3429 zenekar 12481 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2017. augusztus 17. | Jam

Cucore-metal: Dead By April - Worlds Collide (2017)

Copyright:

Dead By April - Worlds Collide (2017) | Három év, gyökperkettőször tíz a harmadikon tagcsere és trióra való fogyatkozás után - session hörgőssel!! - a svéd electrocore csapat jelenti: kész az új lemez és bivalyabb, mint valaha. Haha. Ha ezt mindenkinek elhinném, rancsot kéne bérelnem a sok bivalynak. Lessük meg, mekkorát lódított a Dead by April?

Ha a hangzásra gondolunk, akkor tulképp semekkorát, mert az biza tényleg odavág a falhoz. De ez elvárható. Ha az elektronikára, akkor végül is mondhatni, hogy az is rendben van, mert bár újdonságot nem nagyon kapunk, de végig szerves része a zenének, és ahogy megszokhattuk, pluszt ad az egésznek és egyfajta ‘egybőltudommiszól’ egyéniséget kölcsönöz a bandának. Amitől valójában bivalynak érezzük a hangzást az a hét húr és a mély hangolás, ami kellő kontrasztot biztosít a magas szintifutamoknak és valljuk be, más feladata nincs is nagyon. Aztán itt van még a két ének, ami az egésznek a sava-borsa és ezen állt vagy bukott a banda sikere mindig is. Szerencsére nem kell aggódni, Pontus visszatért és elemében van. Nagyon is elemében.

Slágerhalmaz, ezt kell tudni a dalcsokorról, ráadásul nem az az egyből bemegy, egyből kijön fajta, hanem fogós, ragadós, dúdolható, szerethető parádé ez, kérem szépen. Ehhez kell az adottság, hogy valaki ne csak jó dalokat, hanem slágereket írjon. Plusz, ha már itt tartunk, akkor az sem utolsó szempont, hogy végre van egy dal a lemezen, amelyet csak hörgős ének kísér elejétől a végéig, majd a lemez zárásaként felkérték Tommy Körberg-et (nem a ti hibátok, hogy nem hallottatok még róla, egészen eddig én sem), hogy Elton John-os orgánumával tisztelje meg az utolsó tételt és akkora balladát kanyarított belőle, hogy kiszakad a ház oldala. Tulajdonképpen tíz pontot kellene adnom a lemezre, de persze nem esszük ennyire forrón a gyümölcslevest, van egy-két bökkenő, amelyet az irántuk érzett szerelmem miatt legszívesebben kihagynék a cikkből, de legyünk politikailag korrektek és hallgassuk meg a másik oldalt is.

Szerencsére itt sokkal rövidebb lesz a lista: először is az autotune. Belefér, eddig is belefért, de nem kell, felejtsük már el! Másrészt a ritmusképletek: egy-egy darálást mintha egy az egyben átemeltek volna egy korábbi dalból és ez zavaró. Meg különben is, az előző lemezen már elkezdtek a srácok a progresszívabb (progresszívebb?...vaebb??) dolgokkal kísérletezni, azt az utat tessék folytatni, nem baj, ha a tinilányok egy kicsit gondolkodnak is zenehallgatás közben! De ennyi, ettől függetlenül ez a 11 dal mestermű és örülök, hogy feloszlás helyett erre voksoltak a srácok. Már csak el kéne jutniuk végre kis hazánkba és boldog leszek!


A MyMusic értékelése: 9/10


Tracklist:
01 - Crying Over You
02 - I Can’t Breath
03 - Playing With Fire
04 - Warrior
05 - Breaking Point
06 - My Heart Is Crushable
07 - Can You See The Red?
08 - Our Worlds Collide
09 - This Is My Life
10 - Perfect The Way You Are
11 - For Every Step
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2018. november 26.

A lányos énemnek - Against The Current

Against The Current – Past Lives (2018) | Két évvel ezelőtt nagy vehemenciával vetettem rá magam a new york-i trió debütáló lemezére, mert a Gravity EP azt vetítette elő, hogy egy gitárral és lendülettel bőven megtámogatott, korrekt kis Paramore-klónt kapunk. Akkor csalódnom kellett, mert sokkal lágyabb, lassabb és unalmasabb lett a debüt. A folytatás viszont igyekszik visszaadni a hitemet! Tovább

2018. november 20.

Az imádni való, kénköves Pokol - Architects

Architects – Holy Hell (2018) | Nyolcadik lemezéhez érkezett a brit metalcore alapvetésének számító Architects, akiknél nem csak az volt a kérdés, hogy tudnak-e kétévente minőségi dalokkal és tartalommal előállni, hanem az is, hogy fő dalszerzőjük és alapító gitárosuk, Tom Searle halála után merre tovább? A válasz egyszerű: lefelé a mélybe! Tovább

2018. november 15.

A változás jó, értem?! - The Amity Affliction

The Amity Affliction – Misery (2018) | A trióra fogyatkozott ausztrál metalcore csapat hatodik albuma egy olyan kísérletezés eredménye, amire ugyan számítani lehetett az elmúlt pár év alapján, mégis a végeredmény teljesen más, mint amit vártunk. Igen, elismerem, egészen érdekes a helyzet, viszont végighallgatva a Misery-t kijelenthető, hogy egyáltalán nem rossz. Sőt... Tovább

2018. november 5.

Palánkról, de hárompontos - AWS

AWS – Fekete részem (2018) | Valószínűleg az ország egyik legvártabb kiadványává nőtte magát az elmúlt féléveben a budapesti srácok negyedik albuma, hiszen Örsék az Eurovízióval mainstream-i magasságokba jutottak, és azóta nincs megállás. Ez pedig amellett, hogy a rivaldát rájuk irányította, olyan súlyt dobott a vállukra, amelyet – talán időhiányban, talán más – nem biztos, hogy sikerült maradéktalanul elcipelni a célig. Tovább

2018. október 11.

Isten sem segített – Crossfaith

Crossfaith – Ex Machina (2018) | Évek óta reménykedem benne, hogy végre a japánok megemberelik magukat és nemcsak egy fél jó lemezzel lepnek meg minket, hanem kitart a lelkesedés a korong végéig, én meg rányomhatom a kiváló plecsnit az aktuális darabra. Miután láttam őket élőben, ez a reményem mondhatni vággyá, sőt akarássá nőtte ki magát. Aztán megint csalódtam. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky