3429 zenekar 12493 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2017. július 5.

Erős kezdés: Sunset - We Are Eternity

Copyright:

Nehéz nekikezdenem ennek a bemutatónak, hiszen személyesen is ismerem a srácokat és ilyenkor mindig ódzkodom bármit is mondani a munkásságukról. De ha már így alakult, vegyük górcső alá a debütöt, hiszen nincs ezzel túl nagy probléma!

Kilenc dalt és egy átvezetőt tartalmaz az ’Eternity és meg kell, hogy mondjam, kevésnek éreztem elsőre, de aztán rájöttem, hogy 2017-ben egy súlyos műfajban induló lemeznek bőven elég ez a 35 perc. (Hallod, Born of Osiris? 35!!) Bármennyire is próbáltam jóra hallgatni az első két tételt, egyszerűen nem sikerült, pedig mondhatni a Motivator slágeressége tagadhatatlan, valószínűleg bennem van a hiba, hiszen klip is készült rá, de én először csak a Vermin döngölésére kaptam fel a fejem. És itt egy sarkalatos pontjához értünk a dolognak, hiszen egyértelműen a döngölés viszi a hátán a lemezt annak ellenére, hogy a hörgős részeknél nincsenek olyan megjegyezhető ‘slágeres’ részek, mint mondjuk egy Veil of Maya-nál vagy egy Memphis May Fire-nél, hogy a Bury Tomorrow-t már ne is említsem. És pont ez igaz egyébként a tiszta énekekre is: jók, dúdolhatók, de egyáltalán nem fülbemászóak, főleg nem hetekig ott ragadósak. Pedig ebben a műfajban sajnos mással már nem igazán lehet emlékezeteset alkotni, mint a jól és rétegzetten összepakolt énektémákkal. Ezért a részért nagy kár.

Ettől függetlenül egy szóval sem mondhatom, hogy rosszak lennének a dalok, hiszen szépen, szorgosan összeszedegették a paneleket a srácok, zakatolnak a gitárok és a dob, de nincsenek igazán váratlan és kreatív megoldások, csak jól felhasznált sablonok. A hangzás természetesen csúcs, mondhatni az egyik legjobb, amit itthon össze lehet hozni, tehát az igényesség plecsnije minden további nélkül rácsapható. Én egy kicsivel több elektronikát simán elbírtam volna, plusz jót fog tenni a srácoknak, ha a biztonsági zónát elhagyva kísérletezgetnek egy kicsit. Illetve még azt is megemlíteném, hogy nem minden esetben kéne az angolt erőltetni - már csak az akcentus miatt sem -, ugyanis a Spirális hanyatlás olyan szinten veri kenterbe az egész lemezt minden tekintetben, hogy öröm hallgatni! Jó, azért egy kis prozódia-érzékenység hiányzik itt-ott, hiszen a magyar nyelvet nem lehet kedvünkre ide-oda hajlítgatni, de egy kicsivel több ráfordított idő ezt simán kiküszöbölheti.

 

 

Összességében egy korrekt, indulónak teljesen vállalható lemezt pakolt össze a budapesti banda (közel 10 év alatt!! – a kitartásért már megy is a pacsi), amely még küzd az egyéniség hiányával és az útkeresés buktatóival, de ha továbbra is kitartóan ütik a srácok ezt a dolgot, akkor van még ebben bőven. Én a magam részéről már elmennék végre egy koncertre, hogy élőben újra megcsodáljam Dáci könyörtelen kalapálását, meg talán az ének is javult kicsit tavalyelőtt óta. Ámen!

A MyMusic értékelése: 7/10

Sunset - We Are Eternity (2017)

Tracklist:
01 - Self-Mutilation
02 - Motivator
03 - Vermin
04 - To Live In You
05 - Melodies Of Truth
06 - Be My…
07 - Whispers
08 - Spirális hanyatlás
09 - Human
10 - God In Quietude

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2018. május 25.

Kívül állok, magamon kívül - Three Days Grace

Three Days Grace – Outsider (2018) | Három évet kellett újfent várnunk, hogy a torontói srácok visszatérjenek és végre levetkőzzék Adam hiányát, kipróbálva néhány olyan megoldást, amelyet eddig egész élesen kerültek. Persze nem minden esetben jó a kísérletező felfogás, de ha végre az énekes is beleviszi az egyéniségét a zenébe, azért az nem árthat. Matt pedig belevitte az övét ebbe a lemezbe bőséggel. Tovább

2018. május 24.

Hát ez nem az lett - 30 Seconds To Mars

A Jared Leto Show - 30 Seconds To Mars – America (2018) | A kezdetektől hatalmas rajongója vagyok a banda, vagyis a Leto fivérek munkásságának, a selftitled és az A Beautiful Lie ott csücsülnek a polcomon, a masszív porrétegtől védve, hatalmas becsben tartva, a This Is War-ra még fáj a fogam, míg a negyedik lemezt már csak ajándékba fogadnám el (talán). Pénzt már semmiképpen nem adnék érte. Valószínűleg az Americát azon nyomban vissza is adnám... Tovább

2018. május 20.

Elpuhultál? Nem baj! - Paramore

Paramore – After Laughter (2017) | Négy év telt el az ultrasikeres selftitled óta, Jeremy Davis ismét elhagyta a hajót, Zac Farro visszaszállt rá, de mindez csak a körítés, hiszen az agy, Taylor York és a hang, Hayley Williams még mindig magabiztosan vezetik egyre növekvő bárkájukat a pop tengerén. Az ötödik albumhoz érve elmondhatjuk, hogy egy felnőttebb, érettebb külsőt mutató, de lelkében még mindig bohókásan gyermeteg zenekarral van dolgunk, és ez zseniális! Tovább

2018. május 13.

Storytime. Megint... - Black Veil Brides

Black Veil Brides – Vale (2018) | A fekete menyasszonyok visszatértek, hogy négy évvel a selftitled buktája után kicsit visszaépítsék a renomét, amely mégsem romlott meg úgy istenigazából. Csak nálam, nálam viszont eléggé, hiszen az első három albumot – a maguk kis hibáival együtt is – imádtam, a negyedik pedig úgy arcul csapott az ötlettelenségével, hogy még mindig sajog kicsit. Tovább

2018. május 9.

Alapvető stabilitás - August Burns Red

August Burns Red – Phantom Anthem (2017) | Nyolcadik albumához érkezett a mindig megbízható, stabilan zakatoló metalcore alapvetés, akik ugyan a rajongók szerint még mindig csak próbálják a Messengers farvizét meglovagolni és a kreativitásuk már rég nem úgy csillog, mint hajdanán, de én ezt vitatnám. El is mondom, hogy miért! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky