2013. december 14. | Kapusi Kitti

Vad Fruttik: Olyanok vagyunk, mint egy állatkert

A Vad Fruttik az egyik legsikeresebb és leghallgatottabb magyar alternatív-rock zenekar. Eddig három lemezt adtak ki a kezükből, a rajongók nagy örömére. Pár napja debütált a negyedik nagylemezük, Darabok címmel. Likó Marcellt, a zenekar frontemberét kérdeztem a kezdetekről, arról, hogyan is került kapcsolatba a zenével, de mesél az új lemezről, az új klipről, és arról is, hogy mik a terveik a jövőre nézve.

Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? A kezdet kezdetén a zenei karriered a Summer Kitchen zenekarban indult, amelyben Nirvana számokat dolgoztatok fel.
Középiskolában az egyik osztálytársam megkeresett azzal, hogy van egy Nirvana coverzenekara énekes nélkül, és hogy vállalnám-e a posztot. Igent mondtam, majd adott egy kazettát, hogy tanuljak meg pár dalt, és úgy emlékszem, hogy a Nevermindtól megfájdult a fejem. Így kezdődött.

A napokban jelent meg a negyedik nagylemezetek Darabok címmel - december 14-én lesz a lemezbemutató koncert a Pecsában. Mennyiben más ez a lemez, ha egyáltalán más, mint az eddigiek? Hangzásilag, szövegileg? A rajongók már nagyon várták, hiszen 3 éve adtátok ki a legutolsó Fénystopposok című nagylemezeteket.
Hát, ja, igen, eléggé izgulok, főleg, hogy mégis mi lesz? Csomó zenekari próbán vagyunk túl. Szombaton délután 3 órától lesz beállás, 8-tól kezd az Ivan and The Parazol. Mi meg 9-től. Más lett ez a lemez, mint a Fénystopposok – az elektronika meg a gitár is keményebb. Az eddig albumainkra mindenféle zenét felpakoltunk, most ez a tendencia sokkal kevésbé van már jelen. Inkább az a fontos, hogy erőteljesebb zenét játsszunk. Idősebbek lettünk, és más dolgok érdekelnek, mint eddig. Ez olyan kicsit, mint amikor 16 éves vagy, és befested a hajadat pirosra, utána meg már nem biztos, hogy megcsinálod: lehet, hogy jó bulinak tűnik, de aztán hülyén érzed magad. Arról van szó, hogy amikor elkezdtünk zenélni, nagyon sok dologgal foglalkoztunk, és inkább arra vágytunk, hogy gyors, zsigeri visszajelzést kapjunk a közönségtől, „jaj, ez nagyon vicces”. Most már kevésbé érdekel ez minket. Talán ez lesz az az album, ami után már nem fogunk sokat változni.

A Válaszok nélkül című számhoz elkészült a klip is, több mint 80 000-en látták már a Youtube-on. Nagyon összhangban van az egész, a képanyag és a zene is. Terveztek még videoklipet további számokhoz a nagylemezről?
Nekem tetszik, ez egy jól értelmezhető klip. Azért működik az egész, mert tiszta. Nem akartunk sok mindent belezsúfolni, a terv csak egy egyszerű szerelmi szál és egy kevés megőrülés volt. Úgy néz ki, jól sült el. Szeretnénk még klipet, igen, a Pecsában forgatunk. Lesz egy ilyen koncertes klipünk is, ha sok ember eljön, vagy legalábbis remélem  – hadd lássák magukat viszont. A Szemben a nappal című dalhoz készítjük majd.



A dalok java részét te írod, vagy ez is inkább csapatmunka? Mindenki beleadja, amit tud?
Ez változó. Általában Gergővel ketten írjuk az alapokat, bár most ezen az új albumon az egyik számot Attila írta, a dobosunk. Amúgy a szövegeket én találom ki, a zene meg közös ügy.

Tervek vannak a jövőre nézve, zenéltek kifulladásig?
Ezt most nem tudom megmondani, szerintem addig, amíg kényelmes. Nem nagyon tervezek hosszú távra. Mi is látjuk a tendenciákat, meg hogy kíváncsiak-e az emberek arra, amit csinálunk. Látom azt is, hogy mi az, amit érdemes megtenni a zenekarért, és melyek azok a kompromisszumok, amelyeket már nem kell meghozni. De nincsenek közöttünk kibékíthetetlen ellentétek, úgyhogy egy darabig még maradunk.

Szabadidődben mit csinálsz szívesen? Szórakozni, koncertekre járni szoktál?
Ha nem zenélek, akkor vannak ilyen heti rutinjaim, ami a munkához köthető. Gyűjtöm az impulzusokat a dalszövegekhez. Általában olvasok – most épp a Vonalkódot Tóth Krisztinától –, de ha filmet nézek és tetszik egy mondat, azt is lejegyzetelem magamnak. Tartok olyan napokat is, amikor nem csinálok semmit – a normális emberek ezt hívják hétvégének. Kell, hogy kikapcsoljak. Nehéz is sokszor eldöntenem, hogy mikor dolgozom és mikor nem.

Melyik a kedvenc városod, ahol szívesen felléptek? Mennyire volt nehéz „betörni” a köztudatba vidéki zenekarként? Tehetségesnek érzed magatokat?
Budapesten szeretünk fellépni, ott mindig rengeteg ember jön el a koncertjeinkre. Nem voltak beágyazott kapcsolataim a kezdet kezdetén, csak jöttek maguktól. Bár én nem mondanám azt, hogy tehetséges zenekar vagyunk - néha bejönnek a dolgok, valamikor meg teljesen bénák vagyunk. A zenei karrierünket is érdemes olyan szűrön keresztül nézni, hogy nem biztos, hogy ez mindig így lesz, és az sem biztos, hogy azért vagyunk ott ahol, mert annyira húdejók vagyunk. Sose kedveltem azokat az embereket, akikben nincs önreflexió. Azt se szeretem, ha dicsérnek, és nem is hiszek benne; nem azért, mert ilyen szerény vagyok, egyszerűen nem hiszek ebben, és kész.

Jellemeznéd egy mondatban magadat és a zenekart?
Olyanok vagyunk, mint egy állatkert, nekem meg nagyon vékony a bal csuklóm... (nevet)

Marcinak nagyon köszönjük az interjút, ti pedig ne feledjétek: holnap lemezbemutató koncert a Pecsában, kilenctől! Minden kapcsolódó információt megtaláltok a Facebookon vagy a beharangozó cikkünkben.

Kapusi Kitti