3427 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2016. július 15. | Jam

Önismétlés repetával, deja vu- vel fűszerezve: Architects - Our Gods Have Abandoned Us (2016)

Copyright:

Két éve hozta ki a brit metalcore éllovas a földrengetően sikeres Lost Forever\Lost Together-t, amivel egy csapásra szintet léptek a headlinerség felé. Nagy kérdés volt, hogy innen merre tovább? Hát semerre…

Bölcs mondás ez a “bevált recepten ne változtass” dolog, mindössze annyi a hibája, hogy a zenére, ezen belül is a metalcore szcénára nem vonatkozik. Itt ugyanis ha önmagadat ismételgeted, akkor amilyen gyorsan feltörtél, olyan gyorsan el is süllyedhetsz. Viszont ha a változás, amit eszközöltél a zenédben a rossz irányba ment és a rajongók elképzeléseivel ellentétes irányú, akkor eben guba, ugyanott tartasz. Eme elvárások közepette kihozni egy LF\LT 2-t és nyilatkozni a sajtónak, hogy te vagy a világ egyik legjobb metal bandája, eléggé merész dolog. Az Architects mégis megcsinálta mindezt és az eddigi visszajelzések alapján túlélte.

Persze nem arról van szó, hogy Sam Carterék elfelejtettek volna zenélni, hiszen zenei alapok tekintetében példaértékű is lehetne az egész album, ha két évvel ezelőtt nem ugyanezzel jöttek volna elő. Hiszen a tördelések váltakozása, a hangulatkeltő ès atmoszférateremtő effektek használata, a dalok húzása, Sam változatos éneklése és a mérhetetlenül sok ‘bleh’ mind-mind arról gondoskodik, hogy elejétől a végéig élvezzük az albumot. Mégis ahogy hömpölyög előre a tracklist, önkéntelenül is felfigyelünk olyan momentumokra,  amelyeket már hallottunk valahol. Ez pedig azért is nagyon szomorú, mert a banda diszkográfiája során a stílusuk korongról korongra változott, egészen mostanáig. Tudom, lehetne ezt azzal magyarázni, hogy egészen az LF\LT-ig tartott az útkeresés és most hazaérzek és mint az AC\DC innentől 30 évig kapjuk ugyanazt, kicsit megvariálva. Én remélem, hogy ez nincs így, csak a hirtelen jött népszerűségi robbanás és a headliner turnék okozta sokk most ‘csak’ ennyit engedett meg, a következő korong pedig újra kicsit kísérletezőbb és változatosabb lesz.

Mindazonáltal vitathatatlan, hogy az AOGHAU egy kiváló korong, kidolgozott dalokkal, veretes breakekkel, néhol emlékezetes dallamokkal és megoldásokkal. Az egészből süt a pesszimizmus, az emberundor, a borús jövőlátás, amely ugyan nem emeli a bandát a legnagyobb rádióbarát együttessé, de mivel ez nem is volt soha célkitűzés, ezért elmondható, hogy a dalok közötti kohézió erős és jól látható. Szinte belekötni sem lehetne, ha nem egy b oldalas LF\LT lenne ez a korong. Én a magam részéről nagyon bánom a dolgot, hiszen az Architects egészen közel áll a szívemhez és drukkoltam, hogy ne az önismétlésről szóljon ez a kritika, de sajnos abból kell főznünk, ami van. Az előző lemez újdonságként hatott, tele slágerrel és maradandó ötlettel és állbaverős megoldásokkal, ez pedig sajnos nem tud felérni az előd magasságaihoz. Kövezzetek meg, ha nem így látjátok, de jobban örülnék, ha Mr. Carterék visszatalálnának az isteneikhez és a következő dobásuk ismét egy világrengető, friss, életerős banda képét festené elénk, mindenféle desszertíz nélkül. Szurkolni fogok, mint a magyarokért az eb-n!

A MyMusic értékelése: 6\10

Tracklist:
01 - Nihilist
02 - Deathwish
03 - Phantom Fear
04 - Downfall
05 - Gone With The Wind
06 - The Empty Hourglass
07 - A Match Made In Heaven
08 - Gravity
09 - All Love Is Lost
10 - From The Wilderness
11 - Memento Mori
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

2019. július 19.

Filmzenét a népnek! - New Found Glory

New Found Glory – From The Screen To Your Stereo 3 (EP, 2019) | Feldolgozáslemezt készíteni mindig lutri, hiszen az eredeti dalok mindig királyak, a feldolgozások meg vagy bejönnek a népnek, vagy megkapod, hogy már megint elbarmoltál valami jót… Szerencsére a NFG már a harmadik karikát futja ebben a pop goes punk versenyben, és eddig még nemigen lőttek mellé. Tovább

2019. július 17.

Minőségi iparosmunka - Of Virtue

Of Virtue – What Defines You (2019) | A michigani kvintett harmadik lemeze mindenképpen előrelépés a korábbiakhoz képest, de előre le is kell szögezni, hogy a What Defines You egy sokszor-hallgatós, érlelődős anyag. Megvannak rajta a direkt slágeres részek ugyanúgy, mint a sokadszorra beütő, megvilágosodós témák. Lássuk! Tovább

2019. május 30.

Beartooth – B-Sides Legyen inkább C...

Beartooth – B-Sides | A tavalyi albumról lemaradt dalokból hozott egy mindössze két dalos EP-t Caleb Shomo és csapata. Ebből pedig két dolgot vonhatunk le kapásból: nem véletlenül maradtak le a dalok a lemezről, illetve lehet, hogy kevesebb dalt kéne írni az uraknak, viszont sokkal fogósabb körítésben... Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky