My Chemical Paramore a The Hellfreaks új lemeze

The Hellfreaks - Astoria (2016) | Egy hosszabb szünet után, teljesen új tagsággal, ráadásul a vízválasztónak számító harmadik lemezzel visszatérni sokszor felér egy öngyilkossággal. No persze nem Shakey Sue-nak, aki még így is jó irányba kormányozza bandáját.

megosztás
kapcsolódó linkek
- The Hellfreaks - Facebook

Kétkedve álltam ehhez a csapathoz, hiszen a psychopunknak aposztrofált genre nem igazán a szívemhez legközelebb álló. Aztán elindult a korong és leesett az állam, hiszen ez mégiscsak egy igazán tökös - a női vokál ellenére - és jól kitalált koncepció alapján felépített egész. Meg hát olyan zenészekkel, mint Szumper Ádám, nem is nagyon lehet hibázni. Ezekután már teljesen jogosnak érzem az Európa- és USA-turnét, amellyel Sue-ék visszatértek a köztudatba.

Zeneileg természetesen semmi Periphery - szintű megoldásra nem kell számítani, sőt szövegileg sem közelíti meg a dolog akár a Twenty One Pilotsot, se a My Chemical Romance-et, akikre azonnal asszociálunk az első hangoktól kezdve. Ez egy egyszerű, őszinte, arcbamászós punk, amely akkor a legjobb, amikor nem is akar más lenni. A dallamosabb, paramore-osabb dalok nekem annyira nem jöttek át, ugyanis ebben az esetben a kevesebb sajnos nem lett több. Sue hangja kellemes, élvezhető, de azért a hatalmas aréna vokáloknál még nem tartunk. A könnyedebb, punkos, dühös számok sokkal jobban magukkal sodortak és mivel ezekből lényegesen több van, ezért – hál’ Istennek – nem megy el popba az egész. Néhol egy-egy kellemesebb gitárdallam is meg tud maradni, de azért érződik, hogy itt inkább az énekre van minden kihegyezve, a hangszerek hozzák a kötelezőt, de nagy figurákat sehol sem hallhatunk (mint például a már említett MCR-nál).

Mindettől függetlenül egy kellemes csalódás volt ez a lemez, ami után már csak egy élő fellépésére kéne eljutnom a bandának, hiszen ez a lendület és szabadságvágy igazán érdekes elegyet alkothat a bulizni vágyó fiatalsággal. Remélem ez is eljön nemsoká, csak Sue-éknak itthon is kellene koncerteznie!

A MyMusic értékelése: 7/10

The Hellfreaks - Astoria (2016)

Tracklist:

01 – Burn The Horizon
02 – Why Do You Talk
03 – Rope
04 – Wolf
05 – I’m Away
06 – Dawn
07 – Come Around
08 – Your Call
09 – Sid And Clyde
10 – Back To My Planet
11 – Little Crime

Jam

cimkék
- 2016, lemezkritika, The Hellfreaks, új album

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább