3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. október 15. | Jam

Elmaradt a várt hatás a Muse új lemezén

Copyright:

Muse - The 2nd Law | Az a fura, hogy Matt Bellamy-nak elkötelezett rajongója vagyok, de a Muse-nak mégsem. Ez úgy jön össze, hogy iszonyat jó dalokat tud írni, amiket hallgathatatlan tételekkel vesz körbe. Na, körülbelül ezt a tematikát követi a mostani lemez is.

Én annyira nem vártam a lemezt, ugyanis a „Survival” és az „Unsustainabe” meggyőztek, hogy jobb lenne nekem nélküle. Aztán jött a „Madness”, amely már egy fokkal jobbra sikeredett (sőt, azóta úgy bekúszott a hallójárataimba, hogy csákánnyal nem hozzuk ki onnan…), de ettől még mindig a csalódások voltak nagyobb számban. Aztán mégiscsak kicsordult a lemez, én pedig nyilván belevetettem magam, hiszen a kíváncsiság mindig hajtja az embert.
 
A „Supremacy” (alias Szupermaci) nem hagyott túl mély nyomot, mondhatni feledésbe is merült, úgyhogy lendüljünk tovább. A „Madness”-t veséztük, szintúgy. A „Panic Station” viszont már egy érdekesebb darab, ugyanis végre egy kis tiszta rock! Ez az, amit nagyon régóta vártam a Muse-tól. Komolyan a „Supermassive Black Hole”-t idézte nekem ez a dal (kivéve persze az eszelősen jó fejhangot végig...), ami egy igencsak pozitív csalódás volt. Nem számítottam, hogy akárcsak egy ilyen jó dal is lesz a lemezen. Az eztán következő felvezetés kihagyható lett volna, mint ahogyan az olimpia hivatalos dala, a „Survival” is. Én azt reméltem, hogy ezt nem pakolják fel a korongra, mert teljes mértékben felesleges. Közhelyhalmaz és még unalmas is. Egyedül a szóló, ami egy kicsit simogatja az ember lelkét, de ennyi. Ez pedig valóban kevés. A „Follow Me” megint egy kicsit jobb tétel, bár ez a dubstepes dobrész igazán kimaradhatott volna. Nincs nagy bajom a dubsteppel (már így egy szám erejéig, utána azért már gyilkolnék rá), de az „Unsustainable” és ez már egy kicsit sok. Túl sok egy lemezre.
 
Az „Animals” 5/4-es dallamvezetése végre visszahozott egy kicsit a régi Muse-os kreativitásból. Sokkal kevesebb lett benne a pop-elem, több a félhang és sokkal több a klasszikus „Matt-szenvedés”. Ez a dal végre igen közel került a szívemhez, erre csak tapsolni tudok, semmi egyéb. Az „Explorers” közben egyértelműen azt éreztem, mintha a Queen mesedalokat énekelne. Persze ez egyrészt elismerés, mert a Queen-hez hasonlítottam a zenekart. Másrészt meg; szerintem értitek. A „Big Freeze” végre megint egy kis életet lehel a lemezbe, ugyanis sok volt már a lassú nóta. Ez a dal nekem nagyon bejött, megjön a fejhang a refrénben, táncolós az alap, szintén egy jó szóló Bellamy-tól, fogós dallamok. Tetszett, na. Innentől viszont jön a számomra "hallgathatatlan" rész a lemezen. A "Save me" egész egyszerűen altató jelleggel bír számomra, hiába a háromnegyedes ütem és a nagyon szívhez szóló téma. A "Liquid State" úgy üres, ahogy van, az albumot záró két részes "The 2nd Law" pedig felesleges, ráadásul a dubstep még egy mínusz pontot is megérdemel. Persze legalább nem estek át a ló túloldalára, á la Korn, de attól még ez felesleges volt. Bár kellő hangulatban élvezhető ez a stílus is, de ne a Muse csinálja, könyörgöm!
 
Összességében az van, amit az elején leírtam, csak bővebben kifejtve. Megvannak a húzódalok, amiket majd felmásolok a gépemre, és megvannak a hallgathatatlan, körítésként használt "zajhalmazok", amiket meg soha többet nem fogok lejátszani. Ez azért baj, mert minden dal kellően ki van dolgozva, tele vonósokkal, effektekkel, élő hangszerekkel, vokálokkal. Csak némelyiknél nem sikerült megfogni azt a dallamot/érzést/atmoszférát, amit le lehet nyomni a torkomon. Ennyiben jobb a 30 Seconds to Mars This is War-ja: ott minden dal egyedien zseniális. 
 
A MyMusic értékelése: 6/10
 
Muse - The 2nd Law (2012)
 
'Supremacy'
'Madness'
'Panic Station'
'Prelude'
'Survival'
'Follow Me'
'Animals'
'Explorers'
'Big Freeze'
'Save Me'
'Liquid State'
'The 2nd Law: Unsustainable'
'The 2nd Law: Isolated System'
 
Jam

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások
Niki88 2012. okt. 25.  15:14 1
Azért a Madness nagyon ott van a szeren...

[link]

én csak jót tudok róluk mondani, nemhiába fogok csápolni a november 20-ai koncerten az Arénában :)
   

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky