3429 zenekar 12450 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2016. január 30. | Jam

Fél-siker: Crossfaith - Xeno

Copyright:

Crossfaith - Xeno (2015) | Negyedik albumánál tart az általam rizsmetal-nak tartott japán electrocore banda, akik több meglepetést is hoztak ezen a korongon. A nagy kérdés nem is az, hogy meglepődünk-e, hanem az, hogy ez a csalódás pozitív vagy negatív irányba mutat?

Nem nagy tudomány megállapítani, hogy ott keleten valami irdatlan jó dolog lehet a levegőben (nem, nem a kegyetlenül magas CO2-koncentrációra gondolok), ugyanis az ázsiaiak általában mindent tudnak és mindent jobban, mint mi. Éppen ezért lehet az is, hogy nem sok electrocore bandának van manapság létjogosultsága, főleg úgy, hogy még nu-metal elemeket is bőven csempész a zenéjébe és manapság már nem csak üvöltözéssel és screammel, hanem tiszta énekkel is riogatja rajongótáborát. Nos, a Crossfaith egy nagyon jó banda és minden amit leírtam, igaz, viszont ez az album nem az, amire vártunk két évig.

Először is le kell szögezni mindjárt az elején, hogy mi a legnagyobb probléma: ez a lemez nagyon hosszú, legalább a felére kellett volna csökkenteni a hosszát-tartalmát-mindenét. Akkor ki lehetett volna szanálni az olyan kapufákat, mint a Skindred énekesével közösen elszörnyűlködött Wildfire, vagy a Bullet For My Valentine Tears Don't Fall-jának inverzét, a Tears Fall-t, amely szép törekvés, csak egyszerűen nincs meg hozzá Koei Kenta hangja, hogy egy ilyen dalt elvigyen a hátán. És ezen a három hangos szóló, a zongora és a meglepetés ereje sem segít. Vagy akár innentől mondhatnám az összes dalt, amelyek kazettán már a B oldalnak felelnének meg, és ennek a megállapításnak minőségileg maximálisan eleget is tesznek. Egészen az 5 perces (!), lemezt záró, instrumentális Astral Heaven-ig, amelynél feleslegesebb dolgot ritkán látni/hallani nagylemezen. Szerintem Terufumi Tamano-nak volt elég ideje kiélni magát a lemez 11 dalán, kár volt még ezt is kierőltetnie magából. Az első két perc még belefért volna, de ez a kényszer-epikusság már teljesen felesleges.

Ennyivel nem zárhatjuk le, hiszen meg kell még emlékeznünk Caleb Shomo-ról is (igen, ő a Beartooth énekese), aki bár nem sokat tesz hozzá a Ghost in the Mirror-hoz, legalább szerepel benne és az egy jó dal. Mint ahogy a korong első felével nincs is nagyon bajom, tulajdonképpen ezt vártuk a japán srácoktól: élőben jól működő, erős, elektronikával átitatott, dallamos, de mégis arcba mászós dalokat. A Dystopia-ig bezárólag ezt meg is kapjuk, onnantól meg jön a lejtmenet, s noha a Paint it Black-Vanguard-Calm the Storm hármasban összesen még van vagy 1 percnyi értékelhető dolog, ezek sajnos már erősen és több sebből vérzenek. Egy Zion-szintű EP-t inkább elfogadtam volna és akkor most 10/9-cel dobálóznék és ez az album sem süllyedne a középszerűség mocsarába. Kár.

A MyMusic értékelés: 5/10

Tracklist:
01 - System X
02 - Xeno
03 - Raise Your Voice
04 - Devil's Party
05 - Ghost in the Mirror (ft. Caleb Shomo from Beartooth)
06 - Dystopia
07 - Wildfire (ft. Benji Webbe from Skindred)
08 - Tears Fall
09 - Paint It Black
10 - Vanguard
11 - Calm The Storm
12 - Astral Heaven
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 25.

Csendesen | Breaking Benjamin

Breaking Benjamin – Aurora (2020) | Akusztikus albummal jelentkezett a Benjamin Burnley vezette csapat, akik az Ember után úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha visszavesznek a durvulásból és a hosszú-hosszú évek óta áhított unplugged dalcsokorral lepik meg a rajongókat. Ez egyrészt dicséretes, hiszen tényleg minimum 15 éve vártuk ezt a percet, másrészt reméljük, hogy jövőre jön a következő hangos lemez, csak hogy ne szakadjon meg a hároméves ciklus, plusz az utóbbi is zseni volt. Tovább

2020. február 20.

Egy kicsit innen... | Wage War

Wage War – Pressure (2019) | Megérkezett az ocalai brigád harmadik nagylemeze, ami attól kapta a legnagyobb visszhangot, hogy a belengető single gitártémája egy az egyben lenyúlta az Architects Doomsday-riffjét. Ha itt megálltak volna, akkor nem lenne a fenti cím és a rossz szájíz, de sajnos túl sok zenét hallgatnak a srácok… Tovább

2020. február 14.

A 2. félidőt hozták a fiúk | Our Last Night

Our Last Night – Overcome The Darkness (2019) | Kicsit talán elhamarkodott képet alkottam tavaly a Let Light Overcome-ról, de védelmemre legyen mondva, hogy akkor még szó nem volt arról, hogy lesz második fele is az anyagnak. Viszont az Overcome The Darkness megérkezett, rám rúgta az ajtót és kicsit még el is varázsolt. Tovább

2020. február 8.

Hátra arc! | Sleeping With Sirens

Sleeping With Sirens – How It Feels To Be Lost (2019) | Kellin Quinn azt ígérte, hogy végre egy keményebb, a banda aranykorához jobban hasonlító, rockosabb albumot kapunk, mert a Gossip volt. Ez egy nagyon szép fogadkozás, csak mivel a Gossip nettó pop volt, kicsit mégis féltem ettől a kijelentéstől. Végül aztán csak igazat mondott Mr. Quinn, de ettől még ne kezdjünk örömtáncot járni. Tovább

2020. február 4.

A kis béna | Andrew Baena

Andrew Baena - Bury The Hatcet (2019, EP) | A youtuberek korát éljük, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már lassan mindegyiknek van saját dala, EP-je, lemeze, videóklipje vagy bármije, ami a zenéhez köthető – még ha nem ért hozzá, akkor is. Szóval az is tény, hogy ezek közül nagyon kevés az értékelhető produktum, ezért baromi meglepő, hogy az egyik ilyen tavaly Andrew Baena nevéhez fűződik. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky