Ilyennel rég volt dolgunk - Blessthefall

Blessthefall - To Those Left Behind | Azt hiszem, ha a srácok folytatják ezt a "kétévente hozzuk a következőt és a lécet is átugráljuk"-dolgot, akkor nem hiába hangoztatom mindig, hogy az egyik favorit bandámról van szó. Nem a változatosság a banda szlogenje, de a bulit bármikor megcsinálják profin, keményen, dallamosan.

share
kapcsolódó linkek
- Blessthefall - Facebook

Mióta Bokan belépett a bandába, azóta igencsak jó irányt vettek fel az urak (bár a régi sem volt éppen rossz), ugyanis mindig tudnak egy kicsit pakolni arra a halomra pozitívan, amit már eddig is szerettünk. A Hollow Bodies indította el ezt a "változni akarok" érzést bennem, hogy kicsit odafigyelnek arra, hogy ne csak a dara és a tappingelés menjen 40 percen keresztül, hanem egy kis gondoskodás és okoskodás is legyen a lemezen. Hál' Istennek, ezzel most sincs gond, hiszen a felváltott vokáltémák és a sodró lendület még mindig azt indukálja, hogy többször is rányomjunk a restart gombra, miutána elhangzott az aktuális 11 dal. Viszont ne menjünk el amellett a tény mellett sem, hogy ez a lemez szint egy az egyben lekopizta az előzőt és tulképp egy Hollow Bodies 2.0-val van dolgunk. Ez legutóbb az Alesana trilógia-záró konceptalbumánál szúrt szemet, de sajnos itt is meg kell említeni a dolgot annak ellenére, hogy a dalok jók és erősek. Legalábbis egy ideig...

Ilyen erős kezdéssel régen volt dolgunk, hiszen az első hat dal annyira elkap, beránt és soha nem enged, hogy talán itt meg is kellett volna állni és kiadni egy EP-t. Ezt azért mondom, mert ezután a két lassabb tétel nagyon nagy érvágás a korong vénájában, hiszen annyira visszaveszi a lendületet és a sodrást, hogy utána a címadó tétel és a lemezt záró, epikus Departures sem tudja annyira visszahozni, amennyire a srácok szerették volna. Mindenesetre én azt mondom, hogy ha 11 dalból alapból 8 nagyon jó, akkor az a három töltelék belefér, főleg a mai trendek mellett, amikor az arány általában a fordítottját szokta mutatni a jelenleginek. Igazából annyival kevesebb ez a lemez az előzőnél, hogy a kiváló vendégelőadók hiányoznak és nem sikerült annyival erősebb dalokat írni, hogy ez ne tűnjön fel. Ezzel együtt is az év egyik legjobb melodic metalcore/emocore/post-hardcore lemeze lett, nem csak ajánlott, hanem kötelező a műfaj szerelmeseinek!

A MyMusic értékelése: 8/10

Blessthefall - To Those Left Behind (2015, Fearless)

Tracklist:
01 - Decayer
02 - Walk On Water
03 - Dead Air
04 - Up In Flames
05 - Against The Waves
06 - Looking Down From The Edge
07 - Keep What We Love
08 - Burn The Rest
09 - Oathbreaker
10 - To Those Left Behind
11 - Departures

Jam

cimkék
- Blessthefall, emocore, lemezkritika, metalcore, post-hardcore

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer