3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2015. június 1. | Jam

Tudathasadásos zombiinvázió! - Hollywood Undead

Copyright:

Hollywood Undead - Day of the Dead | Negyedik lemeznél már illene eldönteni egy bandának, hogy akkor mi is legyen az az irány, amerre tovább tapossák azt a bizonyos ösvényt, de úgy látszik, hogy ez nem vonatkozik napjaink egyik legjobban hype-olt maszkos bandájára, ugyanis még mindig képesek minket Issues-i szintre fejlesztett stíluskavalkáddal riogatni. Mindemellett azért itt koránt sincsenek akkora gondok, mint Tyler Carter komédiás brigádjánál, ezt jobb leszögezni az elején!

A kétezres évek elején hódító nu-metal őrület felélesztésének úttörő csapata nem mondható éppen túl idős zenekarnak, de a hollywoodi pénzgyárnak köszönhetően elég hamar megkapták a nekik kijáró figyelmet. Ezt kihasználva nem is tétlenkedtek túl sokat, el vagyunk árasztva lemezzel, klipekkel és turnéval is bőven (idén is kétszer meglátogatnak minket a srácok a tavaly novemberi után, 2015. június 17-én a Budapest Parkban majd augusztusban a Szigeten). Ellenben felmerül a kérdés, amely a Rise Records-os bandák rákfenéje szokott lenni: a zenekarok hátának ostorral való csapkodása a termelékenység heveny fokozásának érdekében nem vágja-e haza az amúgy sem túl combos minőségfaktort? De! A Rise Records-os bandáknál hazavágja, de szerencsére az Interscope azért adott két évet a srácoknak, hogy összehozzák a Notes from the Underground méltó utódját és hogy ha az ember nem vár világmegváltást, akkor akár még jól is szórakozhat.

Kellően erős felütéssel kezdődik az album dubstep-behatással meg minden, plusz az előzetesen kihozott címadó is kellően combos és klasszikus, úgyhogy édeskés szájízzel ültem le hallgatni a korongot, de be kellett látnom, hogy a stílusváltások a hangulatot is eléggé instabil talajra vezetik, ez pedig nem kedvez az élvezhetőségnek, hiszen olyan, mintha egy hat zenekarból összevágott split-albumot pörgetnénk. A klasszik nu-metal nóták mellett persze megvannak a rap-re kihegyezett tételek (a Does Everybody in the have to die mindenképpen a banda egyik legelviselhetetlenebb tétele, még szerencse, hogy a Guzzle, Guzzle Snoop Dogg-i mélységekig süllyedő, majd' négy perce "csak" bónuszként került fel és nem a lemez szerves részeként), aztán a pop-nóták (Take me home vagy a Live Forever) és a teljesen indokolatlan, mégis zseniális tételek! Itt éppen a War Child-ra gondolok, amely a The Lonely Island legjobb pillanatait idézi és a Ludacris-szel összehozott Party By Myself, amely egyszerűen házibuli-favorit! No már most ha ehhez még hozzávesszük, hogy vannak nekünk még lassú, lírikus tételeink is és egyéb, semelyik kategóriába nem sorolható dalaink, akkor meg kell állapítanunk, hogy itt bizony ki kéne már választani egyet (kettőt, de még a három is okés lenne), amely mentén fel lehet építeni a következő albumot. Bár tudom, hogy kérésem csukott fülekre talál és a kutyát sem érdekli, úgyhogy inkább lapozzunk! ((ja, azt még dupla zárójelben hozzátenném, hogy ha egy nu-metal és/vagy rap-core bandaként fémjelzett csapat lemezén a két legjobb dal egy electro-disco himnusz, akkor megérné elgondolkodni az egész dolgon egy-két percig...))

Amit még meg kéne említeni, hogy az I'll Be There és a Let Go olyan kettős, amelyet a mai napig nem értek, hogy miért kellett a lemezről lehagyni? Akárcsak a Papa Roach idei opuszán, itt is simán jobbak a bónusz dalok egy-két, a lemezre felerőszakolt, ám mégis teljesen indokolatlan tételnél. Én például a Disease triolás próbálkozását és a Take Me Home Fall Out Boy-os koppintását (komolyan, most minden lemeznek kötelező egy ilyen epikusnak szánt, de már rég lerágott és ötlettelen o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-zással indítani valamelyik dalt???) simán kukáztam volna a fent említett bónuszok kedvéért. De mindezzel együtt el kell mondani, hogy a hatszoros zenei skizofréniában szenvedők az Év Albumát tisztelhetik a Day of the Dead-ben, míg a többiek keressék ki róla a kedvenceket, a többit meg suvasszák a szőnyeg alá.

 

 

MyMusic értékelés: 6/10

Tracklist:
01 - Usual Suspect
02 - How We Roll
03 - Day of the Dead
04 - War Child
05 - Dark Places
06 - Take Me Home
07 - Gravity
08 - Does Everybody in the Word Have to Die
09 - Disease
10 - Party By Myself (feat. Ludacris)
11 - Live Forever
12 - Save Me
-
13 - Guzzle, Guzzle (bonus)
14 - I'll Be There (bonus)
15 - Let Go

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky