2016. június 14. | Jam

A pokolnál is mélyebbről: After The Burial

After The Burial - Dig Deep (2016) | A tavaly nyáron elhunyt alapító gitáros, Justin Lowe elvesztése után mélyebbre ásott a banda minden eddiginél és ez kellett ahhoz, hogy magasabbra is tudjanak emelkedni bárminél, amit eddig letettek az asztalra. Nem egy boldog dalcsokor ez a 9 tétel, de megéri meghallgatni őket. Sokszor!

A djent és a matek-metal/progmetal, valamint a metalcore határmezsgyéjén táncoló banda már nagyon sokszor bizonyította, hogy helyük van a keményzenei életben. A tördelt, összetett ritmusok; a fütyülhető és megnyerő dallamok; és legfőképp a mélység, amit ez a zene áraszt, teremtenek egy atmoszférát, amelyet mindenképpen át kell élni ahhoz, hogy megértsétek, miről is beszélek. Persze, sokatoknak ez csak egy kiabálós, érthetetlen katyvasz (és édesanyám talán még zenének sem nevezné...de mit is várunk valakitől, aki a Modern Talking-on és Boney-M-en szocializálódott?), de azok számára, akik értik, hogy mi történik a hangszerekkel ebben a 39 percben, azoknak maga a csoda.

Az a baj ezekkel az underrated zenekarokkal (vagy talán a világgal?), mint a Veil of Maya, a Born of Osiris vagy éppen az After the Burial, hogy zeneileg olyan szinten verik oda a teljes pop-rock-metal mezőnyt világszinten, hogy nagyon kicsi azoknak az embereknek a keresztmetszete, akik gondolkodnak zenehallgatás közben és meg is akarják érteni, amit hallanak, nem pedig csak lötyögnek az agyonismételt, elhasznált dallamokra. Persze, a zenehallgatás alapjában véve szórakoztató és kikapcsolódó tevékenység, nagyon kevesen vágynak arra, hogy a kis szürke sejtecskéket még eközben is mozgatni kelljen, viszont ez a kisebb réteg legalább minőségi koronggal gazdagodott idén (is). És ezért hálával tartozunk az ATB legénységének, hiszen túl tudtak lépni egy olyan megrázkódtatáson, amibe a legtöbb banda beleroppanna; találni tudtak egy megfelelő pótlást a tátongó űrbe és mindemellett meg tudták írni pályafutásuk egyik, ha nem a legjobb lemezét. Ebben a 9 dalban egyszerűen benne van minden, amiről ez az egész együttes szól és mindezt annyira igényesen - és talán az összes lemez közül most a legérthetőbben - sikerült prezentálni, hogy én csak az államat keresgetem, és a kalapomat emelgetem.

Nem szeretném senkinek sem megváltoztatni a zenei ízlését, sem ráerőltetni a kis lelkére olyasmit, amitől esetleg rosszat álmodna éjjel, én csak azt mondom, hogy amit ez a pár ember megélt lelkileg, majd ezt kiírta magából zene formájában, az zseniális. Ha egy kicsit is érdeklődtök a kemény zene iránt (nem, itt nem az Ossiánt és a Tankcsapdát értem...), akkor javaslom, hogy ezt az albumot semmiképpen ne hagyja ki a 2016 szórásából. Nem fog csalódni.

A MyMusic értékelése: 9/10

Tracklist:
01 - Collapse
02 - Lost In The Static
03 - Mire
04 - Deluge
05 - Laurentian Ghosts
06 - Heavy Lies The Ground
07 - Catacombs
08 - The Endless March
09 - Sway Of The Break

Jam