3429 zenekar 12481 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2016. november 20.

Metallica: Hardwired... to Self-Destruct

Copyright:

Metallica: Hardwired... to Self-Destruct (2016) | Hát ezt is megéltük! Hosszú várakozás után végre elérkezett a pillanat és kézben tarthatjuk a 10. Metallica stúdióalbumot. 2016. november 18-án jött a Hardwired... to Self-Destruct. Itt már nincs több találgatás, mostantól maguk a nóták beszélnek!

Amikor még csak kósza hírek érkeztek a Metallica háza tájáról az új lemezzel kapcsolatban, valamikor 2011 októberében Robert Trujillo megemlítette, hogy a zenekar visszatér a stúdióba, hogy a következő album számain kezdjen dolgozni, még nagyon távolinak tűnt az egész. Nem sokkal később Lars Ulrich is elejtett egy pár mondatot egy interjú során, hogy így állnak, meg úgy haladnak a dolgokkal, már ami az új albumot illeti, de aztán sokáig semmi egyéb hír nem érkezett. Ennek ellenére újabb és újabb turnékat bonyolítottak a világban, közben megjelent az első saját finanszírozású filmjük is Throught The Never címmel (Antal Nimród rendezésében), amely tovább és tovább tolta az új album munkálatait. Majd aztán a tavalyi évet már erre a munkára szánták, minimális fellépést elvállalva.

És íme, itt van, mindenki kezébe veheti minden idők egyik leg meghatározóbb Heavy Metal (van még jelentősége ennek a jelzőnek?) zenekarának legújabb nagylemezét.

Az együttes történetét már mindenki kívülről tudja. Bármelyik iskolában ötösre felelnének a gyerekek Metallica-tanból, vagy az érettségin is lehetne vizsgakérdés, de talán már az újszülöttek DNS-ének is része már a Metallica. A kortárs zenerajongók –különösen a Hard Rock- Heavy Metal iránt érdeklődők - mindegyike tudja, hogy anno 1981-ben hogyan találkozott Lars Ulrich és James Alan Hetfield. Hogy az a bizonyos újság hirdetés tehet mindenről, amit Lars adott fel a helyi lapban és James erre jelentkezett, de amikor Hetfield látta Lars szegényes dobcuccát, nem akart kötélnek állni és csak hosszas rábeszélésre adta be derekát. Hogy mit történt Dave Mustaine-el, miként került ki a csapatból és hogyan jött helyette Kirk Hammett, akinek játékát a fél világ másolta/másolja. Hogyan került a képbe egy bizonyos Clifford Lee Burton egy San Fracisco-i Trauma koncert utáni megbeszélés alkalmával.

A Kill ’em All megjelenése 1983-ban, mely vadságával egyből pofon vágta a metal világát, majd egy évvel később a fantasztikus Ride The Lightning és két évvel később a szenzációs Master Of Puppets, mely a mai napig etalon és 100%-ig hibátlan mind a hangzást, mind a számokat illetően.

Jött Cliff sajnálatos halálos balesete Svédországban. Jason Newsted belépése, az … And Justice for All album összetett, bonyolult dalszerkezetei. A Fekete Album, mely teljesen felforgatta az amúgy is átalakulóban lévő zenei világot és még egy lökést adott a Metal-nak mielőtt kissé parkoló pályára került a 90-es évek elején-közepén. Load/Reload éra jobb-rosszabb számai, melyek erősen megosztották a rajongókat. De az elvitathatatlan, hogy mindig kreativitásuk legjavát adták. Jason távozása a 2000-es évek elején, a nem túl jó hangzású, kissé kaotikus körülmények között született St.Anger. Aztán Rob Trujillo (Suicidal Tendencies, Infectious Grooves, Ozzy) belépése, újabb vérfrissítés volt a bandának, hogy hosszú hallgatás után egy újabb stúdió albummal a Death Magnetic-el térjenek vissza.

Ám eltelt azóta vagy 8 hosszú év, és bár tudjuk, hogy a Metallica saját útját járja,- Lars és csapata senkinek nem engedi meg, hogy beleszóljon a dolgukba -, csak elérkezett az újabb stúdióalbum ideje. 

1 2

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2018. november 26.

A lányos énemnek - Against The Current

Against The Current – Past Lives (2018) | Két évvel ezelőtt nagy vehemenciával vetettem rá magam a new york-i trió debütáló lemezére, mert a Gravity EP azt vetítette elő, hogy egy gitárral és lendülettel bőven megtámogatott, korrekt kis Paramore-klónt kapunk. Akkor csalódnom kellett, mert sokkal lágyabb, lassabb és unalmasabb lett a debüt. A folytatás viszont igyekszik visszaadni a hitemet! Tovább

2018. november 20.

Az imádni való, kénköves Pokol - Architects

Architects – Holy Hell (2018) | Nyolcadik lemezéhez érkezett a brit metalcore alapvetésének számító Architects, akiknél nem csak az volt a kérdés, hogy tudnak-e kétévente minőségi dalokkal és tartalommal előállni, hanem az is, hogy fő dalszerzőjük és alapító gitárosuk, Tom Searle halála után merre tovább? A válasz egyszerű: lefelé a mélybe! Tovább

2018. november 15.

A változás jó, értem?! - The Amity Affliction

The Amity Affliction – Misery (2018) | A trióra fogyatkozott ausztrál metalcore csapat hatodik albuma egy olyan kísérletezés eredménye, amire ugyan számítani lehetett az elmúlt pár év alapján, mégis a végeredmény teljesen más, mint amit vártunk. Igen, elismerem, egészen érdekes a helyzet, viszont végighallgatva a Misery-t kijelenthető, hogy egyáltalán nem rossz. Sőt... Tovább

2018. november 5.

Palánkról, de hárompontos - AWS

AWS – Fekete részem (2018) | Valószínűleg az ország egyik legvártabb kiadványává nőtte magát az elmúlt féléveben a budapesti srácok negyedik albuma, hiszen Örsék az Eurovízióval mainstream-i magasságokba jutottak, és azóta nincs megállás. Ez pedig amellett, hogy a rivaldát rájuk irányította, olyan súlyt dobott a vállukra, amelyet – talán időhiányban, talán más – nem biztos, hogy sikerült maradéktalanul elcipelni a célig. Tovább

2018. október 11.

Isten sem segített – Crossfaith

Crossfaith – Ex Machina (2018) | Évek óta reménykedem benne, hogy végre a japánok megemberelik magukat és nemcsak egy fél jó lemezzel lepnek meg minket, hanem kitart a lelkesedés a korong végéig, én meg rányomhatom a kiváló plecsnit az aktuális darabra. Miután láttam őket élőben, ez a reményem mondhatni vággyá, sőt akarássá nőtte ki magát. Aztán megint csalódtam. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky