Vissza-a-a-a-térés: Disturbed - Immortalized

Disturbed - Immortalized (2015) | Pár év hiátus után (és egy hatalmas kapufa után a Device képében) David Draiman összerántotta a régi bandát, hogy boldoggá tegyen pár millió rajongót és folytassa diadalmenetét. Ez nagyjából össze is jött, sőt, még pár meglepetés is belefért.

megosztás
kapcsolódó linkek
- disturbed

Természetesen nem kell nagyon elrugaszkodni a talajtól, hiszen az Immortalized eléggé ízig-vérig Disturbed album, de azért csak eléggé és nem teljes egészében, mert:
#1 - Nincs "wa-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a" egyik dalban sem. Kedves Urak! Ezt meg hogy a szöszbe képzeltük, hm? Ez körülbelül olyan, mintha a Dragon Ball-t Goku nélkül indítanák újra. Hát komolyan mondom...
#2 - A hangzás, több mint húsz, azaz 20 év után végre megváltozott! Ezt maximálisan pozitívnak értékelem a magam szempontjából, hiszen 2015-ben már így kellene szólnia egy lemeznek. Igen, drága fanyalgók, egy kicsit műanyag minden, de mégis mit várnánk? Aki élő hangzást szeretne, az nyugodtan hallgasson Stones-t vagy most jött ki az új (és egyben legeslegutolsó) Black Sabbath, hát hajrá! Itt viszont, az elektronikus és egyéb hangszeres betétek miatt az érthetőség minden hangszertől megkövetelhető és bár ez nem egy post-hardcore/metalcore lemez, szerintem jól áll neki ez a hangzás.

Aztán amin még meg kell lepődni, hogy bár találhatunk klasszikus "disztörbdös" nótákat a lemezen, mégis talán a két lassú nóta, a The Light és a Simon & Garfunkel-től lízingelt The Sound of Silence áll legjobban a bandának. No, nem kell megijedni, a többi dal is dallamos és magával ragadó a maga módján, de ez a két opusz kiemelkedik a tömegből, mint Simba az Oroszlánkirály elején a sziklatetőn. Talán azzal magyarázható a dolog számomra, hogy az öreges hozzáállás és a lassabb, érzelmesebb tételek már jobban állnak az uraknak, mint a "megmutatomkiafaszagyerek" döngölések. De mivel alapból egy heavy rock/alter metal bandáról beszélünk, természetesen ezek a lagymi dallamok csak mazsolaként színesítik a kuglófunkat és ettől annyira jók. Egyébként a Fire It Up-ról mindig szegény, megboldogult Joe Cocker jut eszembe, úgyhogy nekem az lett a kedvenc nótám a lassabbak mellett, még ha kicsit morbid is a dolog.

Szóval összegezve azt tudnám leszűrni, hogy jót tett a szünet a Disturbed-nek, energikusan tértek vissza és sikerült nekik jó dalokat is írni a lemezre, ráadásul nem is keveset. Természetesen az Indestructible szintjére már sohasem fognak eljutni, de persze nem is ez a cél. A Slipknot megcsinálta, hogy közel tizenöt év után írt egy hasonlóan király lemezt, mint anno az IOWA volt, sajnos ez most a Disturbed-nek nem jött össze, de a lehetőség még adott, hiszen ha hihetünk az uraknak, akkor ez még csak az utazás kezdete. Kíváncsian várjuk a következő dobást, talán az már hatos lesz (és kicsit rövidebb is)!

A MyMusic értékelése: 7/10

Tracklist:
01 - The Eye Of The Storm
02 - Immortalized
03 - The Vengeful One
04 - Open Your Eyes
05 - The Light
06 - What Are You Waiting For?
07 - You're Mine
08 - Who
09 - Save Our Last Goodbye
10 - Fire It Up
11 - The Sound Of Silence
12 - Never Wrong
13 - Who Taught You How To Hate
14 - Tyrant (bonus)
15 - Legion Of Monsters (bonus)
16 - The Brave And The Bold (bonus)

cimkék
- Disturbed, heavy metal, kritika, metál, új album

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább