3429 zenekar 12451 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. november 25. | Szandi

Halálmotívum és Lana Del Ray

Copyright:

Lana Del Ray: Born To Die (Paradise Edition) | Január 27-én jelent meg a New York-i származású énekesnő, Lana Del Ray debütáló albuma, a Born To Die, amely az elmúlt néhány hónapban a „fellegekbe emelte” a sztárt. A Video Games című slágerével egy csapásra szupersztárrá nőtte ki magát. A világ vezető slágerlistáinak élén szerepel, de közreműködött már reklámban, idén pedig az év Legjobb alternatív előadójának járó EMA-díjat is bezsebelte. Most pedig megérkezett a Paradise, amely kiegészítő lemezként szolgál az év elején megjelent Born To Die-hoz.

Míg a Born To Die című korongon összesen 15 dal szerepel, addig az új CD-n csupán 9 kapott helyett. A számok teljes mértékben követik a már ismert lírai, szentimentális, halál motívummal fűszerezett szerzemények sorát. Az albumot leginkább egy kellemes hangulatú, könnyedén megjegyezhető refrénekkel, könnyfacsaró szövegekkel és néhol mérhetetlen szomorúsággal kevert szerzeményeket tartalmazó sláger-egyvelegként jellemezném. Számait a halálmotívumhoz tudom kapcsolni (főleg az előző albumból kialakult hatások miatt). A kiegészítő lemez ugyanakkor sokkal lehangolóbbnak tűnik, mint a másik. Persze ha szerelmi lemezről beszélünk, és egy erotikus énekesnő van a középpontban, akkor nem feledkezhetünk meg a szexuális túlfűtöttségről sem! Lana a Cola című dalban ezt polgárpukkasztó módon adja a hallgató tudomására - ha lenne egy közönségszavazás arról, hogy a rajongók melyik dalból látnának legszívesebben klipet, biztosan a Cola nyerne.

Az alternatív albumon az énekesnő megint valami igazán meglepőt alkotott. Az érdekes dalcímek közt például megtalálhatjuk a Yayo kifejezést is - ez a kokainra használt szleng, ami az egyik legaljasabb "gangsta", Antonio Montana fejéből pattant ki. A dal természetesen a szerelemről szól, de biztos van valami „elvetemült” magyarázat arra, hogy miért pont ezt a címet viseli… Az American és a Ride hasonlóak a többi, Lana-tól már megszokott számhoz, a koncepció is viszonylag egyszerű: a nő vágyódását fejezik ki egy srác után. Elképesztő, hogy mennyire felnéz a szerelmére, és milyen ragályosan tudja átadni ezt az érzést. Na meg az se semmi, hogy szinte mindegyik számban a szerelem elmúlásáról énekel, ami sokadik hallgatásra már unalmassá válhat még azoknak is, akiket egyébként nem nehéz elérzékenyíteni.

A Blue Velvet már ismerősen csenghet a H&M reklámból, a Body Electric-ben pedig említést tesz a legnagyobbakról: szóba kerül Elvis és Marilyn, de -hogy felháborodást keltsen a hívők közt is- még említést tesz Jézusról.

A lemezen leginkább lehangoló románcokról szóló számok kaptak helyet, nem is találunk rajta boldog, vidám slágereket. Ez mondjuk nem feltétlenül rossz, sőt szerintem Lana Del Ray-nek ez a műfaj fekszik úgy igazán. A szerelem pedig egy olyan örök érvényű problematika marad a popkultúrában, amelyből mindig ki lehet majd facsarni némi népszerűséget, és jó sok gázsit.

Szandi

MyMusic értékelés: 6/10

Lana Del Ray: Born To Die (Paradise Edition, 2012, Interscope) tracklista:

1.Ride
2. American
3. Cola
4. Body Electric
5. Blue Velvet
6. Gods & Monsters
7. Yayo
8. Bel Air
9. Burning Desire
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. május 25.

Anyu, fáj a fejem! | Four Year Strong

Four Year Strong – Brain Pain (2020) | Van ez az easycore dolog, amit mindenki az A Day To Remember-rel azonosít, hiszen ők voltak a koronázatlan királyai a műfaj úttörésének. De azt valahogy mindenki elfelejti megemlíteni, hogy ott van a Four Year Strong, akik legalább olyan régóta és legalább olyan minőségi zenét szállítanak lemezről lemezre, mint a nagytestvér. Tehát igazságot a világnak, hallgassatok FYS-ot! Tovább

2020. május 20.

Haláli | The Amity Affliction

The Amity Affliction - Everyone Loves You... Once You Leave Them (2020) | Ha törik, ha szakad, kétévente TAA lemeznek kell lennie! Nem feltétlenül értem, hogy egy banda, az Amity helyzetében, miért ragaszkodik ennyire a lemezek sűrű, ütemszerű megjelenéséhez, de amíg a minőség marad, egye kukac! Éppen ezért nem tudok haragudni az új korongra sem, hiszen próbálja összefésülni a régmúlt dicsőségét az újonnan jött trendekkel, s noha ez nem működik mindenhol tökéletesen, az összképre nem lehet nagyobb panasz. Tovább

2020. május 13.

Egyedül nem megy | The Word Alive

The Word Alive – Monomania (2020) | Hatodik albumnál tart már a banda, de a Real óta igazán semmi olyasmit nem tudtak hozni, ami egy kicsit jobban megmozgatott volna. A Dark Matter még talán próbálkozott kicsit visszahozni az ötleteket és a keménységet, a sötétséget, de a Violent Noise már szimplán ráment az eladhatóságra és a műanyag modern metalra. Ez pedig annyira bejött Telle Smith-éknek, hogy sajnos maradtak is a vonalon. Tovább

2020. május 11.

Egy sima, egy fordított | Silverstein

Silverstein – A Beautiful Place To Drown (2020) | Az a jó ebben a bandában, hogy ha nem olyan jó, amit éppen kihoznak, az mégis mindig van legalább annyira jó, hogy a zsáner többi bandáját gondolkodás nélkül maga mögé utasítsa. Tény, ebben az emocore-nak csúfolt, letűnt műfajban már nem sokan tevékenykednek, de ha post-hardcore-ként aposztrofáljuk a kanadaiakat, akkor ez máris egy sokkal nagyobb fegyvertény. Tovább

2020. április 14.

A deathcore halhatatlan | Lorna Shore – Immortal

Lorna Shore - Immortal (2019) | Szegény Lorna Shore-ra rájár a rúd, mióta Tom Barber úgy döntött, hogy a Chelsea Grin-be igazol, hiszen CJ McCreery-ben megtalálták a tökéletes pótlást Barber helyére, sőt… Aztán egy évvel később, mire megírták az év egyik legerősebb lemezét, CJ-t meneszteni is kellett egy botrány miatt, aztán most megint vakarhatja a fejét a megmaradt trió, hogy ezeket a zseniális témákat meg ki fogja hitelesen elhörögni? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky