2015. január 27. | Dobos

Muriel a hiánypótló

Muriel: Muriel | A fővárosi Muriel elnevezésű formáció 2013-ban került be a magyar zenei körforgásba. Azóta jelent már meg dupla kislemezük ('Check-in' one two'), valamint játszhattak a Carbonfools, a 30y és a Kiscsillag előtt is. 2014-ben végül pedig megjelent első, cím nélküli nagylemezük, a 1G Records gondozásában, amely 10 dalt tartalmaz.

Stílusuk az alap gitár-dob-basszus felállásból adódó rock keveréke a funkyval, sőt, helyenként a reggaevel, valamint a dallamos poppal. Letisztult hangzásvilág jellemzi őket, amely saját bevallásuk szerint is a zene gyökereikhez nyúl vissza, ám mindezt úgy, hogy modern és friss tud lenni. Ami a zenekar kapcsán eszembe jutott, hogy a manapság annyira divatos, kiegészítő hangszereket, elektronikát használó formációk mellett, a „klasszikus” felállást képviselő pólus is egy létező jelenség még a zenei palettán.

Az album nyitánya (She’s Insaint) gyakorlatilag az a dal, ami miatt a reggae-t, mint hatást belevettem a kritika elejébe. Ugyanis, lehet, hogy nem tudatos ez, de a dal meglehetősen erős reggae hatással bír, nemcsak a gitár, hanem az énektéma terén is. A dalban – de egyébként az egész albumon is – kiemelendő a dob groove-ok hangzása, valamint maguk a témák, amelyek véleményem szerint nagyon jól megvannak írva és jól is szólnak. Ugyanez áll a basszusgitárra is.

Ha nincs reggae, ott van a még erőteljesebbnek tűnő Red Hot Chili Peppers-hatás. Ezt reprezentálja a lemez második tétele, a Position, amely a bassline-ról, valami a refrén előtti gitár dallamról lehet talán a legemlékezetesebb.  Ezt követi a kicsit lágyabb hangszerelésű, helyenként vonósokkal, szintikkel kitöltött Haiku, amelyben az éneksávok és vokálok nagyszerű egyvelegét hallhatjuk, egy különleges akkordmenetű zúzós bridge-dzsel. A kicsit beesett tempót és megszakadt lendületet a Gay Zeppelin című dal rázza fel újra. Klasszikus, gitárközpontú Rock ’n roll dallal van dolgunk, ahol a gitár mellett szintén az ötletesen kivitelezett vokálok dominálnak, amelyek a dal akusztikus részében a legszembetűnőbbek. Az 11 Million Miles egy ízig-vérig pop dal, amely ennek megfelelően talán a legfülbemászóbb refrénnel rendelkező tétel a lemezen. Ennek ellenére, az internetes nézettségek alapján is jelenleg az album 6. dala, a Low a banda legnépszerűbb szerzeménye. A Low esetében egy nem különösebben pörgős dalról beszélhetünk, azonban talán mindegyiknél jobban érezhető rajta az RHCP hatása. A dalban hallható gitárszólók erősen Frusciante ihletésűnek tűnnek, de még Méhes Adrián hangja is itt hasonlít talán a legjobban Anthony Kiediséhez, a refrén pedig olyan, mintha csak a Stadium Arcadiumról pottyant volna elénk. Ezek azonban egyáltalán nem negatívumok, ugyanis az igazán igényes, de mégis modern RHCP hatású hazai előadóknak híján vagyunk, a „hatás” pedig nem egyenlő a zenét romboló másolással.



A következő dal, a Heat, egy, a címének megfelelően lüktető funky-dal, zúzós refrénnel. Ami miatt külön érdekes lehet, az a már-már hip-hoppos versék éneksávjának rapszerű tagolása. A régi-rádió effektes énekkel és kicsit country-s dallamokkal kezdő Hooked Up az egyik legtáncolhatóbb tétele az albumnak és a legkülönlegesebb is. Rengeteg téma váltja egymást, a lábcinező dob nagyszerűen szól és szerencsére megint előtérbe kerül a basszusgitár, ami ebben a dalban is nagyon jól szól. Az akusztikus gitáros refrén és a dalvégi torzított zúzás kontrasztja pedig hűen reprezentálja a dal sokoldalúságát. A lemez az utolsó két dalra érdekes fordulatot vesz. A Without Me és a Black Flag ugyanis jóval mélyebb és nehezebb dalok, mint az album többi szerzeménye. Dramaturgiailag tehát talán indokolt is az elhelyezkedésük a korongon, még ha más-más módon is ütnek el a többitől. A Without Me egy érzelmes, szépen felépített, egyenletes, szomorkás funky-szerzemény, míg a Black Flag egy ennél szélsőségesebb, akusztikus gitár alapú szerzemény, váratlan tempóváltásokkal, hangsúlyos basszusleugrásokkal, valamint egy, a két versszakot összekötő súlyos gitárzúzdával.

Összegzésként kijelenthető, hogy abból a szempontból mindenképpen hiánypótló lehet majd a Muriel, hogy nincs igazán olyan magyar együttes, amely az RHCP által behozott, kevert funkyt és a popot megfelelő színvonalon hasznosítaná és használná fel. Bár a srácok angolul bontogatják szárnyaikat, a rádióban hallva az embereknek egyáltalán nem fog az eszükbe jutni, hogy ez ne egy angolszász banda lenne. A dalok szövege egyébként érzésem szerint alárendelődik a zenének az albumon, ez viszont egyáltalán nem baj, inkább csak műfaji sajátosság. Ehhez a dologhoz persze az is hozzátartozik, hogy a roppant nagyszerű zenekari teljesítménynek és keverésnek köszönhetően én akarva akaratlanul is csak a zenére és a dallamokra figyeltem az első pár meghallgatás közben.

MyMusic értékelés: 7/10

Muriel: Muriel (2014, 1G Records)

She’s Insaint
Position
Haiku
Gay Zeppelin
11 Million Miles
Low
Heat
Hooked up
Without me
Black Flag