3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2017. július 5.

Erős kezdés: Sunset - We Are Eternity

Copyright:

Nehéz nekikezdenem ennek a bemutatónak, hiszen személyesen is ismerem a srácokat és ilyenkor mindig ódzkodom bármit is mondani a munkásságukról. De ha már így alakult, vegyük górcső alá a debütöt, hiszen nincs ezzel túl nagy probléma!

Kilenc dalt és egy átvezetőt tartalmaz az ’Eternity és meg kell, hogy mondjam, kevésnek éreztem elsőre, de aztán rájöttem, hogy 2017-ben egy súlyos műfajban induló lemeznek bőven elég ez a 35 perc. (Hallod, Born of Osiris? 35!!) Bármennyire is próbáltam jóra hallgatni az első két tételt, egyszerűen nem sikerült, pedig mondhatni a Motivator slágeressége tagadhatatlan, valószínűleg bennem van a hiba, hiszen klip is készült rá, de én először csak a Vermin döngölésére kaptam fel a fejem. És itt egy sarkalatos pontjához értünk a dolognak, hiszen egyértelműen a döngölés viszi a hátán a lemezt annak ellenére, hogy a hörgős részeknél nincsenek olyan megjegyezhető ‘slágeres’ részek, mint mondjuk egy Veil of Maya-nál vagy egy Memphis May Fire-nél, hogy a Bury Tomorrow-t már ne is említsem. És pont ez igaz egyébként a tiszta énekekre is: jók, dúdolhatók, de egyáltalán nem fülbemászóak, főleg nem hetekig ott ragadósak. Pedig ebben a műfajban sajnos mással már nem igazán lehet emlékezeteset alkotni, mint a jól és rétegzetten összepakolt énektémákkal. Ezért a részért nagy kár.

Ettől függetlenül egy szóval sem mondhatom, hogy rosszak lennének a dalok, hiszen szépen, szorgosan összeszedegették a paneleket a srácok, zakatolnak a gitárok és a dob, de nincsenek igazán váratlan és kreatív megoldások, csak jól felhasznált sablonok. A hangzás természetesen csúcs, mondhatni az egyik legjobb, amit itthon össze lehet hozni, tehát az igényesség plecsnije minden további nélkül rácsapható. Én egy kicsivel több elektronikát simán elbírtam volna, plusz jót fog tenni a srácoknak, ha a biztonsági zónát elhagyva kísérletezgetnek egy kicsit. Illetve még azt is megemlíteném, hogy nem minden esetben kéne az angolt erőltetni - már csak az akcentus miatt sem -, ugyanis a Spirális hanyatlás olyan szinten veri kenterbe az egész lemezt minden tekintetben, hogy öröm hallgatni! Jó, azért egy kis prozódia-érzékenység hiányzik itt-ott, hiszen a magyar nyelvet nem lehet kedvünkre ide-oda hajlítgatni, de egy kicsivel több ráfordított idő ezt simán kiküszöbölheti.

 

 

Összességében egy korrekt, indulónak teljesen vállalható lemezt pakolt össze a budapesti banda (közel 10 év alatt!! – a kitartásért már megy is a pacsi), amely még küzd az egyéniség hiányával és az útkeresés buktatóival, de ha továbbra is kitartóan ütik a srácok ezt a dolgot, akkor van még ebben bőven. Én a magam részéről már elmennék végre egy koncertre, hogy élőben újra megcsodáljam Dáci könyörtelen kalapálását, meg talán az ének is javult kicsit tavalyelőtt óta. Ámen!

A MyMusic értékelése: 7/10

Sunset - We Are Eternity (2017)

Tracklist:
01 - Self-Mutilation
02 - Motivator
03 - Vermin
04 - To Live In You
05 - Melodies Of Truth
06 - Be My…
07 - Whispers
08 - Spirális hanyatlás
09 - Human
10 - God In Quietude

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky