3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2017. július 27. | Jam

A kialudt fények esete: Linkin Park - One More Light (2017)

Copyright:

Linkin Park - One More Light (2017) | Bár Chester halála mindenkit megrendített, egy kritikával még adósok vagyunk. Nem fogok ódákat zengeni arról, hogy mennyivel jobbak voltak a klasszikus albumok, se köpködni, hogy a Backstreet Boys új lemeze keményebb, mint ez a nyáltenger, de még csak csípőből temetni sem az új LP-t. Egyszerűen csak nézőpontot váltok és pop oldalról közelítek a One More Light felé, mert így még tartogathat számunkra értékeket. Amúgy nem.

Már az előzetesen kihozott daloknál érezhető volt, hogy a srácok erős Twenty One Pilots függőségben szenvednek, ráadásul véka alá sem akarták rejteni, hogy inkább Justin Bieberrel versenyeznének egy csoportban a díjátadókon és nem a rock vagy metal csapatokkal. Jól is elsülhet egy-egy ilyen pálfordulás, láttunk már rá ékes példákat (gondoljunk jótékonyan a legújabb BMTH korongra), de a legtöbben azért mégiscsak belebuknak, ha széllel szemben hugyoznak. No, mármost a Linkin Park abban a kivételes helyzetben van, hogy ha pornogrind-ot kezdenének el játszani anime maszkokban, azt is milliárdnyi ember követné figyelemmel, hát még így, hogy a poprockjukból a tiszta pop felé tolódtak. Akkor most ez bukás vagy fejlődés?

A helyes válasz természetesen a 42 (aki nem tudja, hogy miért, az szégyellje össze magát, mert nem volt gyerekkora!), ugyanis ennél objektívebben nehéz lenne megítélni az ezredforduló egyik legsikeresebb metalcsapatát. Eltelt 18 év, az öregedés pedig a ráncokat nemhogy mélyítette volna, de teljes mértékben kisimította, mondhatni sterilizálta azokat - a bandával együtt. Ugyanis tököt már nem is kell keresni a dalokban, mint ahogy élő hangszereket sem igen. Én a maga módján még az A Thousand Sunsot is szerettem, sőt el is ismertem. Viszont most igencsak gondban vagyok, mert szeretetem jeleként simán erre is ráütném az “approved” pecsétet, de mint említettem, a Take That-ben több jelenleg a tesztoszteron, mint a Linkin Parkban és ez az, amit nem tudok megbocsátani. Ugyanis hatalmas Twenty One Pilots rajongó vagyok, akik bebizonyították, hogy kellő kreativitással lehet olyan popzenét csinálni, ami újszerű, érdekes és több év távlatából még jobb és még mélyebb, mint elsőre. No, ha egy ilyen lemezt tett volna le az LP az asztalra, egy szavam se lenne. Viszont az, hogy a mélység, a kreativitás és a jó ötletek csak az utolsó két dalban jönnek elő, egészen addig csak a Scooterből a 90-es évek végén már kiselejtezett női vokáleffekt a legnagyobb ötlet, az igencsak a szegénységi bizonyítvány netovábbja.

Ehhez képest a címadó olyan ütéssel ver gyomron, hogy egyből azt kérdezed: miért vártatok eddig, srácok? Tényleg csak a kirakatba jut a kreativitásból, belül minden üres? Aztán a Sharp Edges szintén egy olyan szerzemény, amit nem vártál volna, de mégis jól sült el. Kár, hogy a TOP House of Gold-ja egy az egyben ugyanez (még témájában is szinte). De hát ha úgy lop az ember, hogy a végeredmény jó, akkor egye kukac. Ha nem a LP-ról lenne szó (valószínűleg sosem hallgatom meg ezt a lemezt…), akkor elmenne ez a dalcsokor egy elsőlemezes popcsapatnak. Sőt, talán még jónak is titulálnám, hiszen slágeres popdalok ezek egytől egyig. De így, hogy tudom mire képesek az urak… ez így véraláfutásnak is kevés. Villanygitárt és Chester-üvöltést a népnek! Tudom, arra ott vannak a klasszikusok...mégiscsak ide lyukadunk ki, hiába akartam elkerülni, egyszerűen nem lehet. És lehet, hogy ez az utolsó albumuk, és Chester-üvöltést már biztos nem fogunk kapni. Felemás lezárása ez egy életpályának.


A MyMusic értékelése: 7/10 - szimpla poplemezként
A MyMusic értékelése: 5/10 - LP-albumként


Tracklist:
01 - Nobody Can Save Me
02 - Good Goodbye (ft. Pusha T and Stormzy)
03 - Talking To Myself
04 - Battle Symphony
05 - Invisible
06 - Heavy (ft. Kiiara)
07 - Sorry For Now
08 - Halfway Right
09 - One More Light
10 - Sharp Edges
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky