Az igazság Aviciitól

Az az igazság, hogy én egy kicsit csalódtam Aviciiban. A Wake Me Up című számát annyira imádom, hogy többször egymás után meghallgatva sem unom meg. Gondoltam, jön egy tucat új szám, amiket majd megint végtelenítve tudok dudolászni. Lássuk, várakozásom beigazolódott-e! 12 pontban foglalta össze az Igazságot Avicii új albumán.

megosztás
kapcsolódó linkek
- Avicii
kapcsolódó cikkek
- Avicii és az ő első lemeze
- Újabb ízelítő Avicii közelgő albumáról - dalpremier!

A True vegyesen tartalmaz pörgősebb, még pörgősebb, és időnként kevésbé pörgős számokat, pontosan tizenkettőt. A Wake Me Up című dallal, mint már említettem, rögtön extázisba tudok kerülni. Az új rádiókedvenc, a You Make Me már jóval kevésbé tetszik. Persze lehet, hogy csak nem hallgattam még eleget, hogy megszokjam-megszeressem. A hangzása kicsit agresszívebb, pont a Wake Me Up frissessége, vidámsága ellentéte.

A további számokban is ugyanazok a hangszerek köszönnek vissza, így nem tudom elhessegetni azt az érzést, hogy kicsit mintha túl lenne komolyítva a korong – erre ráerősítenek még a túlságosan sokat skálázó, túl sok oktávban éneklő hangok. Közben előbukkannak a zörgős, menetelős tüctüc dallamok (például a Dear Boy-t legszívesebben áttekertem volna az eleje miatt)… Értem én, hogy house, de azért lehetne ezektől a sémáktól időnként eltekinteni is.

Viszont a számcímekkel időnként ellentétesen vidám hangulatú számok is következnek, mondjuk a Liar is jól nyit, és a Lay Me Down is ütemes, energikus miliőt idéz körénk. A Hope There Is Someone, bevallom, nekem erős Guetta-hasonmás érzését keltette, de ezt a következő szám (Heart Upon My Sleeve) rögtön elfeledtette finom, melengető hangulatával. A Long Road To Hell egy kicsit swinges jellegűnek tűnt első hallásra, ami hozzájárult a zenei paletta további színezéséhez. A rekordhosszú, 8 és negyed perces Edom című szám stílszerűen zárja a lemezt – egy dalon belül mintha több különböző zenébe csöppentünk volna bele.

Szóval nem rossz azért az album, na, azonban a svéd DJ-sztár a slágerzenéjével túl magasra emelte a mércét, amit még ő maga sem tud tartani. Nem baj, élőben minden egyes száma élmény és boldogság – reméljük, hamarosan újra koncertezik nálunk, és megint egy olyan különleges helyen, mint az elhagyatott csepeli vásárcsarnok, a némrégiben megtartott szupertitkos buli helyszíne! Ha fellép újra valahol a közelben, a részvétel kötelező!

A MyMusic értékelése: 7/10

Bea

Aviici – True ( 2013)
1. Wake Me Up
2. You Make Me
3. Hey Brother
4. Addicted To You
5. Dear Boy
6. Liar Liar
7. Shame On Me
8. Lay Me Down
9. Hope There's Someone
10. Heart Upon My Sleeve

Bónusz:

11. Long Road to Hell
12. Edom

cimkék
- 2013, Avicii, elektro, lemezkritika, svéd

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább