3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. szeptember 7. | Jam

One-Man Show - Panic! At The Disco lemezkritika

Copyright:

Panic! At The Disco – Pray For The Wicked (2018) | Brendon Urie egyedül maradt a Panic! fedélzetén, de szerencsére nem esett pánikba (bocs…), hanem pár ráérős hónapjában és a Broadway-szereplésének szünnapjaiban összehozta a banda hatodik lemezét. Ami igazából már nem is banda, hanem egy szólóproject, de ez mit sem von le az értékeiből, sőt, felsrófolja őket a tudat, hogy nagyrészt ez az egész egyetlen ember műve.

Brendonnak mindig is volt egy egészen teátrális látásmódja és az előadásaikat gyakran teletűzdelték színdarabokba illő kellékekkel és jelenetekkel. Most viszont, hogy a főhős főszerepet kapott a Broadway-n és egyedül maradt a bandában, senki sem gátolta meg abban, hogy kimaxolja a drámai belépőkben és magával ragadó előadásokban rejlő lehetőségeket, elég csak a Say Amen (Saturday Night) klipjét vagy éppen élő performanszát meglesnünk, amit a banda a The Ellen Show-ban adott pár hónapja. Egyből nyilvánvalóvá válik, hogy erre a lemezre bőven hatott Urie elmúlt egy-másfél éve, hát még ha végigpörgetjük a korongot, egyből rájövünk, hogy gyakorlatilag egy komplett színdarab soundtrackjét hallgatjuk.

Nyilvánvaló, hogy a banda sosem csinálta meg kétszer ugyanazt a lemezt, mindig változtak és igyekeztek lépést tartani a zeneipar változásaival (talán néha diktálni azt, de azért nem túl markánsan…), s noha ez sokszor csak kétségbeesett kapálózásnak tűnt a fennmaradásért vívott harcban, mára talán megvilágosodott, hogy igazából ez egy fejlődési folyamat volt. Egy olyan folyamat, melynek a végén ott a Pray For The Wicked, ami szórakoztató, kellemes, élvezetes, dúdolható, szerethető és néha talán kicsit sok is egyben, de mindenképpen a pozitívumok mérlegnyelve tapossa a földet.

Az előzetesen kihozott, albumot kezdő dalpáros egyből kétvállra is fekteti a hallgatót, hiszen a (F*ck A) Silver Lining és a Say Amen (Saturday Night) talán a lemez legerősebb dalai is egyben. Össze is roskadtam egy kicsit, hogy mi lesz a maradék kilenc trekkel, de szerencsére Brendon volt annyira rutinos zeneszerző és szövegíró, hogy sikerült kellő mennyiségű változatosságot szuszakolnia a mára már mindenféle rockot nélkülöző popzenéjébe. Aki arra számít, hogy a szemfestékes, festett körmű emo/punk visszatér, azt el is tántorítanám a korong végighallgatásától, mert ez már bőven nem az fesztivál, amire számítana az ember. Vonósok és fúvósók masszív előtérbe helyezése, zongora és szintikíséretek végig, effektekkel eltorzított dobok és vokálsávok, gitár meg szinte sehol? Jah, és ez az egész baromi jót tett mind a lemeznek, mind Urie-nak, hiszen élőben mindenféle fókusz már csak rá fog vetődni innentől kezdve (nem mintha eddig nagyon osztozott volna a rivaldán…), felvételen pedig el tud minket varázsolni a szövegek szatirikusan megfogalmazott vallomásaival és önreflektálásaival, valamint az instrumentális rész apró ötleteivel. Különböző korok hangszerelései férnek meg egymás mellett a lemezen, itt egy kis Justin Timberlake érzet, ott egy kis Robbie Williams, amott Elvis is megelevenedik pár momentumra (a The Overpass rohanására gondolok, bár az új Missin Impossible filmbe is beférne egy-egy akció alá), megint máshol mintha Fall Out Boy-t is hallgatnánk, de Urie hangja mégis összetartja az egészet egy egységes, szerethető masszává. A végén pedig megjön a ballada, ami tökéletes befejezést biztosít a mindössze 34 perces utazásnak, hogy aztán kezdődjön az egész elölről, mert úgyis meghallgatod még egyszer, hiszen egyszer kevésnek bizonyul, annyi minden van benne.

Összességében én baromira élveztem hallgatni a Pray For The Wicked-et és csakis pozitívan tudok a jövőbe tekinteni, hiszen nem hinném, hogy innentől stabil felállást fogadna maga mellé Brendon, tehát a kitaposott ösvényen lehet is haladni tovább. Ha két-három év múlva kapok egy hasonló korongot, én máris kenyérre leszek kenve.

A MyMusic értékelése: 9/10

Tracklist:
01 – (F*ck A) Silver Lining
02 – Say Amen (Saturday Night)
03 – Hey Look Ma, I Made It
04 – High Hopes
05 – Roaring 20s
06 – Dancing’s Not A Crime
07 – One Of The Drunks
08 – The Overpass
09 – King Of The Clouds
10 – Old Fashioned
11 – Dying In LA

Jam
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky