2014. április 7. | Bea

Fehér Balázs - The Carbonfools: Könnyebb volt, amikor volt múzsám

Fehér Balázst elég régóta üldöztem már, hogy össze tudjunk hozni egy interjút. Közbejött egy Haiti, pár Berlin, néhány stúdiófelvétel és a Closer klippremier, de végül 2014. március 25-én este a Déryné Bisztróban találkoztunk. Egy koffeinmentes latte mellett mesélt a The Carbonfools énekese Haitis, Miamis, Budapestes élményeiről, múzsáról, családról, tervekről, új videóról, bandázásról, és mindenről, amikről végigkérdezgettem – türelmesen, barátságosan, szexisen, mosolygósan és carbonfools-osan. Köszi a forró csokit és a fuvart, Balázs!

Nemrég jöttél vissza Haitiról. Mit csináltál kint, hogy érezted magad?
- Úgy mentem, hogy vittem ki 2700 dollárt, amit a zenekarral gyűjtöttünk össze egy jótékonysági koncerten egy barátomnak, Nemere Dórinak, aki egy beteg gyerekekkel foglalkozó árvaházat vezet. Velük éltem és segítettem a mindennapjaikban: amiben lehetett segítettem, takarítottam, kifestettem, ilyenek. Dórit az utazásom előtt pár nappal meglőtték, Haiti nagyon veszélyes hely, 12 napot maradtam. Utána elmentem Miamiba egy barátomhoz a zenekari szabimból maradt időmben, hogy pihenjek egy kicsit.

Azóta, hogy hazajöttél, pörög a The Carbonfools. A beszélgetésünk előtt három órával debütált a Closer című új videóklip. Milyen lett?
- Abszolút olyan lett a klip, amilyennek szerettem volna. A lehetőségekhez képest életemben először úgy érzem, kihoztuk magunkból a maximumot. Most sem tökéletes persze, de beletörődtem. Maximalista vagyok, de már rájöttem, hogy a tökéletességre való törekvés nem tökéletességet hoz, hanem inkább az elengedésre törekvés hozza meg a tökéletességet.

Jelképez valamit a klipben szereplő lány tetkója?
- Csak a dalszöveghez illeszkedik, a "horse" résznél jött elő a ló. Nincs más jelentősége.

Egy kivételével minden számotok angol. Miért?
- Mert én így szeretek, szeretnék énekelni. Emiatt jöttek aztán azok a gondolatok, vágyak, hogy nemzetközi sikereink legyenek. Illetve lehetnének, és akarjuk is, hogy legyenek. Azt gondolom, ez egy természetes, organikus folyamat, mint minden a zenekar és a zenekartagok életében.

Angolul gyerekkorod óta tanultál. Az éneklést is meg kellett tanulnod, vagy belülről, magadtól jött?
- Az éneklés a zenész család miatt folyamatosan előtérben volt. Édesapám operákat ír, a nagypapám Európa-hírű operaénekes énekes volt, a nővérem és bátyám is énekelnek. A mamám hegedült, és a papám kórusában volt kórustag. Így otthon mindig minden a zene körül forgott.

Tervezed a nővéreddel együtt fellépni?
- Énekeltem már egyszer-kétszer együtt a tesómmal, most viszont mindenki a saját karrierjével van elfoglalva. Majd öreg papaként pipázgatva képzelem el a dolgot.

Öreg papaként is énekelni fogsz?
- Akkor fogok már énekelgetni! (nevet) Nem tudom, mi leszek, sok minden érdekel, feltehető, hogy nem fog kimaradni a kreatív energiák hasznosítása. A semmiből felépíteni valamit. A filmezés is érdekel. Mindig is azt fogom csinálni, amihez kedvem van.

Láttalak bemutatni a kollekciódat Szilas Ritával a divatshow-tokon 2012-ben. Modellkedni fogsz még máskor is?
- Nem hiszem, hogy megint belekezdenék. A ruhatervezés változatlanul érdekel, de ha nincs mögötte egy olyan eszme, ami motivál, valami tiszta, igaz ügy, egy percig sem fogok ruhatervezéssel foglalkozni.

Van múzsád?
- Sokkal könnyebb volt, amikor volt múzsám. Most nincs, de ez egy új kihívás így.

És példaképed van?
- Nem, példaképem nincs. Annyira szeretem a saját életem, hogy nem akarok és így nem is tudnék mások nyomdokaiba lépni. Vannak emberek, akiket mélységesen tisztelek, az ő személyiségük, munkásságuk persze mindig rabul ejt.

Ismerős arcok motiválnak jobban koncertezéskor vagy idegenek?
- Nem nagyon szoktam felfedezni ismerős arcokat, maximum az első sorokban. Zavarba sem jövök már, ha kiszúrom őket. Játszottam már szülők, barátok előtt is. Mindig nagy élmény nekik is zenélni.

Külföldön is egyre ismertebb a The Carbonfools. Miért ez a nevetek amúgy?
- Titusz nevezte el annak idején a zenekart The Carbonfools-nak. Később olyanok is lettünk, mint akik szénhülyék. Egyrészt ez egy nagyon jól csengő név, önirónia, ami ha nem lenne, hiányozna mindenki életéből.

És hogyhogy ez lett a logótok?
- A logónk lehet egy segg, csöcs, szív, de peace jel is, eléggé multifunckionális logó. A régi gitárosunk, Vigh Dávid tervezte és megmaradt.

Milyen zenét játszotok, te hogyan definiálnád? A Google elég érdekes meghatározást dobott ki...
- A mi zenénk elektronikus alapú, rockzenei motívumokkal. Én azt mondanám, hogy popzenét játszunk. Ha fel akarom kelteni az emberek érdeklődését, azt mondom, igényes popzene.

Mit kell tenned, hogyan kell készülnöd egy koncertre, hogy az a legjobb legyen? Alkohol például?
- Ááá. Jót tesz, ha iszom egy kicsit, de maximum egy sört vagy felest.

És fellépés alatt vagy előtt iszod azt az egyet?
- Előtte. Mindig akkor iszom, ha jó kedvem van. Ha rossz kedvem van, nem iszom. Ha fel akarok pörögni, inkább sportolok, a kellő állapotba igyekszem kerülni, hozni a legjobb formám, mindenféle kábítószer vagy pia nélkül. De a koncert aznapi rutinja is lendületet ad.

Mik a közeli és hosszabb távú terveitek?
- Kezdenek  már bekúszni a koncertek, április 10. a Closer élő dalpremierje az Akváriumban, aztán sorban érkeznek majd a koncertek, amiket mindig megtaláltok a Facebook-oldalunkon. Az új album télen jelenik majd meg, így a fa alá is be lehet majd rakni az új lemezt.

Fellépéseken kívül is együtt vagy a zenekartagokkal?
- Nagyon-nagyon ritkán. Többet vagyunk együtt, mint a családjainkkal. Nagyon sok mindent megbeszélünk, vagy épp halálra röhögjük magunkat együtt, több mint 100 koncertünk volt tavaly, az átlagban minden harmadik napon egy koncert. Ha koncert van, azt a napot reggeltől estig együtt töltjük. Imádom a srácokat de kell az a kis szünet...

Bea

Fotó: Papp Károly