Játsszuk el ugyanazt még egyszer! Placebo

Placebo: Loud Like Love | A Placebo új lemeze semmiben sem különbözik a régiektől. Fejlődés nuku. A dalok szerethetőek és slágeresek, de a Placebo ennél valami nagyobbat is robbanthatott volna. Maradjunk annyiban, hogy a 7. stúdióalbum nem lett olyan, mint a szerelem.

share
kapcsolódó linkek
- Placebo
kapcsolódó cikkek
- A Placebo örömmel jelenti be...
- Bejelentette új lemezét és európai turnéját a Placebo

A Placebo idén ősszel örvendeztetett meg minket a Loud Like Love-val. Ezt a Too Many Friends kislemezdala harangozta be, mely egy tipikusan beteg Placebo szám - ennek megállapításához elég a kezdősorra gondolnunk („My computer thinks I’m gay”).

Már a kiadvány első meghallgatásakor olyan érzés fogott el, hogy ezt már hallottam valahol, valamikor. A Loud Like Love-ról simán elhihetnénk, hogy valamelyik (bármelyik) régebbi Placebo lemez, abban az esetben, ha nem ismernénk jól a tracklisteket. Sajnos, a többszöri meghallgatás sem segített felülemelkedni azon, hogy újdonság nem nagyon található a CD-n.

Egyébként nem rossz ez az anyag. Például megkapó a Rob the Bank lendülete, A Million Little Pieces felütése és a Bosco szomorúsága. Utóbbi a 10 dal közül a legjobb és legérdekesebb a számomra. Egy bizarr univerzumban a Bosco egy megható szerelmes szám lenne. Elvégre van-e annál gondoskodóbb dolog, mint a „When I get drunk, you take me home” sor által sugallt érzés?

Talán pont azért, mert a Loud Like Love egyáltalán nem kísérletezget vagy próbálgatja a határait (sem zeneileg, sem a szövegvilágát tekintve), az album sokszor újrahallgatható, és tulajdonképpen szórakoztató is marad.

Anikó

A MyMusic.hu értékelése: 6/10

Placebo – Loud Like Love (2013)

1) Loud Like Love

2) Scene Of The Crime

3) Too Many Friends

4) Hold On To Me

5) Rob The Bank

6) A Million Little Pieces

7) Exit Wounds

8) Purify

9) Begin The End

10) Bosco

cimkék
- 2013, Brian Molko, lemez, lemezkritika, Placebo

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Remarcă

Biborcsiga	2014. ápr.. 10. 12:15	1
Nagyon szeretném megtudni,hogy miért nem sikerül soha egy normális korrekt kritikát olvasni ebben az országban?! Én úgy gondolom egy újságírónak elsősorban a tájékoztatás lenne a feladata és nem azt ecsetelni ,hogy neki tetszik-e vagy sem adott előadó munkája! Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal,hogy ahány ember annyi zenei ízlés.Ez a cikk felszínes és összecsapott lett,sugárzik belőle a rosszindulat és konkrétan az ,hogy bizony semmit sem tud a író erről a zenekarról. De még a fáradtságot sem veszi ,hogy tegyen ellene! Szóval csak "gratulálni " tudok. Igen: Magyarország szeretlek"

Teljes fórum

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… A continua

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... A continua

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. A continua

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. A continua

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. A continua