3429 zenekar 12480 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. július 16. | Jam

Függőség! - Dance Gavin Dance – Artifical Selection

Copyright:

Dance Gavin Dance - Artifical Selection (2018) | Továbbra is nagyüzemben gyártja a lemezeket a sacramentoi kvintett, akik minden egyes kiadványukkal képesek elérni, hogy minden mást félretegyek és csakis ők élvezzék kiélezett és kitüntető figyelmemet. Nem nehéz kitalálni, hiszen már említettem, hogy mennyire vártam az Artifical Selection-t, hogy ez most is így volt: mióta kijött, függök!

Gyakorlatilag egy olyan műfajban tevékenykednek a srácok, amit nagyon kevesen vállalnak be, hiszen az alapból metalcore-os, post-hardcore-os alapokat nagyon gyakran jazzes, popos, swinges, vagy éppen bármilyen más stílusidegen műfajjal kereszteznek, mindezt úgy, hogy a lágy részek nagyon lágyak, a dallamosak baromi dallamosak, a kemények meg értelemszerűen elmebetegek ÉS kemények. Nyilvánvaló az a tény, hogy egy ilyen fúzió működéséhez kivételes ’alkatrészek’ szükségesek, akik hiba nélkül, kifogyhatatlan kreativitással tudják adagolni a naftát a produktumba, és nem esnek abba a hibába, amibe nyolcadik lemeznél a legtöbb banda már bele szokott: az ellaposodás, az újrahasznosított ötletek és az általam igencsak gyűlölt alibizés mocsarába. Nem, a DGD az arcunkba tol egy 14 dalos csokrot 51 percben, ami színes, szagos, szép, illatos, komorfekete, undorító, kedves, bunkó, de mégis imádható. Ehhez pedig csak annyi kell, hogy öt kivételes ember zenéljen együtt… ugye, hogy nem is olyan nehéz?

Kezdeném mindjárt Matt Mingus-szal és Tim Feerick-kel, akik a ritmuszsekciót képviselvén a homályba is süllyedhetnének, de szerencsére erről szó sincsen, hiszen mind az öt úriember kellőképpen jelen van végig, az egész album folyamán. Megvannak a dobnak és a basszusnak is azok a pillanatai, amikor elismerően tudunk csettinteni, és nem csak lehozzák a kötelezőt és elbújnak a háttérben. Nagy szerencse, hogy ezt Will Swan nem is igazán hagyná, hiszen amíg ő el van foglalva az őrültebbnél őrültebb gitár-riffekkel, addig markáns alapokra van szüksége, ezeket pedig meg is kapja. Apropó Will Swan: korunk egyik legőrültebb, legügyesebb és legkreatívabb gitárvirtuózáról beszélünk, aki egymaga felel az összes gitárért a lemezen, hiszen a ritmusgitáros kolléga mindig csak turnétag, az új dalokat Will komponálja e teljesen egyedül. És ha meghallgatjátok fülessel a dalokat (vagy bármelyik előző albumot), akkor értitek csak meg igazán, hogy miről is beszélek. Sokszor van olyan, hogy a két füledben teljesen eltérő riffek vagy dallamok mennek, erre pedig rájön még Jon és Tilian vokálja (sokszor egyszerre akár), aminek már káoszt kéne okoznia, mégis zseniális a végeredmény. Mindig.

És ha már átmentem nonstop tömjénzésbe, akkor engedjük szabadjára a lovakat, hiszen az énekteljesítmény valami parádés, már megint! Tilian Pearson egyszerűen annyira kellemesen hangszínnel van megáldva, hogy egyáltalán nem bánom, hogy kicsit nagyobb részt kanyarított ki magának a lemezből, mint Jon Mess, mert amikor kell, akkor jön Jon a hörgéssel, valamint az agyamentségével és helyrebillenti az egyensúlyt, mielőtt azt mondanánk, hogy egy nyávogó macskával van dolgunk. A felbukkanó vendégénekesek pedig (a régi emlékek kedvéért visszainvitált Kurt Travis, illetve a turnégitárosként vokálozó Andrew Wells) tudják még emelni az amúgy is magas színvonalat és hangszínükkel hozzá tudnak tenni ehhez a mestermunkához. Igyekszem objektív lenni és valami negatívumot összehozni a végére, de mint fentebb említettem: mióta kijött a korong, azóta nonstop pörög és nem tudok mást hallgatni, annyira magával tud ragadni ez az egész miliő. Egyszerűen van valami rejtett zsenialitás a srácok zenéjében, amitől képtelen vagyok rosszat mondani róluk – és pont ezért gondolom azt, hogy iszonyatosan alul vannak értékelve! Talán kicsit hosszú lett a lemez, de én elvakultságomban tízszer ilyen hosszan is imádnám. Tehát ezt csak azért, hogy valamennyire reálisak maradjunk. Minden más tekintetben ez számomra az év egyik nagy durranása, amit talán csak a Bury Tomorrow ér majd utol. Pár hét és kiderül!


A MyMusic értékelése: 10/10


Tracklist:
01 – Son Of Robot
02 – Midnight Crusade
03 – Suspended In This Disaster
04 – Care
05 – Count Bassy
06 – Flash
07 – The Rattler
08 – Shelf Life (feat. Kurt Travis)
09 – Slouch
10 – Story Of My Bros
11 – Hair Song
12 – Gospel Burnout
13 – Bloodsucker
14 – Evaporate (feat. Andrew Wells)
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2018. november 26.

A lányos énemnek - Against The Current

Against The Current – Past Lives (2018) | Két évvel ezelőtt nagy vehemenciával vetettem rá magam a new york-i trió debütáló lemezére, mert a Gravity EP azt vetítette elő, hogy egy gitárral és lendülettel bőven megtámogatott, korrekt kis Paramore-klónt kapunk. Akkor csalódnom kellett, mert sokkal lágyabb, lassabb és unalmasabb lett a debüt. A folytatás viszont igyekszik visszaadni a hitemet! Tovább

2018. november 20.

Az imádni való, kénköves Pokol - Architects

Architects – Holy Hell (2018) | Nyolcadik lemezéhez érkezett a brit metalcore alapvetésének számító Architects, akiknél nem csak az volt a kérdés, hogy tudnak-e kétévente minőségi dalokkal és tartalommal előállni, hanem az is, hogy fő dalszerzőjük és alapító gitárosuk, Tom Searle halála után merre tovább? A válasz egyszerű: lefelé a mélybe! Tovább

2018. november 15.

A változás jó, értem?! - The Amity Affliction

The Amity Affliction – Misery (2018) | A trióra fogyatkozott ausztrál metalcore csapat hatodik albuma egy olyan kísérletezés eredménye, amire ugyan számítani lehetett az elmúlt pár év alapján, mégis a végeredmény teljesen más, mint amit vártunk. Igen, elismerem, egészen érdekes a helyzet, viszont végighallgatva a Misery-t kijelenthető, hogy egyáltalán nem rossz. Sőt... Tovább

2018. november 5.

Palánkról, de hárompontos - AWS

AWS – Fekete részem (2018) | Valószínűleg az ország egyik legvártabb kiadványává nőtte magát az elmúlt féléveben a budapesti srácok negyedik albuma, hiszen Örsék az Eurovízióval mainstream-i magasságokba jutottak, és azóta nincs megállás. Ez pedig amellett, hogy a rivaldát rájuk irányította, olyan súlyt dobott a vállukra, amelyet – talán időhiányban, talán más – nem biztos, hogy sikerült maradéktalanul elcipelni a célig. Tovább

2018. október 11.

Isten sem segített – Crossfaith

Crossfaith – Ex Machina (2018) | Évek óta reménykedem benne, hogy végre a japánok megemberelik magukat és nemcsak egy fél jó lemezzel lepnek meg minket, hanem kitart a lelkesedés a korong végéig, én meg rányomhatom a kiváló plecsnit az aktuális darabra. Miután láttam őket élőben, ez a reményem mondhatni vággyá, sőt akarássá nőtte ki magát. Aztán megint csalódtam. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky