3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2018. május 6. | Jam

Arcon leszel b@szva! - Ektomorf – Fury (2018)

Copyright:

Ektomorf - Fury (2017) | Farkas Zotya meghozta a következő Ektomorf albumot, miután kicserélődött körülötte az egész bagázs, de még mindig úgy gondolja, hogy ő a legdühösebb ember az univerzumban. Amivel egyébként nem is lenne alapvetően probléma, ha nem ez lenne a banda tizenötödik albuma, ugyanazon mezsgye mentén menetelve.

  • megosztás
  • kapcsolódó linkek

Magam lepődtem meg egyébként azon a legjobban, ahogy berobbant a lemez és az első két dal úgy ledarálta frissen mosott üstökömet, hogy le is mondtam gyorsan a fodrászt – bár belátom, a kaposzakkol viccelődni ebben az esetben nem túl szerencsés… Szóval egészen kellemes felütést kapott az album, és az első klipes dal, a Prophet of Doom (szép Zotya-kiejtéssel „propet of dúm”) valójában mellbevágott rendesen, hiszen nem számítottam ekkora lendületre. Arra meg aztán végképp nem, hogy az AK47 viszi tovább a dolgot és csak megy a dara és megy és megy… Aztán megérkezik a címadó és megtörik a lendület, megkapjuk a kötelező ugrálós-bólogatós tételeket és már csak az Infernal Warfare próbál meg egy kicsit újra circle pit-re kényszeríteni, de úgy istenigazán már nem fogunk nekiállni mozogni, csak a Skin Them Alive-ra. Vagyis mozgunk, mert az ugrálás és a bólogatás továbbra is kötelező. Amit még szintén a pozitívumok oldalára írhatunk, azok a gitárszólók, ugyanis egészen Slayer-esre sikeredtek néhol ezzel a wah-pedálos, „igazából csak nyünnyögtetem a gitárt” felfogásukkal és ezek baromi jót tesznek a daloknak. A hangzás még idefér a napos oldalra, plusz amit marha szívesen vettem, hogy tíz dalban maximalizálták a lemezt a srácok, mert ennyi bőven elég egyszerre ebből a döngöldéből. Sőt…

A negatív oldalra egyből felírhatjuk Zotya kiejtését, de ezt már annyiszor kitárgyaltuk, hogy lassan kezdem megszokni. A másik, hogy itt bizony csak azért van két gitáros… Zotya, miért is van két gitáros? Merthogy a nyolchúros gitár egyedül is kruttyogna annyit, hogy ne kelljen megtámasztani egy másik hangszerrel, melódiákat meg úgyis felesleges keresni, mert itt ugye csak a riffek és a groove-ok számítanak igazán. Tehát van egy ember a bandában, aki csak van. Tudom, hogy ennek a műfajnak megvannak a maga határai, DE! 2018-ban, 14 albummal a hátunk mögött már el kellene azon gondolkodni, hogy ha a két gitár két különböző dolgot csinál (vagy akár teljesen ugyanazt egy terccel/kvarttal/kvinttel feljebb), akkor azért lényegesen változatosabb és érdekesebb dolgokat tudunk felpakolni a lemezre. Viszont nem szeretnék én lenni a zöldfülű, aki nem ért az ’igazi zenéhez’, úgyhogy el is engedem ezt a dolgot. Igazság szerint az Aggressor után én baromi pozitívan csalódtam a bandában, úgyhogy azt kell mondanom, hogy nagyon is jót tett a vérfrissítés és az is, hogy nem akartak 14-15 dalt felpakolni a korongra, hanem csak tízet, de talán arra egy picivel több energiát fordítottak. (talán) Persze ettől még mindig nem lettem se groove-metal, se thrash-metal, se Ektomorf-fan, de mindenképpen haladás a Fury az előzőekhez képest.


A MyMusic értékelése: 6/10


Tracklist:
01- Prophet Of Doom
02 – AK47
03 – Fury
04 – Bullet In Your Head
05 – Faith And Strenght
06 – Infernal Warfare
07 – Tears Of Christ
08 – Blood For Blood
09 – If You’re Willing To Die
10 – Skin Them Alive

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky