3429 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2015. november 9.

Ilyennel rég volt dolgunk - Blessthefall

Copyright:

Blessthefall - To Those Left Behind | Azt hiszem, ha a srácok folytatják ezt a "kétévente hozzuk a következőt és a lécet is átugráljuk"-dolgot, akkor nem hiába hangoztatom mindig, hogy az egyik favorit bandámról van szó. Nem a változatosság a banda szlogenje, de a bulit bármikor megcsinálják profin, keményen, dallamosan.

Mióta Bokan belépett a bandába, azóta igencsak jó irányt vettek fel az urak (bár a régi sem volt éppen rossz), ugyanis mindig tudnak egy kicsit pakolni arra a halomra pozitívan, amit már eddig is szerettünk. A Hollow Bodies indította el ezt a "változni akarok" érzést bennem, hogy kicsit odafigyelnek arra, hogy ne csak a dara és a tappingelés menjen 40 percen keresztül, hanem egy kis gondoskodás és okoskodás is legyen a lemezen. Hál' Istennek, ezzel most sincs gond, hiszen a felváltott vokáltémák és a sodró lendület még mindig azt indukálja, hogy többször is rányomjunk a restart gombra, miutána elhangzott az aktuális 11 dal. Viszont ne menjünk el amellett a tény mellett sem, hogy ez a lemez szint egy az egyben lekopizta az előzőt és tulképp egy Hollow Bodies 2.0-val van dolgunk. Ez legutóbb az Alesana trilógia-záró konceptalbumánál szúrt szemet, de sajnos itt is meg kell említeni a dolgot annak ellenére, hogy a dalok jók és erősek. Legalábbis egy ideig...

Ilyen erős kezdéssel régen volt dolgunk, hiszen az első hat dal annyira elkap, beránt és soha nem enged, hogy talán itt meg is kellett volna állni és kiadni egy EP-t. Ezt azért mondom, mert ezután a két lassabb tétel nagyon nagy érvágás a korong vénájában, hiszen annyira visszaveszi a lendületet és a sodrást, hogy utána a címadó tétel és a lemezt záró, epikus Departures sem tudja annyira visszahozni, amennyire a srácok szerették volna. Mindenesetre én azt mondom, hogy ha 11 dalból alapból 8 nagyon jó, akkor az a három töltelék belefér, főleg a mai trendek mellett, amikor az arány általában a fordítottját szokta mutatni a jelenleginek. Igazából annyival kevesebb ez a lemez az előzőnél, hogy a kiváló vendégelőadók hiányoznak és nem sikerült annyival erősebb dalokat írni, hogy ez ne tűnjön fel. Ezzel együtt is az év egyik legjobb melodic metalcore/emocore/post-hardcore lemeze lett, nem csak ajánlott, hanem kötelező a műfaj szerelmeseinek!

 

 

A MyMusic értékelése: 8/10

Blessthefall - To Those Left Behind (2015, Fearless)

Tracklist:
01 - Decayer
02 - Walk On Water
03 - Dead Air
04 - Up In Flames
05 - Against The Waves
06 - Looking Down From The Edge
07 - Keep What We Love
08 - Burn The Rest
09 - Oathbreaker
10 - To Those Left Behind
11 - Departures

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

2020. június 10.

Hulljon a férgese! | The Black Dahlia Murder

The Black Dahlia Murder – Verminous (2020) | Kilencedik lemezét görgette kifelé a Verminous képében a death metal alapvetésnek számító amerikai banda idén, Strnad-ék pedig egy fikarcnyi kétséget sem hagynak afelől, hogy méltán érdemelték ki ezt a titulust. Most először kellett három évet várni az előző korong után a rajongóknak, de a végeredmény tekintetében bőven mondhatjuk, hogy megérte a plusz egy év! Tovább

2020. június 6.

Meghaltam? | Polaris

Polaris – The Death Of Me (2020) | Második lemezét hozta ki az ausztrál metalcore banda és ha ez a náció és ez a zsáner egy mondatba kerül, akkor abban biztosak lehetünk, hogy valami nem mindennapi produkcióval fogjuk szemben találni magunkat. Ezt maximálisan alá is támasztja a The Death Of Me, hiszen a srácok mindent hoztak, ami kötelező, de mindenen csavartak is egy kicsit, hogy azért mégse legyen már tizenkettő egy tucat! Tovább

2020. június 2.

Kivirágzás | Hayley Williams

Hayley Williams – Petals For Armor (2020) | Sokan azt gondoltuk, hogy az After Laughter-rel Hayley helyretette a dolgokat az életében és a lelkét gyötrő démonoktól megszabadulva végre visszatérnek a klasszikus hangzáshoz és a sodró lendületű poppunk dalokhoz a Paramore-ral. Ez a remény még mindig él, de nagyobbat nem is tévedhettünk volna, hiszen Hayley-ben még volt egy szólólemez, ami a belső utazás és a pop egy teljesen más árnyalatát mutatja meg, mint az AL. Tovább

2020. május 25.

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky