3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. október 11. | Jam

Isten sem segített – Crossfaith

Copyright:

Crossfaith – Ex Machina (2018) | Évek óta reménykedem benne, hogy végre a japánok megemberelik magukat és nemcsak egy fél jó lemezzel lepnek meg minket, hanem kitart a lelkesedés a korong végéig, én meg rányomhatom a kiváló plecsnit az aktuális darabra. Miután láttam őket élőben, ez a reményem mondhatni vággyá, sőt akarássá nőtte ki magát. Aztán megint csalódtam.

Pedig a Düreres buli újra meghozta a kedvemet, elővettem a korábbi albumokat és le is pörgettem őket néhányszor, de mindig oda sikerült kilyukadni, hogy a Zion EP egy akkora arconbaszás a bandától, hogy nekik nem is nagyon kellene nagylemezekkel foglalkozni. Egyszerűen fognák a jobbnál jobb ötleteiket – a döngölősebb fajtából -, összepakolnak belőle 5-6 dalt évente-kétévente, aztán csókolom. És akkor nem kell kitölteni a játékidőt ilyen Lost In You-kkal (tiszta Bullet For My Valentine), Milestone-okkal (tiszta Bullet For My Valentine) meg Eden In The Rain-ekkel (és akkor még nem is gondolunk a Tears Fall-ra az előző lemezről, mert tényleg sírni támad kedvünk – és nem mellesleg tiszta Bullet For My Valentine). Egyszerűen tisztában kell lenni a határokkal: Kenta Koie nem az az énekes, aki elviszi a hátán a balladákat, így nemhogy egyre többet, hanem sokkal kevesebbet kellene felpakolni a lemezekre. Lehetőleg mondjuk a nullához konvergáljon a mennyiségük. Ha a zúzos dalokban egy-egy tiszta refrén felcsendül, akkor üsse kő, még szeretem is őket, mert bátor dolog, hogy pár évvel ezelőtt tiszta éneklésre adta a fejét Kenta és még azt is megkockáztatnám, hogy egyre jobban megy neki. De azért ne essünk már a Matt Heafy-szindrómába, hogy a saját trillázásunkra kelljen recskázni - mint egy kiskutya, aki felfedezi önnön hangját -, aztán a tökünket meg letesszük a színpad mellé. Mindenki csinálja azt, amihez ért: Kenta például üvöltsön, mintha baromira fájna neki, és dalonként minimum négy break előtt számoljon vissza, hogy „3-2-1-GO!” Mert az baromi jól megy neki itt is és élőben is.

Aztán itt van még ez a rap dolog, amit a magam részéről nagyon szeretek, de megint csak nem vagyok benne biztos, hogy a Crossaith-től várnám a nagy hadarásokat. Ettől függetlenül ezekkel a részekkel most kiegyezek, mert az elektronikus alapot kihasználva eléggé jóhangulatokat tudnak teremteni, főleg a Freedom-ban Rou Reynolds belépője sikerült baromi hatásosra. Ho99o9 a Destroy-ban nem sok vizet zavar, viszont a Linkin Park Faint-jének feldolgozásában amit masato leművel, arra azért mindenki álljon meg egy ásónyomra. A srác kifejezetten királyul hozza Chester utánozhatatlan klasszikusát és bár nem biztos, hogy meg kellett volna változtatni az alapot, de egy igazán kellemes csalódás lett a vége. És ha már az alapoknál tartunk, akkor mint mindig, most is Terufumi Tamano zsenialitását kell kiemelni, mert egyértelműen az ő effektjei emelik ki a Crssfaith-et a többi hasonszőrű banda közül. Az intrója szépen felhozza a lemezt, a Twin Shadows egy kellemes szusszanás a Daybreak előtt, a Wipeout-ban király a drum n bass-es alap, de nekem a Make A Move refrénje alá varázsolt dallama vett meg igazán. Azért mondjuk az Eden In The Rain első hangjainál még azt is majdnem elhittem, hogy az új CHVRCHES-t hallgatom, szóval itt sem minden arany, ami Terufumi. De mindezekkel együtt is azt mondanám, hogy sikerült egy hangyaherényivel jobb lemezt összehozni, mint a Xeno volt három éve, csak még mindig kicsit sok a töltelék, és a stílushatárok feszegetését sem biztos, hogy erre a bandára bíznám. Legyen bunkó aprítás, tongyó dübörgés, türhő ordibálás, meg jó parasztos búcsús veretés. Aztán én már boldog is leszek.

A MyMusic értékelése: 6/10

Tracklist:
01 – Deus Ex Machina
02 – Catastrpohe
03 – The Perfect Nightmare
04 – Destroy (ft. Ho99o9)
05 – Freedom (ft. Rou Raynolds)
06 – Make A Move
07 – Lost In You
08 – Wipeout
09 – Milestone
10 – Eden In The Rain
11 – Twin Shadows
12 – Daybreak
13 – Faint (ft. masato)

Jam
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky