3428 zenekar 12452 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2014. szeptember 16. | Jam

Ez például teljesen jó: The Intervals

Copyright:

Intervals - A Voice Within (2014) | Aaron Marshall a világ egyik leginnovatívabb és legjobb gitárosa. Ezt eddig két instrumentális EP-vel bizonyította bandájának élén, viszont idén végre, Mike Semesky-vel kiegészülve, megszületett a teljes, énekes, várva-várt album. Mint mondtam: végre!

Hiszen micsoda énekeket álmodott meg az alapból basszusgitárosként a csapatnál tevékenykedő Mike Semesky? És micsoda alapokra teszi mindezt? Aki még sosem találkozott a bandával, annak egy gyorstalapaló: progresszív elemekkel megtűzdelt, alaposan tördelt negyedekre építkező, csodálatos dallamokkal megálmodott muzsikáról van szó, amelyet eddig csak fütyörészni lehetett, mostantól viszont már énekelni is kötelező. Bár, meg kell vallanom őszintén, ilyen zenészek játékára ráénekelni egyrészt jutalom, másrészt hatalmas elvárásokkal jár, hiszen a színvonalnak nem szabad csökkennie. Viszont az alapszituáció nem változott, még mindig Aaron tartja kezében az egész munkafolyamatot, tehát mindenki nyugodt lehetett a minőséget illetően.

A nyolc dal első körön kevésnek tűnhet, de a zirka 49 perces játékidő egyből konkretizálja, hogy itt bizony monumentalitással fogunk találkozni. Ennek két következménye lehet: vagy unalomba fullad, mint a Black Sabbath legújabb korongja, vagy olyan szintű muzsika-orgiával kényezteti hallójáratainkat, hogy a lemezt minimum négyezerszer kell meghallgatni, hogy fel is fogjunk belőle valamit. Szerencsére, de szerintem erre már rájöttetek, itt a második verzió működik, hiszen az első másodperctől az utolsóig egy olyan atmoszféra veszi körül az egész hallgatnivalót, amelytől a hideg borzolja a szőrszálakat a bal vádlimon (is). Szeretnék belekötni igazából bármibe is, mert így kezdem érezni, hogy csöpög a nyálam a klaviatúrára és már a csapat seggét is fényesre nyaltam, de sajnos el kell ismerni: ami jó, az jó. Anup egy pontos, megbízható és kreatív dobos, Lukas egy alázatos és nagyon ügyes ritmusgitáros, Aaron...ő Aaron és Mike hangja illeszkedik a kreált világba (jó az észrevétel, basszusgitárso nincs, de ez senkit nem foglalkoztasson, hiszen a basszussávok is tökéletesen kitaláltak). Néhol talán ráférne egy-egy erősebb, rekedtesebb, netalán hörgősebb megszólalás némely momentumhoz, de talán akkor megtörne a varázs. Ezt egyelőre nem fogjuk megtudni (legalábbis a következő albumig biztosan nem).

Nem szeretnék már többet ömlengeni, úgyhogy arra bíztatok mindenkit, hogy hallgassa meg ezt a csodát, hiszen olyat fog hallani, amelytől: 1 - kifolyik az agya a fülén. 2 - talál egy új kedvenc zenekart. Mivel alapvetően egy dallamos zenéről van szó, amelyet helyenként a durvulás, helyenként a latin ritmusok (az a szóló a Moment Marauder-ben...huh), helyenként instrumentális szállások, máshol pedig az elektronika finom adagolása kísér, én a másodikra szavaznék. De mindenki döntse el saját maga, én csak ajánlani tudom!

És hogy miért csak majdnem tökéletes? Mert 49 perc után vége van.

A MyMusic értékelése: 10/10

The Intervals - A Voice Within (2014, Szerzői kiadás)

Tracklist:
01 - Ephemeral
02 - Moment Marauder
03 - Automaton
04 - The Self Surrended
05 - Breath
06 - The Escape
07 - Atlas Hour
08 - Siren Sound
09 - A Voice Within

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky