Erős kezdés: Sunset - We Are Eternity

Nehéz nekikezdenem ennek a bemutatónak, hiszen személyesen is ismerem a srácokat és ilyenkor mindig ódzkodom bármit is mondani a munkásságukról. De ha már így alakult, vegyük górcső alá a debütöt, hiszen nincs ezzel túl nagy probléma!

share
kapcsolódó linkek
- Sunset - Facebook

Kilenc dalt és egy átvezetőt tartalmaz az ’Eternity és meg kell, hogy mondjam, kevésnek éreztem elsőre, de aztán rájöttem, hogy 2017-ben egy súlyos műfajban induló lemeznek bőven elég ez a 35 perc. (Hallod, Born of Osiris? 35!!) Bármennyire is próbáltam jóra hallgatni az első két tételt, egyszerűen nem sikerült, pedig mondhatni a Motivator slágeressége tagadhatatlan, valószínűleg bennem van a hiba, hiszen klip is készült rá, de én először csak a Vermin döngölésére kaptam fel a fejem. És itt egy sarkalatos pontjához értünk a dolognak, hiszen egyértelműen a döngölés viszi a hátán a lemezt annak ellenére, hogy a hörgős részeknél nincsenek olyan megjegyezhető ‘slágeres’ részek, mint mondjuk egy Veil of Maya-nál vagy egy Memphis May Fire-nél, hogy a Bury Tomorrow-t már ne is említsem. És pont ez igaz egyébként a tiszta énekekre is: jók, dúdolhatók, de egyáltalán nem fülbemászóak, főleg nem hetekig ott ragadósak. Pedig ebben a műfajban sajnos mással már nem igazán lehet emlékezeteset alkotni, mint a jól és rétegzetten összepakolt énektémákkal. Ezért a részért nagy kár.

Ettől függetlenül egy szóval sem mondhatom, hogy rosszak lennének a dalok, hiszen szépen, szorgosan összeszedegették a paneleket a srácok, zakatolnak a gitárok és a dob, de nincsenek igazán váratlan és kreatív megoldások, csak jól felhasznált sablonok. A hangzás természetesen csúcs, mondhatni az egyik legjobb, amit itthon össze lehet hozni, tehát az igényesség plecsnije minden további nélkül rácsapható. Én egy kicsivel több elektronikát simán elbírtam volna, plusz jót fog tenni a srácoknak, ha a biztonsági zónát elhagyva kísérletezgetnek egy kicsit. Illetve még azt is megemlíteném, hogy nem minden esetben kéne az angolt erőltetni - már csak az akcentus miatt sem -, ugyanis a Spirális hanyatlás olyan szinten veri kenterbe az egész lemezt minden tekintetben, hogy öröm hallgatni! Jó, azért egy kis prozódia-érzékenység hiányzik itt-ott, hiszen a magyar nyelvet nem lehet kedvünkre ide-oda hajlítgatni, de egy kicsivel több ráfordított idő ezt simán kiküszöbölheti.

Összességében egy korrekt, indulónak teljesen vállalható lemezt pakolt össze a budapesti banda (közel 10 év alatt!! – a kitartásért már megy is a pacsi), amely még küzd az egyéniség hiányával és az útkeresés buktatóival, de ha továbbra is kitartóan ütik a srácok ezt a dolgot, akkor van még ebben bőven. Én a magam részéről már elmennék végre egy koncertre, hogy élőben újra megcsodáljam Dáci könyörtelen kalapálását, meg talán az ének is javult kicsit tavalyelőtt óta. Ámen!

A MyMusic értékelése: 7/10

Sunset - We Are Eternity (2017)

Tracklist:
01 - Self-Mutilation
02 - Motivator
03 - Vermin
04 - To Live In You
05 - Melodies Of Truth
06 - Be My…
07 - Whispers
08 - Spirális hanyatlás
09 - Human
10 - God In Quietude

Jam

cimkék
- lemezkritika, Sunset

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… A continua

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... A continua

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. A continua

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. A continua

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. A continua