3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2016. február 13. | Jam

Vízválasztás: Bury Tomorrow - Earthbound

Copyright:

Bury Tomorrow - Earthbound (2016) | Nem titok, hogy számomra ez a banda a melodikus metalcore non plus ultra-ja, akiknek minden megmozdulását annyira várom, mint amennyire félek tőle. Szerencsére Dany-ék még sohasem okoztak csalódást!
 

Az, hogy miért várok minden koncertet/lemezt/klipet ettől az ötös-fogattól, azt nem kell magyarázni; a félelmet pedig az indukálja, hogy nem akarom, hogy csorbát ejtsenek az évek alatt felépített és megbecsültté tett hírnevükön. Megnyugtatok mindenkit: a sokak szerint vízválasztóként aposztrofált Earthbound, bár nem túl magasan, de átugrotta a Runes által oly magasra felkalibrált lécet. Hogy mindjárt túl is essünk a negatívumokon, meg kell említenünk, hogy az egyre mélyebb hangolás egyre nagyobb feladatok elé állítja Jason Cameront, akinek lassan már a kislábujjából kell hangot előcsikarni, hogy tudja követni azt a harmóniamenetet, amely egyre jobban fekszik Daniel hörgési tartományának. (megígérem, többször nem írom le az 'egyre' szót - legalábbis ebben a cikkben - hehe) Nincs ellenemre a pincéből előkúszó döngölés, de ha ez a melódiák rovására megy, akkor már kicsit szívom a fogam. Természetesen panaszra nincs okunk, hiszen Jason hangja annyira éterien, zseniálisan, puncisimogatóan királyságos, hogy megoldja az előtte tornyosuló feladatokat, de sajnos ezek a melódiák nem mindig érnek fel az etalon Union of the Crown vagy éppen a Runes dalaihoz. Ezt ellensúlyozandóan Daniel üvöltései közben szinte érezzük, ahogy a gyomrunkat püföli, a fejünket rugdossa, a dobhártyánkat sértegeti és mindeközben mosolyog és a szemei vérben forognak. Hiába is gondolkodom, nincs még egy ennyire zseniálisan összerakott vokalistapáros a metalcore szcénában jelenleg. A 301-ben pedig a Hatebreed énekese (Jamey Jasta) is csatlakozik és egy harmadik fajta stílust hoz fűszerképpen, amiből pont ennyi elég is.

Ekkora énekteljesítmények mellé természetesen a hangszeres játéknak is fel kell nőnie és ez az, amiben ez a lemez fejlődni tudott az előzőekhez képest. Sokkal okosabban, átgondoltabban építkeznek a dalok és elgondolkodtatóbbak is hallgatói füllel szemlélve a dolgokat. Kapunk például egy háromnegyedes dalt, ami kuriózumnak számít a banda életében, néhol visszamennek egészen a poweres riffekig, máshol már-már deathcore-ba hajlik az egész, míg megint máshol a dallam és a ritmus eltérő ütemmutatóban játszik, amely egy kis progos ízt is csempész a tisztátalan metalcore-ba. A Last Light-ban pedig végre hallhatjuk együtt Jason és Daniel hangját (igen, már megint az éneknél tartunk...), amely egészen egyedülálló élmény a srácok történelmében. Emellett minden dalnak húzása van, amely egy pillanatnyi üresjáratot nem enged nekünk arra, hogy elmélázzunk a hallottakon. Ennek pedig egyenes ági következménye, hogy újra és újra meg kell hallgatnunk a korongot, hogy felfogjuk, mikor, mi miért történik. Ráadásul most a megszokott 13-14-16 dal helyett mindössze 10 tételből áll a lemez, így nincs töltelék, ami kitöltené az űrt (no, nem mintha az előző lemezeken lettek volna, de értitek...), sokkal masszívabb egésznek tűnik a dalcsokor.

Nincs is mit ragozni ezen tovább, már most tudható, hogy ez a lemez benne lesz az év végi top háromban (persze, hogy az első helyen, nincs mentségem...), júniusban a Budapest Parkban ismét hatalmas lesz élőben látni őket (főleg amilyen kompániával érkeznek!) és nincs is más hátra, megyek vissza és még meghallgatom vagy kétszázcsitrilliárdszor, ahogy a többit is.

A MyMusic értékelése: 9/10

Tracklist:
01 - The Eternal
02 - Last Light
03 - Earthbound
04 - The Burden
05 - Cemetery
06 - Restless & Cold
07 - 301 (feat. Jamey Jasta from Hatebreed)
08 - Memories
09 - For Us
10 - Bloodline
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

2020. július 15.

A nyár íze! | New Found Glory - Forever + Ever x Infinity

New Found Glory - Forever + Ever x Infinity (2020) | Nem tétlenkednek a floridai punkok, hiszen a tavalyi feldolgozáslemez után máris itt a soron következő, teljes értékű NFG korong. Úgyhogy itt az ideje, hogy előkapjuk a képzeletbeli szörfdeszkát, shortra vetkőzzünk és nekiszaladjunk az óceánnak, arccal a legnagyobb hullám felé. Tovább

2020. július 10.

A nyúl üregében | Code Orange - Underneath

Code Orange - Underneath (2020) | Ha van még új út a kemény zenében és a metalban, akkor nagy valószínűséggel a Code Orange áll ma az egyik legközelebb ahhoz, hogy ezt az utat megtalálja. Az Underneath egy olyan utazás, ami az első pillanattól az utolsóig kétségek között tart azt illetően, hogy mi rejlik a következő sarkon és mit hallasz majd a következő ütemben. Tovább

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky