2013. november 19. | Szandi, govinda, Joss Beaumont

Peter Hook: A Joy Divisionről szóló könyvektől rosszul voltam

Peter Hook neve összeforrt a brit zenei élet legmaradandóbb alkotóival. A basszusgitáros Joy Division és a New Order zenekarban eltöltött évei alatt belekóstolt az ismertséggel járó sikerbe és nehézségekbe is. Hook könyvet írt a Joy Divisionről, Unknown Pleasures (Ismeretlen örömök) címmel, amely világszerte hatalmas siker lett. Az entertainment.ie-nek adott interjújában mesélt Ian Curtisről, Morrisseyről, és egy hamarosan megrendezésre kerülő dublini koncertről, amelyen Peter Hook & the Light nevű zenekarával lépnek fel.

Peter, eléggé elfoglalt ember vagy mostanában - az "Unknown Pleasures - Inside Joy Division" (Ismeretlen örömök - A Joy Division belülről) című könyvedet világszerte elismerték és a Peter Hook and The Light nevű zenekaroddal turnára vittétek a Joy Division és a New Order albumait is. Milyen a közönség visszajelzése ezekkel a lemezekkel kapcsolatban, melyeket egyébként hatalmas tisztelet övez?
- A közönség reakciói eddig fantasztikusak voltak és mindig nagyon erősen megérintettek. Tisztában vagyok vele, hogy az albumokat nagy tisztelet övezi, nagyra tartják őket, úgyhogy a banda és én megpróbáljuk előadni a lehető legnagyobb odaadással és pontossággal, amennyire csak tudjuk. A Joy Division dalokat játszani nagyon más élmény, mint a New Orderéit, de mind a kettőt szeretem. A mostani turnénk a Movement és a Power, Corruption & Lies című lemezek anyagára épül, ami nagyon jó szettet eredményez, és szerencsések vagyunk, hogy a felvételt átvihettük az élő környezetbe.

Féltél-e attól, hogy neked kell betölteni a frontember posztját, valamint hogy egy olyan ikonikus szerző és énekes szövegeit kell elénekelned, mint Ian Curtis? 
- Abszolút, nem vagyok egy frontember típus, ezért elsőre nagyon frusztrálónak tartottam a feladatot, és nagyon ideges voltam, de ahogy egyre többet és többet dolgoztunk, sokkal kényelmesebbnek éreztem, és most úgy érzem, egészen jó munkát végzek ebben a szerepben. Nyilvánvalóan nem leszek és soha nem is akarok Ian lenni, de megpróbálom a lehető legjobban csinálni. Mivel most lesz a kétszázadik koncertünk, így már én is sokkal tapasztaltabb és magabiztosabb vagyok.

A könyved egy fantasztikus olvasmány. Remek írás, melyben eloszlattad a bandával kapcsolatos mítoszokat, és megmutattad nekünk, hogy csak ott volt négy faszi, akik egyszerűen zenélni akartaktak. A könyvben tehát az volt az egyik célod, hogy átlépj a mitikus dolgokon, melyek a Joy Division köré épültek?
- Igen, mondhatjuk, sok mítosz övezi a Joy Divisiont, ezért úgy gondoltam, hogy megmutatom ezt a másik oldalról, azaz belűlről. Rosszul voltam azoktól a Joy Division könyvektől, melyeket olyanok írtak, akik ott sem voltak, és az én szememben egyszerűen csak spekuláltak. Úgy érzem, nagyszerű dolog, hogy mindezt megörökíthettem a könyvemben, tisztázhattam a történteket - és örömmel tölt el az is, hogy látom, az emberek lelkesek és jól fogadják.

Ha már a könyvekről beszélünk, olvastad már Morrissey könyvét? Szerinted van rá esély, hogy a The Smiths újra összeálljon?
- Ők az utolsók akik még tartják magukat... a The Stone Roses is összeállt, de a New Order is együtt van, bár nem a teljes formációban. Igen, talán a következő zenekar a The Smiths lesz. Remélem, hogy nem fog megtörténni, mert Manchesternek már csak ez maradt! Még nem olvastam Morrissey könyvét, de őszintén bevallva nem is fogom, sosem voltam nagy rajongója.

Gondoltál arra, hogy ha Ian Curtis nem hal meg, és kiadtok még két-három lemezt a Joy Divisionnel, milyen lett volna a hangzás? Áttértetek volna egy könnyedebb, táncosabb irányzatra, ahogy a New Order tette vagy egy teljesen más irányba indultatok volna el?
- Tulajdonképpen én úgy gondolom, hogy a dolgok többé kevésbé a jelenlegihez hasonlóan folynának. Mindannyian egyre inkább érdekeltek lennénk az elektronikában és elkezdtük volna felfedezni ezt az oldalát is a zenének, annak ellenére hogy még mindig a Joy Divisionban vagyunk. Érezheted, illetve hallhatod ezt a Closer című albumról például az Isolation és Decades című dalokban. Úgy gondolom, hogy egyre több elektronikus zenét csináltunk volna Iannel. Határozottan el tudom képzelni őt ahogy a Blue Monday-t énekli.

Köztudott, hogy te és Bernard Sumner nem éppen vagytk már beszélőviszonyban, illetve jogi ügyetek is van. A zenekarok gyakran végzik keserűen, rossz viszonyban válnak el a tagok - téged ez elszomorít? Hogy valaki, akivel annyi évet töltöttél el a zeneiparban, talán soha többé nem áll veled szóba?
- Természetesen ez egy nagyon szomorú dolog és minél jobban elhúzódik, annál frusztráltabbá tesz, de sajnos még tart. Nem értek egyet az elképzeléseivel, az úgynevezett "újraalakulással”, emiatt harcolok ellene. Ezért megy most a vita, mivel a többiek nem hajlandóak személyesen tárgyalni, ezért is intézzük ezt ügyvédeken keresztül. Ez az egész nagyon időigényes és természetesen költséges dolog, de sajnos nincs más választásunk. Reményeink szerint hamarosan megoldjuk a dolgot. Hagyhatnánk is egymást nyugodtan élni ahelyett, hogy vitázunk, de úgy érzem, ki kell állnom amellett, amiben hiszek.

Melyik albumot volt a legnehezebb újra feljátszani a Joy Division/New Order repertoárból?
- Úgy gondolom, hogy a legnagyobb kihívást kétségkívül a Power, Corruption & Lies jelentette, mert ennek az albumnak az esetében több elektronikát kevertünk bele az élő szettbe. Az Unknown Pleasures, a Closer és a Movement le,mezek teljes egészükben játszhatóak élőben, hangszerekkel, de a PC&L egy teljesen másfajta "szörnyeteg". Most már úgy gondolom, sikerre vittük a dolgot, és minden egyes munkánk jobb és jobb lesz. A fiúk a bandában fantasztikus munkát végeznek.

Volt idő, amikor a kedvenc bandáink új megjelenései különleges eseménynek számítottak. Élénken emlékszem arra, amikor számoltam a napokat az új New Order lemez megjelenéséig, és aztán rengeteg időt töltöttem a borító, a booklet nézegetésével, csodálásával. Mit gondolsz arról, hogy az internet kora, a digitális formátumok bizonyos értelemben tönkretették a zenéhez való viszonyunkat? Hogy a zene holmi fájlokra redukálódott, amelyeket csak úgy, a gépeden vagy a lejátszódon tárolsz?
Pontosan tudom, hogy mire gondolsz, mert ugyanezeket a dolgokat csináltam én is, amikor lemezeket vettem. Nagy kár, hogy ez a hozzáállás kihalóban van, de ez a digitalizált világ, amelyben élünk, egyszerűen így alakultak a dolgok. Az iPod felemelkedése azt jelentette, hogy a digitális zene lett a norma - szomorú, de még mindig találhatsz 'valódi' dolgokat, ha megfelelően keresel!

Novemberben visszatérsz Írországba a zenekarral, hogy a Movement és a Power, Corruption and Lies című lemezeket színpadra vigyétek. Mit gondolsz ezekről az albumokról, kiállják-e az idő próbáját? Tervezitek-e, hogy a Low Life albummal is turnéra indultok majd?
- Örülök, hogy a turné alkalmával visszatérhetek Írországba, mert ott mindig jó bulijaink voltak. Szerintem ezek az albumok kétségkívül időtállóak, mert évekkel később is aktuálisak tudnak lenni. A Movement és PC&L dalait nagyszerű érzés együtt eljátszani, élvezettel csináljuk és remélem, hogy a közönség is érezni fogja mindezt. Felvezetésként néhány Joy Division számot is játszunk, mivel nem akartam csak a New Ordertől szemezgetni, és azokat meg a polcokon porosodni hagyni, úgyhogy a Joy Division dalokért érdemes korán érkezni! A következő évben azt tervezzük, hogy a Low Life-ot és a Brotherhoodot is turnéra visszük, amit bemutatunk majd néhány brit showműsorban is. Aztán pedig 2015-ben talán ismét visszatérhetünk Írországba az új turné keretében!

Forrás: entertainment.ie