Cucore-metal: Dead By April - Worlds Collide (2017)

Dead By April - Worlds Collide (2017) | Három év, gyökperkettőször tíz a harmadikon tagcsere és trióra való fogyatkozás után - session hörgőssel!! - a svéd electrocore csapat jelenti: kész az új lemez és bivalyabb, mint valaha. Haha. Ha ezt mindenkinek elhinném, rancsot kéne bérelnem a sok bivalynak. Lessük meg, mekkorát lódított a Dead by April?

megosztás
kapcsolódó linkek
- Dead By April

Ha a hangzásra gondolunk, akkor tulképp semekkorát, mert az biza tényleg odavág a falhoz. De ez elvárható. Ha az elektronikára, akkor végül is mondhatni, hogy az is rendben van, mert bár újdonságot nem nagyon kapunk, de végig szerves része a zenének, és ahogy megszokhattuk, pluszt ad az egésznek és egyfajta ‘egybőltudommiszól’ egyéniséget kölcsönöz a bandának. Amitől valójában bivalynak érezzük a hangzást az a hét húr és a mély hangolás, ami kellő kontrasztot biztosít a magas szintifutamoknak és valljuk be, más feladata nincs is nagyon. Aztán itt van még a két ének, ami az egésznek a sava-borsa és ezen állt vagy bukott a banda sikere mindig is. Szerencsére nem kell aggódni, Pontus visszatért és elemében van. Nagyon is elemében.

Slágerhalmaz, ezt kell tudni a dalcsokorról, ráadásul nem az az egyből bemegy, egyből kijön fajta, hanem fogós, ragadós, dúdolható, szerethető parádé ez, kérem szépen. Ehhez kell az adottság, hogy valaki ne csak jó dalokat, hanem slágereket írjon. Plusz, ha már itt tartunk, akkor az sem utolsó szempont, hogy végre van egy dal a lemezen, amelyet csak hörgős ének kísér elejétől a végéig, majd a lemez zárásaként felkérték Tommy Körberg-et (nem a ti hibátok, hogy nem hallottatok még róla, egészen eddig én sem), hogy Elton John-os orgánumával tisztelje meg az utolsó tételt és akkora balladát kanyarított belőle, hogy kiszakad a ház oldala. Tulajdonképpen tíz pontot kellene adnom a lemezre, de persze nem esszük ennyire forrón a gyümölcslevest, van egy-két bökkenő, amelyet az irántuk érzett szerelmem miatt legszívesebben kihagynék a cikkből, de legyünk politikailag korrektek és hallgassuk meg a másik oldalt is.

Szerencsére itt sokkal rövidebb lesz a lista: először is az autotune. Belefér, eddig is belefért, de nem kell, felejtsük már el! Másrészt a ritmusképletek: egy-egy darálást mintha egy az egyben átemeltek volna egy korábbi dalból és ez zavaró. Meg különben is, az előző lemezen már elkezdtek a srácok a progresszívabb (progresszívebb?...vaebb??) dolgokkal kísérletezni, azt az utat tessék folytatni, nem baj, ha a tinilányok egy kicsit gondolkodnak is zenehallgatás közben! De ennyi, ettől függetlenül ez a 11 dal mestermű és örülök, hogy feloszlás helyett erre voksoltak a srácok. Már csak el kéne jutniuk végre kis hazánkba és boldog leszek!

A MyMusic értékelése: 9/10

Tracklist:
01 - Crying Over You
02 - I Can’t Breath
03 - Playing With Fire
04 - Warrior
05 - Breaking Point
06 - My Heart Is Crushable
07 - Can You See The Red?
08 - Our Worlds Collide
09 - This Is My Life
10 - Perfect The Way You Are
11 - For Every Step

cimkék
- Dead by April, lemezkritika, új album

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább