3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2016. február 3. | Jam

Vissza-a-a-a-térés: Disturbed - Immortalized

Copyright:

Disturbed - Immortalized (2015) | Pár év hiátus után (és egy hatalmas kapufa után a Device képében) David Draiman összerántotta a régi bandát, hogy boldoggá tegyen pár millió rajongót és folytassa diadalmenetét. Ez nagyjából össze is jött, sőt, még pár meglepetés is belefért.

Természetesen nem kell nagyon elrugaszkodni a talajtól, hiszen az Immortalized eléggé ízig-vérig Disturbed album, de azért csak eléggé és nem teljes egészében, mert:
#1 - Nincs "wa-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a" egyik dalban sem. Kedves Urak! Ezt meg hogy a szöszbe képzeltük, hm? Ez körülbelül olyan, mintha a Dragon Ball-t Goku nélkül indítanák újra. Hát komolyan mondom...
#2 - A hangzás, több mint húsz, azaz 20 év után végre megváltozott! Ezt maximálisan pozitívnak értékelem a magam szempontjából, hiszen 2015-ben már így kellene szólnia egy lemeznek. Igen, drága fanyalgók, egy kicsit műanyag minden, de mégis mit várnánk? Aki élő hangzást szeretne, az nyugodtan hallgasson Stones-t vagy most jött ki az új (és egyben legeslegutolsó) Black Sabbath, hát hajrá! Itt viszont, az elektronikus és egyéb hangszeres betétek miatt az érthetőség minden hangszertől megkövetelhető és bár ez nem egy post-hardcore/metalcore lemez, szerintem jól áll neki ez a hangzás.

Aztán amin még meg kell lepődni, hogy bár találhatunk klasszikus "disztörbdös" nótákat a lemezen, mégis talán a két lassú nóta, a The Light és a Simon & Garfunkel-től lízingelt The Sound of Silence áll legjobban a bandának. No, nem kell megijedni, a többi dal is dallamos és magával ragadó a maga módján, de ez a két opusz kiemelkedik a tömegből, mint Simba az Oroszlánkirály elején a sziklatetőn. Talán azzal magyarázható a dolog számomra, hogy az öreges hozzáállás és a lassabb, érzelmesebb tételek már jobban állnak az uraknak, mint a "megmutatomkiafaszagyerek" döngölések. De mivel alapból egy heavy rock/alter metal bandáról beszélünk, természetesen ezek a lagymi dallamok csak mazsolaként színesítik a kuglófunkat és ettől annyira jók. Egyébként a Fire It Up-ról mindig szegény, megboldogult Joe Cocker jut eszembe, úgyhogy nekem az lett a kedvenc nótám a lassabbak mellett, még ha kicsit morbid is a dolog.

Szóval összegezve azt tudnám leszűrni, hogy jót tett a szünet a Disturbed-nek, energikusan tértek vissza és sikerült nekik jó dalokat is írni a lemezre, ráadásul nem is keveset. Természetesen az Indestructible szintjére már sohasem fognak eljutni, de persze nem is ez a cél. A Slipknot megcsinálta, hogy közel tizenöt év után írt egy hasonlóan király lemezt, mint anno az IOWA volt, sajnos ez most a Disturbed-nek nem jött össze, de a lehetőség még adott, hiszen ha hihetünk az uraknak, akkor ez még csak az utazás kezdete. Kíváncsian várjuk a következő dobást, talán az már hatos lesz (és kicsit rövidebb is)!

A MyMusic értékelése: 7/10

Tracklist:
01 - The Eye Of The Storm
02 - Immortalized
03 - The Vengeful One
04 - Open Your Eyes
05 - The Light
06 - What Are You Waiting For?
07 - You're Mine
08 - Who
09 - Save Our Last Goodbye
10 - Fire It Up
11 - The Sound Of Silence
12 - Never Wrong
13 - Who Taught You How To Hate
14 - Tyrant (bonus)
15 - Legion Of Monsters (bonus)
16 - The Brave And The Bold (bonus)
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky