3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2015. június 1. | Jam

Tudathasadásos zombiinvázió! - Hollywood Undead

Copyright:

Hollywood Undead - Day of the Dead | Negyedik lemeznél már illene eldönteni egy bandának, hogy akkor mi is legyen az az irány, amerre tovább tapossák azt a bizonyos ösvényt, de úgy látszik, hogy ez nem vonatkozik napjaink egyik legjobban hype-olt maszkos bandájára, ugyanis még mindig képesek minket Issues-i szintre fejlesztett stíluskavalkáddal riogatni. Mindemellett azért itt koránt sincsenek akkora gondok, mint Tyler Carter komédiás brigádjánál, ezt jobb leszögezni az elején!

A kétezres évek elején hódító nu-metal őrület felélesztésének úttörő csapata nem mondható éppen túl idős zenekarnak, de a hollywoodi pénzgyárnak köszönhetően elég hamar megkapták a nekik kijáró figyelmet. Ezt kihasználva nem is tétlenkedtek túl sokat, el vagyunk árasztva lemezzel, klipekkel és turnéval is bőven (idén is kétszer meglátogatnak minket a srácok a tavaly novemberi után, 2015. június 17-én a Budapest Parkban majd augusztusban a Szigeten). Ellenben felmerül a kérdés, amely a Rise Records-os bandák rákfenéje szokott lenni: a zenekarok hátának ostorral való csapkodása a termelékenység heveny fokozásának érdekében nem vágja-e haza az amúgy sem túl combos minőségfaktort? De! A Rise Records-os bandáknál hazavágja, de szerencsére az Interscope azért adott két évet a srácoknak, hogy összehozzák a Notes from the Underground méltó utódját és hogy ha az ember nem vár világmegváltást, akkor akár még jól is szórakozhat.

Kellően erős felütéssel kezdődik az album dubstep-behatással meg minden, plusz az előzetesen kihozott címadó is kellően combos és klasszikus, úgyhogy édeskés szájízzel ültem le hallgatni a korongot, de be kellett látnom, hogy a stílusváltások a hangulatot is eléggé instabil talajra vezetik, ez pedig nem kedvez az élvezhetőségnek, hiszen olyan, mintha egy hat zenekarból összevágott split-albumot pörgetnénk. A klasszik nu-metal nóták mellett persze megvannak a rap-re kihegyezett tételek (a Does Everybody in the have to die mindenképpen a banda egyik legelviselhetetlenebb tétele, még szerencse, hogy a Guzzle, Guzzle Snoop Dogg-i mélységekig süllyedő, majd' négy perce "csak" bónuszként került fel és nem a lemez szerves részeként), aztán a pop-nóták (Take me home vagy a Live Forever) és a teljesen indokolatlan, mégis zseniális tételek! Itt éppen a War Child-ra gondolok, amely a The Lonely Island legjobb pillanatait idézi és a Ludacris-szel összehozott Party By Myself, amely egyszerűen házibuli-favorit! No már most ha ehhez még hozzávesszük, hogy vannak nekünk még lassú, lírikus tételeink is és egyéb, semelyik kategóriába nem sorolható dalaink, akkor meg kell állapítanunk, hogy itt bizony ki kéne már választani egyet (kettőt, de még a három is okés lenne), amely mentén fel lehet építeni a következő albumot. Bár tudom, hogy kérésem csukott fülekre talál és a kutyát sem érdekli, úgyhogy inkább lapozzunk! ((ja, azt még dupla zárójelben hozzátenném, hogy ha egy nu-metal és/vagy rap-core bandaként fémjelzett csapat lemezén a két legjobb dal egy electro-disco himnusz, akkor megérné elgondolkodni az egész dolgon egy-két percig...))

Amit még meg kéne említeni, hogy az I'll Be There és a Let Go olyan kettős, amelyet a mai napig nem értek, hogy miért kellett a lemezről lehagyni? Akárcsak a Papa Roach idei opuszán, itt is simán jobbak a bónusz dalok egy-két, a lemezre felerőszakolt, ám mégis teljesen indokolatlan tételnél. Én például a Disease triolás próbálkozását és a Take Me Home Fall Out Boy-os koppintását (komolyan, most minden lemeznek kötelező egy ilyen epikusnak szánt, de már rég lerágott és ötlettelen o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-zással indítani valamelyik dalt???) simán kukáztam volna a fent említett bónuszok kedvéért. De mindezzel együtt el kell mondani, hogy a hatszoros zenei skizofréniában szenvedők az Év Albumát tisztelhetik a Day of the Dead-ben, míg a többiek keressék ki róla a kedvenceket, a többit meg suvasszák a szőnyeg alá.

 

 

MyMusic értékelés: 6/10

Tracklist:
01 - Usual Suspect
02 - How We Roll
03 - Day of the Dead
04 - War Child
05 - Dark Places
06 - Take Me Home
07 - Gravity
08 - Does Everybody in the Word Have to Die
09 - Disease
10 - Party By Myself (feat. Ludacris)
11 - Live Forever
12 - Save Me
-
13 - Guzzle, Guzzle (bonus)
14 - I'll Be There (bonus)
15 - Let Go

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky