3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2017. július 12.

A kölcsönvett kölcsönösség hiánya: Dangerkids

Copyright:

Dangerkids - blacklist_ | Négy egész évet váratott magára az amerikai csapat második lemeze, amely egy az electronic post-hardcore és nu-metal elemeket vegyítő, masszív feldolgozás-korong lett. Tudom, mindent megírtak már, amit lehetett, de itt akkor is valami egészen biztosan félresiklott.

Ez pedig azért hatalmas probléma, mert a debütlemezt rongyossá hallgattam és a BMTH That’s The Spirit-jéig szent meggyőződéssel hittem, hogy ez a banda lesz az új évezred Linkin Parkja. Hát nem lett. Ugyanis az van, hogy jó dalokat írnak még mindig a srácok, de már nem annyira jókat. Ötletesek is ezek az electrocore elemek, de már telítődött a piac az elmúlt években és nem látszódik az albumon a “hovatovább”. Plusz amennyire egységesre sikerült az előd, most annyira nem érzem a kohéziót - a hangulatkeltő, dalokat összekötő effektek ellenére sem -, hogy mit is akartak pontosan az urak (és a dobos hölgy). A durva részek még durvábbak, a dallamosak még dallamosabbak, a rap meg rap, de nem ragadnak a fejben és erre meg csak azt lehet mondani, hogy azért nem, mert nem elég jók. Pedig igencsak sok időt hagytam nekik, mert meg akartam szeretni ezt az egészet, de azon felül, hogy megtanultam a dalokat, még mindig csak a teszt miatt hallgatom(tam) inkább, nem élvezetből. Akkor már előveszem a Collapse-t.

A nagyobb problémám mégsem a fentiek egyike a lemezzel, hanem az érzés, ami a legtöbb dalnál felmerül: ezt én már hallottam…tuti, hogy hallottam! Itt egy kis Linkin Park, ott egy kis We Came As Romans, amott teljesen Memphis May Fire a feeling, de ami a legarcpirítóbb, hogy a Ghost In The Walls refrénje egy az egyben Asking Alexandria The Lost Souls – csak egy kicsit jobb. És ez az íz annyira rányomja a bélyegét az egészre, hogy nem tudom függetlenítve, önálló entitásként kezelni, amit hallok. Kivéve a záró akusztikus baromságot, de azt meg bár ne tudnám… Mentségükre még talán a címadó főriffjét és a szólók beemelését tudnám említeni, de azért ez eléggé soványka, nem?

Nekem eddig az év egyik legnagyobb csalódása, de valószínűleg ez a hatalmas elvárásból ered, amit támasztottam a srácok felé. Pedig trendi a cucc, jól is szól, jók az ötletek is (amiket kölcsönvettek másoktól), de egyrészt a végére kicsit elfárad - akárcsak a debüt, ezt nem sikerült kinőni - másrészt sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a négy évből. Én a magam részéről várom, hogy lesz-e még annyi bennük, hogy fejlődjenek a következőkben, vagy belesüppednek a langyos posványba és a nagy ígéretekből semmi sem marad? Pár év és kiderül.

A MyMusic értékelése: 6/10

 

 

Dangerkids - blacklist_ (2017)

Tracklist:
01 - Kill Everythig
02 - blacklist_
03 - Inside Out
04 - Crawl Your Way Out
05 - Things Could Be Different
06 - Ghost In The Walls
07 - Nothing Worth Saving
08 - Singularity
09 - Summoner’s Rift
10 - Glass On Water
11 - Invincible Summer

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky