Metallica: Hardwired... to Self-Destruct

share
kapcsolódó linkek
- Metallica

A Hardwired… to Self Destruct egy kétszer hat számot tartalmazó teljes nagylemez,(a delux változat egyéb csemegéket is tartalmaz élő felvételekkel és stúdió számokkal, feldolgozásokkal) melyről előzetesen már megszellőztettek 3 számot, melyek kivétel nélkül jónak tűntek, de a lemez együttes meghallgatása után tudhatunk teljes képet alkotni.

A címadó Hardwired rögtön megadja a hangot a maga Thrash-es riffelésével, és bár a közepén visszaköszön talán a Metal Militia riffje, de nem zavaró a párhuzam. Jönnek szépen sorban a számok, és a korábbi munkásságuk majd’ egésze feltűnik előttünk.

Az Atlas, Rise! masszív riffelése, és dallamos refrénje kellemes hallgatnivaló, a gitárhősök nagy csarnokába is behelyezhető szólója pedig balzsam a fülnek.

Now That We’re Dead lassú menetelése, közepén a kórus résszel akár a Death Magnetic korszakból is örökölhettük volna. Moth Into Flame feszes gitárjátéka, James dallamos refrénje tovább csiszolja ezt a gyémántot. A Dream No More esetében a Fekete Album korszaka tárul elénk némi Load/Reload ízzel. A Halo On Fire lassan építkezik egy dallamos, pengetésből indulva, és áll össze egy masszív egésszé.

A Confusion esetében nehéz eldönteni, hogy milyen is a szám, talán tudtak volna ennél jobbat is, de ha így döntöttek, hogy ezt kell kapjuk, akkor ezt kapjuk. A ManUNkind párhuzamos a Black Sabbath Planet Caravanjának elejével (csak alig!), finoman indul egy figyelemre méltó Trujillo/Hetfield közös akusztikus játékkal, és Lars által kissé „lebegtetett” érdekes ütemével folytatódik, majd alakul Kirk szólója után jó kis számmá.

A Here Comes The Revenge-t szintén Death Magnetic készítésekor használt ízekkel fűszerezték, de ettől lett igazán jó.

Am I Savage?- teszik fel a kérdést Metallicáék, és bár kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni, mi is feltehetnénk egy kérdést nekik. Hogy nem lehetett volna talán egy másik számmal próbálkozni? Mert ez egy kicsit ellaposítja a lemezt, bár Hetfield itt is nagyot énekel.

A Murder One a nemrég elhunyt Lemmyt idézi (ugye az ő basszusgitár erősítőjének felirata volt ez) előtte tiszteleg, de nem Motörhead-es formában, hanem sajátságosan Metallicásan. Lars masszívan üti a kettő négyet, de talán mást is lehetne...

És legvégül újra megvillannak a Spit Out the Bone-ban, úgy ahogy mindig is szerettük. Van itt tempó, thrash, sebesség. Kirk nyomja a szokásos Wah-os szólóját, majd ikergitárba váltanak, kétlábdob. Mi kellhet még??

Összességén tisztességes albumot tettek elénk, az, hogy klasszikussá érik-e az idők folyamán, egyelőre nehéz megjósolni. Hetfield játéka kimagasló és Trujillo is kiválóan teljesít, Kirkből talán többet is szívesen hallgattunk volna, és nem szerzett egy nótát sem, legalábbis nem tüntették fel aminek külön nem örülünk, és Larstól több, összetettebb játék kitelhetett volna, de ha ennyi, akkor ennyi.

De nem ők lennének a Metallica, ha nem rukkolnának elő valami újjal. Minden számhoz készítettek klippet, ami megtekinthető Youtube csatornájukon, valamint a lemez teljes anyagát ingyen hozzáférhetővé tették.
Valamitől különlegesek...

MyMusic értékelés: 8/10

Metallica: Hardwired-to Self-Destruct

1.Hardwired
2.Atlas, Rise!
3.Now That We’re Dead
4.Moth Into Flame
5.Dream No More
6.Halo On Fire
7.Confusion
8.ManUNkind
9.Here Comes Revenge
10.Am I Savage?
11.Murder One
12.Spit Out the Bone

1 2

cimkék
- lemezkritika, metál, Metallica, trash, új album

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer