2013. július 6. | Bertoni
Ez a Divat: Ahogy öregszünk, úgy poposodunk
20 év nagy idő egy zenekar életében, ez alatt a gimnáziumi Ez a Divatból európai színvonalú jazzy-rock, jazzy-pop együttes lett, és még mindig vannak tartalékaik. Az utóbbi egy év során a basszusgitárostól és az énekesnőtől is elköszöntek, a helyükre érkező két új tag ambíciói és tehetsége pedig úgy néz ki, további gyümölcsöket érlel majd ezen a tekintélyes fán. Sok-sok meglepetéssel és új ötlettel várják a közönséget, egy új lemez is készülőben van - erről és még sok más érdekességről beszélgettünk a zenekar tagjaival, Danival, Gerivel és Ninával.
- share
- kapcsolódó fájlok
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
1. Húsz év nagy idő, sok minden történt ezalatt, össze tudjátok foglalni egy kicsit?
Dani: A legelejétől én sem tudom, mert ’93-ban alakult a csapat, gimnáziumi zenekarnak indult, Józsi tudja ezt pontosan. Mindig úgy mesélte, hogy azért alakultak, hogy tudjanak csajozni, a tagok meg abból álltak, akiknek volt hangszere. Ádám, a szaxofonos csatlakozott ’94-95 környékén, én szintén ’95-ben, és akkor egy kicsit cserélődött már az első felálláshoz képest is a társaság: volt egy dobos, egy basszusgitáros, a szaxofonos, Ádám akkor még klarinétozott egy rettenetesen rossz hangszeren, és volt egy gitáros srác. Teljesen instrumentális volt, plusz egy szám, az Ez a Divat című, amit az Ádám énekelt. Aztán picit a stílus változgatott, akkoriban kezdtem én is a jazz felé kacsintgatni, és a progresszív rock, jazz irányába indultunk. Aztán valahogy eljutottunk oda, hogy jó lenne ezt valami vokális dologgal megfejelni. 1999-ben találtuk meg Lindát, ő lett az első énekesnőnk, így lett vokális a zene. A ’90-es évek végén elkezdett betörni Magyarországra a drum’n’bass, az elektronikus zene világa a köztudatba, és mi is erre a vonalra álltunk át. Ez jól is esett a zenekarnak, nem kellett erőszakolni. Kicsit melankolikus formában hoztuk, de nagyon aktív korszak volt, volt időnk, egész maratoni próbákat nyomtunk. Sok volt a zene, meg a hang a mai zenékhez képest. Rengeteg hosszú szóló, nagyon terjedelmes számok. Aztán ez szépen lekopott, most is így van: ahogy öregszünk, úgy poposodunk. Már inkább rádióbarát számok születnek, de ezeket se kell erőltetni.
2. A közönség hogy reagált a stílusváltásra?
Dani: Mindig átmenetesen működött a dolog, mert nem voltak éles váltások. De a közönségünk pontos méretét sem tudjuk, bár ennek is megvan az oka. Ez most kicsit nagyképűen fog hangzani, de a mi zenénk kicsit intellektuálisabb. Nagyon sokszor előfordult, hogy mi szerettük volna, hogy ugráljanak vagy táncoljanak az emberek a koncerten, de mindenki megállt és hallgatták. Még a mai napig is előfordul, hogy 3-4 szám lemegy, mire elkezdenek vadulni. Mindenki odajön, hogy jó volt, de azért nem buliztunk, mert jó volt hallgatni.
Geri: Én azt figyeltem meg, hogy a mai fiatalok már sokkal nyitottabbak. Nem az a búvalbaszott magyar felfogás, ők nagyon pozitívak. Én azért is szeretném felrázni ezt a zenekart téli álmából, mert tudom, hogy a képzettség meg a potenciál megvan hozzá.
Dani: Sokkal könnyebben befogadhatóbbak a számok is. Mondtam, hogy poposodunk, és bár nem a mainstream az, amit játszunk, de a jazzy pop, vagy a jazzy hiphop, ami van benne, egy emészthetőbb történet refrénekkel. Nem az van, hogy itt egy nagyon túlkombinált 8 perces szám. Bár egyébként a legsikeresebb számunk az abszolút egy 8 perces, ugye a Monsoong. Filmzene is lett belőle, de csak később, mondjuk. Felkerült több válogatáslemezre, de abban a korban egy tök jó dolog lett belőle, nagyon sok helyen megjelent. Már megszűnt az Underground Records, és ők nagyon elkapták, elkezdték külföldre is tolni. Persze nem láttunk belőle anyagi hasznot, de szerencsére nem az volt a cél, és most sem ez a fő szempont.
3. Akartam is kérdezni, hogy az új lemezt hogyan finanszírozzátok?
Geri: Ezt ma már a technikai körülmények megkönnyítik. Ami régen, mondjuk 10 éve még stúdiót igényelt, azt most már otthon is fel lehet venni.
Dani: Igen, 80 százalékát el lehet végezni. Azt hiszem, hogy a dobon, az éneken, meg az utómunkán kívül mindent meg tudunk csinálni magunk. Nagy kérdés, hogy kell-e lemezt kiadni. Mire megcsinálnánk és kinyomnánk, már rég túl lennénk egy következőn is. Online kell kinyomni, aztán ha csináltál 4 számot, csináltál 4 számot. Ha nagyon lesarkítom, akkor azon kívül, hogy az ember boldog, a kezében fog egy lemezt, és tudja osztogatni, sok értelme nincs.
4. Térjünk vissza a zenekar történetéhez – Geri, te hogy kerültél be a csapatba?
Geri: A dobos sráccal, Jancsival 10 vagy 15 éven keresztül együtt zenéltem korábban, még gimnáziumi időktől.Amikor helyettesítő gitárosra volt szükség, akkor mindig engem hívott. Alapvetően nem basszusgitáros vagyok, de ide sodródtam, gitározni és énekelni kezdtem, és ilyen szerepben is voltam korábbi zenekarokban, aztán most a basszusgitár maradt.
Dani: Volt egy vicces közjáték, az első helyettesítését elmosta az eső. Jól bepróbáltunk, mivel akkor nem ért rá az eredeti basszusgitáros, tehát próbáltunk egy párat, leautóztunk 160 km-t a Balatonhoz, összeraktuk a cuccot, és leszakadt az ég. Az Animával lett volna egy közös buli, de ez lett a vége.
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.