3429 zenekar 12493 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2017. augusztus 17. | Jam

Cucore-metal: Dead By April - Worlds Collide (2017)

Copyright:

Dead By April - Worlds Collide (2017) | Három év, gyökperkettőször tíz a harmadikon tagcsere és trióra való fogyatkozás után - session hörgőssel!! - a svéd electrocore csapat jelenti: kész az új lemez és bivalyabb, mint valaha. Haha. Ha ezt mindenkinek elhinném, rancsot kéne bérelnem a sok bivalynak. Lessük meg, mekkorát lódított a Dead by April?

Ha a hangzásra gondolunk, akkor tulképp semekkorát, mert az biza tényleg odavág a falhoz. De ez elvárható. Ha az elektronikára, akkor végül is mondhatni, hogy az is rendben van, mert bár újdonságot nem nagyon kapunk, de végig szerves része a zenének, és ahogy megszokhattuk, pluszt ad az egésznek és egyfajta ‘egybőltudommiszól’ egyéniséget kölcsönöz a bandának. Amitől valójában bivalynak érezzük a hangzást az a hét húr és a mély hangolás, ami kellő kontrasztot biztosít a magas szintifutamoknak és valljuk be, más feladata nincs is nagyon. Aztán itt van még a két ének, ami az egésznek a sava-borsa és ezen állt vagy bukott a banda sikere mindig is. Szerencsére nem kell aggódni, Pontus visszatért és elemében van. Nagyon is elemében.

Slágerhalmaz, ezt kell tudni a dalcsokorról, ráadásul nem az az egyből bemegy, egyből kijön fajta, hanem fogós, ragadós, dúdolható, szerethető parádé ez, kérem szépen. Ehhez kell az adottság, hogy valaki ne csak jó dalokat, hanem slágereket írjon. Plusz, ha már itt tartunk, akkor az sem utolsó szempont, hogy végre van egy dal a lemezen, amelyet csak hörgős ének kísér elejétől a végéig, majd a lemez zárásaként felkérték Tommy Körberg-et (nem a ti hibátok, hogy nem hallottatok még róla, egészen eddig én sem), hogy Elton John-os orgánumával tisztelje meg az utolsó tételt és akkora balladát kanyarított belőle, hogy kiszakad a ház oldala. Tulajdonképpen tíz pontot kellene adnom a lemezre, de persze nem esszük ennyire forrón a gyümölcslevest, van egy-két bökkenő, amelyet az irántuk érzett szerelmem miatt legszívesebben kihagynék a cikkből, de legyünk politikailag korrektek és hallgassuk meg a másik oldalt is.

Szerencsére itt sokkal rövidebb lesz a lista: először is az autotune. Belefér, eddig is belefért, de nem kell, felejtsük már el! Másrészt a ritmusképletek: egy-egy darálást mintha egy az egyben átemeltek volna egy korábbi dalból és ez zavaró. Meg különben is, az előző lemezen már elkezdtek a srácok a progresszívabb (progresszívebb?...vaebb??) dolgokkal kísérletezni, azt az utat tessék folytatni, nem baj, ha a tinilányok egy kicsit gondolkodnak is zenehallgatás közben! De ennyi, ettől függetlenül ez a 11 dal mestermű és örülök, hogy feloszlás helyett erre voksoltak a srácok. Már csak el kéne jutniuk végre kis hazánkba és boldog leszek!


A MyMusic értékelése: 9/10


Tracklist:
01 - Crying Over You
02 - I Can’t Breath
03 - Playing With Fire
04 - Warrior
05 - Breaking Point
06 - My Heart Is Crushable
07 - Can You See The Red?
08 - Our Worlds Collide
09 - This Is My Life
10 - Perfect The Way You Are
11 - For Every Step
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2018. május 25.

Kívül állok, magamon kívül - Three Days Grace

Three Days Grace – Outsider (2018) | Három évet kellett újfent várnunk, hogy a torontói srácok visszatérjenek és végre levetkőzzék Adam hiányát, kipróbálva néhány olyan megoldást, amelyet eddig egész élesen kerültek. Persze nem minden esetben jó a kísérletező felfogás, de ha végre az énekes is beleviszi az egyéniségét a zenébe, azért az nem árthat. Matt pedig belevitte az övét ebbe a lemezbe bőséggel. Tovább

2018. május 24.

Hát ez nem az lett - 30 Seconds To Mars

A Jared Leto Show - 30 Seconds To Mars – America (2018) | A kezdetektől hatalmas rajongója vagyok a banda, vagyis a Leto fivérek munkásságának, a selftitled és az A Beautiful Lie ott csücsülnek a polcomon, a masszív porrétegtől védve, hatalmas becsben tartva, a This Is War-ra még fáj a fogam, míg a negyedik lemezt már csak ajándékba fogadnám el (talán). Pénzt már semmiképpen nem adnék érte. Valószínűleg az Americát azon nyomban vissza is adnám... Tovább

2018. május 20.

Elpuhultál? Nem baj! - Paramore

Paramore – After Laughter (2017) | Négy év telt el az ultrasikeres selftitled óta, Jeremy Davis ismét elhagyta a hajót, Zac Farro visszaszállt rá, de mindez csak a körítés, hiszen az agy, Taylor York és a hang, Hayley Williams még mindig magabiztosan vezetik egyre növekvő bárkájukat a pop tengerén. Az ötödik albumhoz érve elmondhatjuk, hogy egy felnőttebb, érettebb külsőt mutató, de lelkében még mindig bohókásan gyermeteg zenekarral van dolgunk, és ez zseniális! Tovább

2018. május 13.

Storytime. Megint... - Black Veil Brides

Black Veil Brides – Vale (2018) | A fekete menyasszonyok visszatértek, hogy négy évvel a selftitled buktája után kicsit visszaépítsék a renomét, amely mégsem romlott meg úgy istenigazából. Csak nálam, nálam viszont eléggé, hiszen az első három albumot – a maguk kis hibáival együtt is – imádtam, a negyedik pedig úgy arcul csapott az ötlettelenségével, hogy még mindig sajog kicsit. Tovább

2018. május 9.

Alapvető stabilitás - August Burns Red

August Burns Red – Phantom Anthem (2017) | Nyolcadik albumához érkezett a mindig megbízható, stabilan zakatoló metalcore alapvetés, akik ugyan a rajongók szerint még mindig csak próbálják a Messengers farvizét meglovagolni és a kreativitásuk már rég nem úgy csillog, mint hajdanán, de én ezt vitatnám. El is mondom, hogy miért! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky