3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. november 25. | Szandi

Halálmotívum és Lana Del Ray

Copyright:

Lana Del Ray: Born To Die (Paradise Edition) | Január 27-én jelent meg a New York-i származású énekesnő, Lana Del Ray debütáló albuma, a Born To Die, amely az elmúlt néhány hónapban a „fellegekbe emelte” a sztárt. A Video Games című slágerével egy csapásra szupersztárrá nőtte ki magát. A világ vezető slágerlistáinak élén szerepel, de közreműködött már reklámban, idén pedig az év Legjobb alternatív előadójának járó EMA-díjat is bezsebelte. Most pedig megérkezett a Paradise, amely kiegészítő lemezként szolgál az év elején megjelent Born To Die-hoz.

Míg a Born To Die című korongon összesen 15 dal szerepel, addig az új CD-n csupán 9 kapott helyett. A számok teljes mértékben követik a már ismert lírai, szentimentális, halál motívummal fűszerezett szerzemények sorát. Az albumot leginkább egy kellemes hangulatú, könnyedén megjegyezhető refrénekkel, könnyfacsaró szövegekkel és néhol mérhetetlen szomorúsággal kevert szerzeményeket tartalmazó sláger-egyvelegként jellemezném. Számait a halálmotívumhoz tudom kapcsolni (főleg az előző albumból kialakult hatások miatt). A kiegészítő lemez ugyanakkor sokkal lehangolóbbnak tűnik, mint a másik. Persze ha szerelmi lemezről beszélünk, és egy erotikus énekesnő van a középpontban, akkor nem feledkezhetünk meg a szexuális túlfűtöttségről sem! Lana a Cola című dalban ezt polgárpukkasztó módon adja a hallgató tudomására - ha lenne egy közönségszavazás arról, hogy a rajongók melyik dalból látnának legszívesebben klipet, biztosan a Cola nyerne.

Az alternatív albumon az énekesnő megint valami igazán meglepőt alkotott. Az érdekes dalcímek közt például megtalálhatjuk a Yayo kifejezést is - ez a kokainra használt szleng, ami az egyik legaljasabb "gangsta", Antonio Montana fejéből pattant ki. A dal természetesen a szerelemről szól, de biztos van valami „elvetemült” magyarázat arra, hogy miért pont ezt a címet viseli… Az American és a Ride hasonlóak a többi, Lana-tól már megszokott számhoz, a koncepció is viszonylag egyszerű: a nő vágyódását fejezik ki egy srác után. Elképesztő, hogy mennyire felnéz a szerelmére, és milyen ragályosan tudja átadni ezt az érzést. Na meg az se semmi, hogy szinte mindegyik számban a szerelem elmúlásáról énekel, ami sokadik hallgatásra már unalmassá válhat még azoknak is, akiket egyébként nem nehéz elérzékenyíteni.

A Blue Velvet már ismerősen csenghet a H&M reklámból, a Body Electric-ben pedig említést tesz a legnagyobbakról: szóba kerül Elvis és Marilyn, de -hogy felháborodást keltsen a hívők közt is- még említést tesz Jézusról.

A lemezen leginkább lehangoló románcokról szóló számok kaptak helyet, nem is találunk rajta boldog, vidám slágereket. Ez mondjuk nem feltétlenül rossz, sőt szerintem Lana Del Ray-nek ez a műfaj fekszik úgy igazán. A szerelem pedig egy olyan örök érvényű problematika marad a popkultúrában, amelyből mindig ki lehet majd facsarni némi népszerűséget, és jó sok gázsit.

Szandi

MyMusic értékelés: 6/10

Lana Del Ray: Born To Die (Paradise Edition, 2012, Interscope) tracklista:

1.Ride
2. American
3. Cola
4. Body Electric
5. Blue Velvet
6. Gods & Monsters
7. Yayo
8. Bel Air
9. Burning Desire
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky