3430 zenekar 12486 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. május 6. | Jam

Arcon leszel b@szva! - Ektomorf – Fury (2018)

Copyright:

Ektomorf - Fury (2017) | Farkas Zotya meghozta a következő Ektomorf albumot, miután kicserélődött körülötte az egész bagázs, de még mindig úgy gondolja, hogy ő a legdühösebb ember az univerzumban. Amivel egyébként nem is lenne alapvetően probléma, ha nem ez lenne a banda tizenötödik albuma, ugyanazon mezsgye mentén menetelve.

  • megosztás
  • kapcsolódó linkek

Magam lepődtem meg egyébként azon a legjobban, ahogy berobbant a lemez és az első két dal úgy ledarálta frissen mosott üstökömet, hogy le is mondtam gyorsan a fodrászt – bár belátom, a kaposzakkol viccelődni ebben az esetben nem túl szerencsés… Szóval egészen kellemes felütést kapott az album, és az első klipes dal, a Prophet of Doom (szép Zotya-kiejtéssel „propet of dúm”) valójában mellbevágott rendesen, hiszen nem számítottam ekkora lendületre. Arra meg aztán végképp nem, hogy az AK47 viszi tovább a dolgot és csak megy a dara és megy és megy… Aztán megérkezik a címadó és megtörik a lendület, megkapjuk a kötelező ugrálós-bólogatós tételeket és már csak az Infernal Warfare próbál meg egy kicsit újra circle pit-re kényszeríteni, de úgy istenigazán már nem fogunk nekiállni mozogni, csak a Skin Them Alive-ra. Vagyis mozgunk, mert az ugrálás és a bólogatás továbbra is kötelező. Amit még szintén a pozitívumok oldalára írhatunk, azok a gitárszólók, ugyanis egészen Slayer-esre sikeredtek néhol ezzel a wah-pedálos, „igazából csak nyünnyögtetem a gitárt” felfogásukkal és ezek baromi jót tesznek a daloknak. A hangzás még idefér a napos oldalra, plusz amit marha szívesen vettem, hogy tíz dalban maximalizálták a lemezt a srácok, mert ennyi bőven elég egyszerre ebből a döngöldéből. Sőt…

A negatív oldalra egyből felírhatjuk Zotya kiejtését, de ezt már annyiszor kitárgyaltuk, hogy lassan kezdem megszokni. A másik, hogy itt bizony csak azért van két gitáros… Zotya, miért is van két gitáros? Merthogy a nyolchúros gitár egyedül is kruttyogna annyit, hogy ne kelljen megtámasztani egy másik hangszerrel, melódiákat meg úgyis felesleges keresni, mert itt ugye csak a riffek és a groove-ok számítanak igazán. Tehát van egy ember a bandában, aki csak van. Tudom, hogy ennek a műfajnak megvannak a maga határai, DE! 2018-ban, 14 albummal a hátunk mögött már el kellene azon gondolkodni, hogy ha a két gitár két különböző dolgot csinál (vagy akár teljesen ugyanazt egy terccel/kvarttal/kvinttel feljebb), akkor azért lényegesen változatosabb és érdekesebb dolgokat tudunk felpakolni a lemezre. Viszont nem szeretnék én lenni a zöldfülű, aki nem ért az ’igazi zenéhez’, úgyhogy el is engedem ezt a dolgot. Igazság szerint az Aggressor után én baromi pozitívan csalódtam a bandában, úgyhogy azt kell mondanom, hogy nagyon is jót tett a vérfrissítés és az is, hogy nem akartak 14-15 dalt felpakolni a korongra, hanem csak tízet, de talán arra egy picivel több energiát fordítottak. (talán) Persze ettől még mindig nem lettem se groove-metal, se thrash-metal, se Ektomorf-fan, de mindenképpen haladás a Fury az előzőekhez képest.


A MyMusic értékelése: 6/10


Tracklist:
01- Prophet Of Doom
02 – AK47
03 – Fury
04 – Bullet In Your Head
05 – Faith And Strenght
06 – Infernal Warfare
07 – Tears Of Christ
08 – Blood For Blood
09 – If You’re Willing To Die
10 – Skin Them Alive

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2018. augusztus 6.

Szétszed! - Chelsea Grin – Eternal Nightmare

Chelsea Grin – Eternal Nightmare (2018) | Miután Alex Koehler énekes és Dan Jones és Jake Harmond gitárosok is leléceltek, eléggé kérdéses volt a banda sorsa, de Tom Barber énekes érkezésével úgy döntöttek a srácok, hogy négyen is folytatják és összehozzák az Eternal Nightmare-t. Ennél jobban pedig nem is dönthettek volna, ugyanis ez bizony, bár nem reformálja meg a deathcore műfaját, de a fejedet azért leharapja. Tőből! Tovább

2018. július 30.

Berobbanás - Krúbi – Nehézlábérzés

Krúbi – Nehézlábérzés (2018) | Őszintén, baromi kevés magyar rap/hip-hop előadó van, akinek teljes odaadással tudom hallgatni a zenéjét, éppen ezért engem vágott a legjobban mellkason, hogy Krúbit az első hallgatástól kezdve röhögve és elismerően bólogatva élvezem. Aztán kijött a bemutatkozó album és konkrétan összehugyoztam magam a felismeréstől: ez kellett már a hazai hip-hop életnek! Tovább

2018. július 25.

Bring Me The Valentine - Bullet For My Valentine – Gravity

Bullet For My Valentine – Gravity (2018) | Hatodik lemezéhez érkezett a Matt Tuck vezette walesi metalcore brigád, akik ugyan már nem metalcore-ok és a tagok felét is lecserélték, mégis azt kell mondanom, hogy vannak megkapó pillanatai a Gravity-nek. Korlátozott számban és maximálisan párosíthatók a Bring Me The Horizon That’s The Spirit-jével, de legalább vannak! Tovább

2018. július 20.

Gyilkos pillantás - Eyes Set To Kill – Eyes Set To Kill

Eyes Set To Kill – Eyes Set To Kill (2018) | Némi tagrendbeli átrendeződés, Anissa Rodriguez távozása és négy év várokozás után jött ki hatodik stúdióalbumával az arizóniai banda. A korong szimplán cím nélkül, vagy ha úgy tetszik, selftitledként látta meg a napvilágot a Century Media Records gondozásában, és bár változások történtek, a lendületéből vajmi keveset veszített a banda. Tovább

2018. július 19.

A művész benned él - Hoobastank – Push Pull

Hoobastank – Push Pull (2018) | Pályafutásának huszonnégy éve alatt mindössze hatodik nagylemezénél jár a kaliforniai banda, tehát nem a legtermékenyebb, ám annál igényesebb rockzenekarról beszélhetünk. Az igényesség a mostani albumra is megmaradt, ilyen szempontból nem köthetünk bele a dologba, viszont rockbandának nevezni Doug-ékat már igencsak erőteljes lenne. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky