A tökéletes egyensúly – Protest the Hero

Protest the Hero: Volition (2013) | Közel 12 év kellett ahhoz, hogy megtalálja az igazi aránykeverést a kanadai banda, de legutóbbi lemezükkel végre révbe értek. Rommá hallgatva az egészet mindössze annyit tudok hozzáfűzni, hogy megérte ez a 12 év. Az utolsó pillanatig megérte!

share
kapcsolódó linkek
- Protest The Hero
kapcsolódó cikkek
- Észmetál a Dürerben!

Sajnos közel sem örvend akkora népszerűségnek ez a kanadai csapat, mint amekkora illetné őket a zenei tudásuk és a kreativitásuk fényében, de egyre szélesedik az a hallgatói réteg, amely képes befogadni a muzsikájukat. És ez jó! A legnagyobb baj természetesen azzal van, hogy annyi anyagot pumpálnak egy-egy lemezbe a srácok, amennyit más banda egy komplett diszkográfia alatt sem használ fel, és ez, valljuk meg, az egyszeri zenehallgató számára egy katyvasz, amely csak gyűlik és gyűlik dalról-dalra. Viszont ha valaki belemászik a zene mélységébe és eltölt a hallgatásával egy-két (három-négy) hónapot, akkor kezdi megérteni, hogy miért is mondják az okosok: „a zseni az, aki átlát a káoszon".

Ugyanis ez a lemez a tökéletes példa erre: minden egyes hangnak (mind a 18.672-nek..) megvan a maga jól kitalált helye a korongon, egyetlen felesleges bránerméregetés sincs potyára, mind-mind arról szól, hogy ezt az egészet, ezt a tökéletes masszát létrehozza. Így tehát csak arra tudok bíztatni mindenkit, hogy ne egy esélyt adjon a daloknak, hiszen a szexet is újra és újra próbálja mindenki... És ez is van olyan jó, csak kicsit más értelmezésben.

A legnagyobb előrelépés a korábbi lemezekhez az volt, hogy a srácok rájöjjenek: tele lehet tömni úgy is a lemezt fillekkel, szólókkal, iker-dallamokkal, marhulással, laza betétekkel, tempóváltásokkal és darálással, hogy az emberi fülnek is befogadható legyen. Az pedig már a zenészek zsenialitását mutatja, hogy mindezt meg is tudták valósítani. Egész eddigi életművük tulajdonképpen egy útkeresésnek mondható, amelynek végén ott ékeskedik ez a korong a maga 11 dalával. Elejétől a végéig húz, simogat, gyönyörködtet, mozgásra késztet, dudorászásért kiált és mégis kenterbe veri az összes hasonszőrű zenekar zenei teljesítményét. Kétszer. Akármennyit is hallgattam, képtelen vagyok belekötni bármibe is.

Aki szereti ezt a műfajt, annak kötelező (és borítékolhatóan örök kedvenc marad), aki pedig valamilyen szinten is kötődik a rock műfajhoz, az tegyen vele egy próbát (és kezdje a Mist című remekművel). Hogy kicsit segítsek: olyan az egész, mintha a My Chemical Romance megerőszakolta volna a Hammer Fall-t (opcionálisan fordítva) és egy olyan hibrid született volna, amely egyikre sem hasonlít igazán. De mindenközben a zenészek megtanultak zenélni. Így tessék elképzelni. És hallgatni!

A MyMusic értékelése: 10/10

Tracklist:
01 - Clarity
02 - Drumhead Trial
03 - Tilting Against Windmills
04 - Without Prejudice
05 - Yellow Teeth
06 - Plato's Tripartite
07 - A Life Embossed
08 - Mist
09 - Underbite
10 - Animal Bones
11 – Skies

Jam

cimkék
- 2014, Kanada, lemezkritika, metál, protest the hero

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Continuer

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Continuer

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Continuer

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Continuer

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Continuer