3429 zenekar 12481 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2017. július 5.

Erős kezdés: Sunset - We Are Eternity

Copyright:

Nehéz nekikezdenem ennek a bemutatónak, hiszen személyesen is ismerem a srácokat és ilyenkor mindig ódzkodom bármit is mondani a munkásságukról. De ha már így alakult, vegyük górcső alá a debütöt, hiszen nincs ezzel túl nagy probléma!

Kilenc dalt és egy átvezetőt tartalmaz az ’Eternity és meg kell, hogy mondjam, kevésnek éreztem elsőre, de aztán rájöttem, hogy 2017-ben egy súlyos műfajban induló lemeznek bőven elég ez a 35 perc. (Hallod, Born of Osiris? 35!!) Bármennyire is próbáltam jóra hallgatni az első két tételt, egyszerűen nem sikerült, pedig mondhatni a Motivator slágeressége tagadhatatlan, valószínűleg bennem van a hiba, hiszen klip is készült rá, de én először csak a Vermin döngölésére kaptam fel a fejem. És itt egy sarkalatos pontjához értünk a dolognak, hiszen egyértelműen a döngölés viszi a hátán a lemezt annak ellenére, hogy a hörgős részeknél nincsenek olyan megjegyezhető ‘slágeres’ részek, mint mondjuk egy Veil of Maya-nál vagy egy Memphis May Fire-nél, hogy a Bury Tomorrow-t már ne is említsem. És pont ez igaz egyébként a tiszta énekekre is: jók, dúdolhatók, de egyáltalán nem fülbemászóak, főleg nem hetekig ott ragadósak. Pedig ebben a műfajban sajnos mással már nem igazán lehet emlékezeteset alkotni, mint a jól és rétegzetten összepakolt énektémákkal. Ezért a részért nagy kár.

Ettől függetlenül egy szóval sem mondhatom, hogy rosszak lennének a dalok, hiszen szépen, szorgosan összeszedegették a paneleket a srácok, zakatolnak a gitárok és a dob, de nincsenek igazán váratlan és kreatív megoldások, csak jól felhasznált sablonok. A hangzás természetesen csúcs, mondhatni az egyik legjobb, amit itthon össze lehet hozni, tehát az igényesség plecsnije minden további nélkül rácsapható. Én egy kicsivel több elektronikát simán elbírtam volna, plusz jót fog tenni a srácoknak, ha a biztonsági zónát elhagyva kísérletezgetnek egy kicsit. Illetve még azt is megemlíteném, hogy nem minden esetben kéne az angolt erőltetni - már csak az akcentus miatt sem -, ugyanis a Spirális hanyatlás olyan szinten veri kenterbe az egész lemezt minden tekintetben, hogy öröm hallgatni! Jó, azért egy kis prozódia-érzékenység hiányzik itt-ott, hiszen a magyar nyelvet nem lehet kedvünkre ide-oda hajlítgatni, de egy kicsivel több ráfordított idő ezt simán kiküszöbölheti.

 

 

Összességében egy korrekt, indulónak teljesen vállalható lemezt pakolt össze a budapesti banda (közel 10 év alatt!! – a kitartásért már megy is a pacsi), amely még küzd az egyéniség hiányával és az útkeresés buktatóival, de ha továbbra is kitartóan ütik a srácok ezt a dolgot, akkor van még ebben bőven. Én a magam részéről már elmennék végre egy koncertre, hogy élőben újra megcsodáljam Dáci könyörtelen kalapálását, meg talán az ének is javult kicsit tavalyelőtt óta. Ámen!

A MyMusic értékelése: 7/10

Sunset - We Are Eternity (2017)

Tracklist:
01 - Self-Mutilation
02 - Motivator
03 - Vermin
04 - To Live In You
05 - Melodies Of Truth
06 - Be My…
07 - Whispers
08 - Spirális hanyatlás
09 - Human
10 - God In Quietude

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2018. november 26.

A lányos énemnek - Against The Current

Against The Current – Past Lives (2018) | Két évvel ezelőtt nagy vehemenciával vetettem rá magam a new york-i trió debütáló lemezére, mert a Gravity EP azt vetítette elő, hogy egy gitárral és lendülettel bőven megtámogatott, korrekt kis Paramore-klónt kapunk. Akkor csalódnom kellett, mert sokkal lágyabb, lassabb és unalmasabb lett a debüt. A folytatás viszont igyekszik visszaadni a hitemet! Tovább

2018. november 20.

Az imádni való, kénköves Pokol - Architects

Architects – Holy Hell (2018) | Nyolcadik lemezéhez érkezett a brit metalcore alapvetésének számító Architects, akiknél nem csak az volt a kérdés, hogy tudnak-e kétévente minőségi dalokkal és tartalommal előállni, hanem az is, hogy fő dalszerzőjük és alapító gitárosuk, Tom Searle halála után merre tovább? A válasz egyszerű: lefelé a mélybe! Tovább

2018. november 15.

A változás jó, értem?! - The Amity Affliction

The Amity Affliction – Misery (2018) | A trióra fogyatkozott ausztrál metalcore csapat hatodik albuma egy olyan kísérletezés eredménye, amire ugyan számítani lehetett az elmúlt pár év alapján, mégis a végeredmény teljesen más, mint amit vártunk. Igen, elismerem, egészen érdekes a helyzet, viszont végighallgatva a Misery-t kijelenthető, hogy egyáltalán nem rossz. Sőt... Tovább

2018. november 5.

Palánkról, de hárompontos - AWS

AWS – Fekete részem (2018) | Valószínűleg az ország egyik legvártabb kiadványává nőtte magát az elmúlt féléveben a budapesti srácok negyedik albuma, hiszen Örsék az Eurovízióval mainstream-i magasságokba jutottak, és azóta nincs megállás. Ez pedig amellett, hogy a rivaldát rájuk irányította, olyan súlyt dobott a vállukra, amelyet – talán időhiányban, talán más – nem biztos, hogy sikerült maradéktalanul elcipelni a célig. Tovább

2018. október 11.

Isten sem segített – Crossfaith

Crossfaith – Ex Machina (2018) | Évek óta reménykedem benne, hogy végre a japánok megemberelik magukat és nemcsak egy fél jó lemezzel lepnek meg minket, hanem kitart a lelkesedés a korong végéig, én meg rányomhatom a kiváló plecsnit az aktuális darabra. Miután láttam őket élőben, ez a reményem mondhatni vággyá, sőt akarássá nőtte ki magát. Aztán megint csalódtam. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky