2013. február 18. | Szandi, Bertoni
Az igen különc és egyre népszerűbb Ivan & The Parazol nemrég készítette el első stúdióalbumát, folyamatosan koncerteznek, nagyon elszántak, valamint hamarosan egy ingyenes meglepetés bulival örvendeztetik meg a rajongóikat. De vajon, hogy bírják ezt a hatalmas pörgést? Az interjúban meséltek erről is, illetve legnagyobb koncertélményükről, és hogy kik a legnagyobb példaképeik.
Októberben jelent meg debütáló albumotok. Milyen koncepció alapján dolgoztatok? Olyan lemezt készítettetek, amilyet eredetileg szerettetek volna, elégedettek vagytok az eredménnyel?
-Vitáris Iván (ének): A „Mama don't you recognize Ivan &The Parazol?” pontosan egy olyan első album, amilyet mi elképzeltünk magunknak. Nyers rock n roll lüktetés és az élő koncertjeink hihetetlen energiája. Persze voltak buktatói, de végeredményben elégedettek vagyunk a dologgal!
Hogy zajlott a stúdiómunka, menyi idő kellett, hogy elkészüljenek a dalok és azokat a megfelelő módon felvegyétek?
-Simon Bálint (dob): Szerencsére nagyon jól felkészülten érkeztünk a stúdióba, előtte hónapokon keresztül gyakoroltuk, finomítottuk a dalokat. A sok gyakorlás főleg azért volt fontos, hogy rögzüljenek a tempók, hiszen az egész lemezt metronóm nélkül vettük föl, ezzel is tisztelegve a ’60as évek előtt, ahol ez volt a bevett szokás.
Van kedvencetek a lemezről? Ha igen, miért?
-SB: Nekem a Sellin' My Soul áll nagyon közel a szívemhez, olyannyira, hogy azt a dalt napi szinten szoktam hallgatni az iPodomon.
-VI: Az Instant Reaction vokálos refrénje mindig nagy élvezettel jár, de én például a There's a lady-t is nagyon szeretem, igazi kuriózum az a dal.
Hogy született az-az ötlet, hogy a számokat az ’50-es, ’60-as, ’70-es évek zenei világának és a kortárs irányzatoknak az ötvözésével készítsetek el?
-Ez nem egy olyan dolog, amit így kitaláltunk magunknak, hanem ez jött. Ez az, ami ebből az öt emberből jön, kémia.
Kik a példaképeitek?
-V.I: Ian Gillan, Joe Cocker, Robert Plant, Paul Rodgers.
-SB: Ringo, Bonzo, Keith Moon, Ian Paice, Patrick Keeler (Raconteurs)
Dalszövegeitek többnyire angol nyelvűek. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) rendelkezése szerint, „Magyarnak számít az a mű, amely eredetileg teljes egészében magyar nyelven készült.” Mi a véleményetek erről?
-V.I.: Nem értem miért kell a törvénykezésnek a művészet szabadságába beleszólnia. Sokan nyilatkoztak arról, miért alkalmasabb az angol nyelv a rock zenére, én ezt most nem akarom taglalni, a lényeg annyi, ha az ihlet bennem nem a saját nyelvemen szólal meg, vagy egyszerűen egy dalnak jobban áll az angol, miért ne írhatnám meg angolul? Miért vagyok akkor én külföldi előadó? Elvégre egy festőnek sem mondják meg, hogy ne használja a sárgát, mert az nincs benne a magyar zászló színeiben!
-SB: Kib**ás a zenekarokkal és az országgal is. Megakadályozzák a minőségi magyar szellemi termékek exportálhatóságát.
A zenekar nemrég három éves lett, amit meg is ünnepeltetek egy exkluzív koncerttel az A38 Hajón. A közeljövőben készültök még valamilyen meglepetéssel, valamilyen különleges eseménnyel?
-SB: Nagyon-nagyon jól sikerült az A38-as koncertünk, ezúton is köszönjük a csodálatos rajongóinknak. Egész estés bulival készülünk február 28-án az Ötkertben, ahol egy ingyenes koncerttel ajándékozzuk meg a szeretőinket.
Van kedvenc sztoritok valamelyik koncertről? Mi volt a legnagyobb élmény?
-SB: Például a lemezbemutatónk felejthetetlen volt. Felmentünk a színpadra, és telt ház várt minket. Olyan energiaáramlás volt zenekar és közönsége között, ami egyszerűen leírhatatlan élmény. Mintha sok emberrel szexelnél sok ember előtt. Hihetetlen érzés.
Legutóbbi sikerklipetek a Take My Hand című dalból készült. Lehet már tudni, hogy melyik számból lesz a következő kisfilm és hogy milyen lesz?
-SB: Vannak már ötleteink, és vannak konkrét elképzelések is, egyelőre ami biztos, az az, hogy áprilisban lesz új anyag a zenekartól.
Koncertek, próbák, stúdiózás stb. A rengeteg elfoglaltság mellett mennyi időtok jut lazítani és a szeretteitekkel lenni, mi az, ami egy hosszú, fárasztó nap után a legjobban esik?
-V.I.: Az a jó, hogy mi a próbákon a barátainkkal, a „családunkkal vagyunk", mivel egymással nagyon jó és közeli kapcsolatban állunk! De egy fárasztó nap után jó csak úgy lazsálni, meginni egy kávét, olvasgatni valami letűnt rocklegenda könyvét, vagy csak hemperegni az ágyban.
Fiatal zenekarként mit ajánlanátok azoknak a kollégáitoknak, akik érvényesülni akarnak a hazai zenei világban?
-V.I.: Legyenek kitartóak, és higgyenek abban, amit csinálnak. És még egy dolog, amit sok zenekarnál tapasztalok: igenis legyenek büszkék arra, amit csináltak.
Mik a terveitek a jövőre nézve? Mi az, amit mindenképp el akartok érni?
-SB: Szeretnénk meghódítani a világot. És ez nem ilyen üres frázis. Tényleg.
Szandi; Bertoni