottam, hogy a banda ilyet is tud. Szerintem jobban áll nekik a terjengősség (főleg egy The Ocean-t megnevezve hatásként…), mint a két és félperces rohanások, de természetesen mindegyiknek megvan a szépsége. A Pahtfinder egy kellően markáns lenyomata annak, hogy itt Tatabányán valami születőben van, már csak tűkön kell ülni, hogy a következő kiadvány is megérkezzen végre.

A MyMusic értékelése: 7/10

Tracklist:
01 – Mark Of Life
02 – The Longest Journey
03 – Stand Against The Odds
04 – From The Archives Of The Past

cimkék
- hazai, lemezkritika, shepherds

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer