Metallica: Hardwired... to Self-Destruct

Metallica: Hardwired... to Self-Destruct (2016) | Hát ezt is megéltük! Hosszú várakozás után végre elérkezett a pillanat és kézben tarthatjuk a 10. Metallica stúdióalbumot. 2016. november 18-án jött a Hardwired... to Self-Destruct. Itt már nincs több találgatás, mostantól maguk a nóták beszélnek!

share
kapcsolódó linkek
- Metallica

Amikor még csak kósza hírek érkeztek a Metallica háza tájáról az új lemezzel kapcsolatban, valamikor 2011 októberében Robert Trujillo megemlítette, hogy a zenekar visszatér a stúdióba, hogy a következő album számain kezdjen dolgozni, még nagyon távolinak tűnt az egész. Nem sokkal később Lars Ulrich is elejtett egy pár mondatot egy interjú során, hogy így állnak, meg úgy haladnak a dolgokkal, már ami az új albumot illeti, de aztán sokáig semmi egyéb hír nem érkezett. Ennek ellenére újabb és újabb turnékat bonyolítottak a világban, közben megjelent az első saját finanszírozású filmjük is Throught The Never címmel (Antal Nimród rendezésében), amely tovább és tovább tolta az új album munkálatait. Majd aztán a tavalyi évet már erre a munkára szánták, minimális fellépést elvállalva.

És íme, itt van, mindenki kezébe veheti minden idők egyik leg meghatározóbb Heavy Metal (van még jelentősége ennek a jelzőnek?) zenekarának legújabb nagylemezét.

Az együttes történetét már mindenki kívülről tudja. Bármelyik iskolában ötösre felelnének a gyerekek Metallica-tanból, vagy az érettségin is lehetne vizsgakérdés, de talán már az újszülöttek DNS-ének is része már a Metallica. A kortárs zenerajongók –különösen a Hard Rock- Heavy Metal iránt érdeklődők - mindegyike tudja, hogy anno 1981-ben hogyan találkozott Lars Ulrich és James Alan Hetfield. Hogy az a bizonyos újság hirdetés tehet mindenről, amit Lars adott fel a helyi lapban és James erre jelentkezett, de amikor Hetfield látta Lars szegényes dobcuccát, nem akart kötélnek állni és csak hosszas rábeszélésre adta be derekát. Hogy mit történt Dave Mustaine-el, miként került ki a csapatból és hogyan jött helyette Kirk Hammett, akinek játékát a fél világ másolta/másolja. Hogyan került a képbe egy bizonyos Clifford Lee Burton egy San Fracisco-i Trauma koncert utáni megbeszélés alkalmával.

A Kill ’em All megjelenése 1983-ban, mely vadságával egyből pofon vágta a metal világát, majd egy évvel később a fantasztikus Ride The Lightning és két évvel később a szenzációs Master Of Puppets, mely a mai napig etalon és 100%-ig hibátlan mind a hangzást, mind a számokat illetően.

Jött Cliff sajnálatos halálos balesete Svédországban. Jason Newsted belépése, az … And Justice for All album összetett, bonyolult dalszerkezetei. A Fekete Album, mely teljesen felforgatta az amúgy is átalakulóban lévő zenei világot és még egy lökést adott a Metal-nak mielőtt kissé parkoló pályára került a 90-es évek elején-közepén. Load/Reload éra jobb-rosszabb számai, melyek erősen megosztották a rajongókat. De az elvitathatatlan, hogy mindig kreativitásuk legjavát adták. Jason távozása a 2000-es évek elején, a nem túl jó hangzású, kissé kaotikus körülmények között született St.Anger. Aztán Rob Trujillo (Suicidal Tendencies, Infectious Grooves, Ozzy) belépése, újabb vérfrissítés volt a bandának, hogy hosszú hallgatás után egy újabb stúdió albummal a Death Magnetic-el térjenek vissza.

Ám eltelt azóta vagy 8 hosszú év, és bár tudjuk, hogy a Metallica saját útját járja,- Lars és csapata senkinek nem engedi meg, hogy beleszóljon a dolgukba -, csak elérkezett az újabb stúdióalbum ideje.

1 2

cimkék
- lemezkritika, metál, Metallica, trash, új album

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… More

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... More

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. More

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. More

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. More