3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. október 15. | Jam

Elmaradt a várt hatás a Muse új lemezén

Copyright:

Muse - The 2nd Law | Az a fura, hogy Matt Bellamy-nak elkötelezett rajongója vagyok, de a Muse-nak mégsem. Ez úgy jön össze, hogy iszonyat jó dalokat tud írni, amiket hallgathatatlan tételekkel vesz körbe. Na, körülbelül ezt a tematikát követi a mostani lemez is.

Én annyira nem vártam a lemezt, ugyanis a „Survival” és az „Unsustainabe” meggyőztek, hogy jobb lenne nekem nélküle. Aztán jött a „Madness”, amely már egy fokkal jobbra sikeredett (sőt, azóta úgy bekúszott a hallójárataimba, hogy csákánnyal nem hozzuk ki onnan…), de ettől még mindig a csalódások voltak nagyobb számban. Aztán mégiscsak kicsordult a lemez, én pedig nyilván belevetettem magam, hiszen a kíváncsiság mindig hajtja az embert.
 
A „Supremacy” (alias Szupermaci) nem hagyott túl mély nyomot, mondhatni feledésbe is merült, úgyhogy lendüljünk tovább. A „Madness”-t veséztük, szintúgy. A „Panic Station” viszont már egy érdekesebb darab, ugyanis végre egy kis tiszta rock! Ez az, amit nagyon régóta vártam a Muse-tól. Komolyan a „Supermassive Black Hole”-t idézte nekem ez a dal (kivéve persze az eszelősen jó fejhangot végig...), ami egy igencsak pozitív csalódás volt. Nem számítottam, hogy akárcsak egy ilyen jó dal is lesz a lemezen. Az eztán következő felvezetés kihagyható lett volna, mint ahogyan az olimpia hivatalos dala, a „Survival” is. Én azt reméltem, hogy ezt nem pakolják fel a korongra, mert teljes mértékben felesleges. Közhelyhalmaz és még unalmas is. Egyedül a szóló, ami egy kicsit simogatja az ember lelkét, de ennyi. Ez pedig valóban kevés. A „Follow Me” megint egy kicsit jobb tétel, bár ez a dubstepes dobrész igazán kimaradhatott volna. Nincs nagy bajom a dubsteppel (már így egy szám erejéig, utána azért már gyilkolnék rá), de az „Unsustainable” és ez már egy kicsit sok. Túl sok egy lemezre.
 
Az „Animals” 5/4-es dallamvezetése végre visszahozott egy kicsit a régi Muse-os kreativitásból. Sokkal kevesebb lett benne a pop-elem, több a félhang és sokkal több a klasszikus „Matt-szenvedés”. Ez a dal végre igen közel került a szívemhez, erre csak tapsolni tudok, semmi egyéb. Az „Explorers” közben egyértelműen azt éreztem, mintha a Queen mesedalokat énekelne. Persze ez egyrészt elismerés, mert a Queen-hez hasonlítottam a zenekart. Másrészt meg; szerintem értitek. A „Big Freeze” végre megint egy kis életet lehel a lemezbe, ugyanis sok volt már a lassú nóta. Ez a dal nekem nagyon bejött, megjön a fejhang a refrénben, táncolós az alap, szintén egy jó szóló Bellamy-tól, fogós dallamok. Tetszett, na. Innentől viszont jön a számomra "hallgathatatlan" rész a lemezen. A "Save me" egész egyszerűen altató jelleggel bír számomra, hiába a háromnegyedes ütem és a nagyon szívhez szóló téma. A "Liquid State" úgy üres, ahogy van, az albumot záró két részes "The 2nd Law" pedig felesleges, ráadásul a dubstep még egy mínusz pontot is megérdemel. Persze legalább nem estek át a ló túloldalára, á la Korn, de attól még ez felesleges volt. Bár kellő hangulatban élvezhető ez a stílus is, de ne a Muse csinálja, könyörgöm!
 
Összességében az van, amit az elején leírtam, csak bővebben kifejtve. Megvannak a húzódalok, amiket majd felmásolok a gépemre, és megvannak a hallgathatatlan, körítésként használt "zajhalmazok", amiket meg soha többet nem fogok lejátszani. Ez azért baj, mert minden dal kellően ki van dolgozva, tele vonósokkal, effektekkel, élő hangszerekkel, vokálokkal. Csak némelyiknél nem sikerült megfogni azt a dallamot/érzést/atmoszférát, amit le lehet nyomni a torkomon. Ennyiben jobb a 30 Seconds to Mars This is War-ja: ott minden dal egyedien zseniális. 
 
A MyMusic értékelése: 6/10
 
Muse - The 2nd Law (2012)
 
'Supremacy'
'Madness'
'Panic Station'
'Prelude'
'Survival'
'Follow Me'
'Animals'
'Explorers'
'Big Freeze'
'Save Me'
'Liquid State'
'The 2nd Law: Unsustainable'
'The 2nd Law: Isolated System'
 
Jam

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások
Niki88 2012. okt. 25.  15:14 1
Azért a Madness nagyon ott van a szeren...

[link]

én csak jót tudok róluk mondani, nemhiába fogok csápolni a november 20-ai koncerten az Arénában :)
   

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

2020. július 15.

A nyár íze! | New Found Glory - Forever + Ever x Infinity

New Found Glory - Forever + Ever x Infinity (2020) | Nem tétlenkednek a floridai punkok, hiszen a tavalyi feldolgozáslemez után máris itt a soron következő, teljes értékű NFG korong. Úgyhogy itt az ideje, hogy előkapjuk a képzeletbeli szörfdeszkát, shortra vetkőzzünk és nekiszaladjunk az óceánnak, arccal a legnagyobb hullám felé. Tovább

2020. július 10.

A nyúl üregében | Code Orange - Underneath

Code Orange - Underneath (2020) | Ha van még új út a kemény zenében és a metalban, akkor nagy valószínűséggel a Code Orange áll ma az egyik legközelebb ahhoz, hogy ezt az utat megtalálja. Az Underneath egy olyan utazás, ami az első pillanattól az utolsóig kétségek között tart azt illetően, hogy mi rejlik a következő sarkon és mit hallasz majd a következő ütemben. Tovább

2020. július 6.

Egy kicsit a mélyre kérhetnék? | Reflections - Willow

Reflections - Willow (2020) | Öt év várakozás - amelyből hármat hiátusban töltött a banda - jött ki új anyaggal a minnesotai illetőségű progresszív metalcore-ban utazó Reflections, mi pedig száz százalékig nem voltunk felkészülve arra, amit a Willow tartogat! Durvább, mélyebb, progosabb, ijesztőbb, mégis sokkal egységesebb, mint amit eddig valaha hoztak a srácok.
  Tovább

2020. július 1.

TÚMÁCS | Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice

Heaven Shall Burn – Of Truth And Sacrefice (2020) | Négy év lemezszünet és két év alkotói szabadság után a német metalbrigád nem kisebb vállalásba fogott, minthogy egy majd’ 100 perces duplalemezzel gyalulják le a hallgatók hallójáratait, miközben elsztorizgatnak életről, halálról, a bolygónkról, az emberiségről és természetesen a gyarlóságról, a nagybetűs ellenségről magáról. Vagyis magunkról, ugyebár… Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky