3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. október 15. | Jam

Elmaradt a várt hatás a Muse új lemezén

Copyright:

Muse - The 2nd Law | Az a fura, hogy Matt Bellamy-nak elkötelezett rajongója vagyok, de a Muse-nak mégsem. Ez úgy jön össze, hogy iszonyat jó dalokat tud írni, amiket hallgathatatlan tételekkel vesz körbe. Na, körülbelül ezt a tematikát követi a mostani lemez is.

Én annyira nem vártam a lemezt, ugyanis a „Survival” és az „Unsustainabe” meggyőztek, hogy jobb lenne nekem nélküle. Aztán jött a „Madness”, amely már egy fokkal jobbra sikeredett (sőt, azóta úgy bekúszott a hallójárataimba, hogy csákánnyal nem hozzuk ki onnan…), de ettől még mindig a csalódások voltak nagyobb számban. Aztán mégiscsak kicsordult a lemez, én pedig nyilván belevetettem magam, hiszen a kíváncsiság mindig hajtja az embert.
 
A „Supremacy” (alias Szupermaci) nem hagyott túl mély nyomot, mondhatni feledésbe is merült, úgyhogy lendüljünk tovább. A „Madness”-t veséztük, szintúgy. A „Panic Station” viszont már egy érdekesebb darab, ugyanis végre egy kis tiszta rock! Ez az, amit nagyon régóta vártam a Muse-tól. Komolyan a „Supermassive Black Hole”-t idézte nekem ez a dal (kivéve persze az eszelősen jó fejhangot végig...), ami egy igencsak pozitív csalódás volt. Nem számítottam, hogy akárcsak egy ilyen jó dal is lesz a lemezen. Az eztán következő felvezetés kihagyható lett volna, mint ahogyan az olimpia hivatalos dala, a „Survival” is. Én azt reméltem, hogy ezt nem pakolják fel a korongra, mert teljes mértékben felesleges. Közhelyhalmaz és még unalmas is. Egyedül a szóló, ami egy kicsit simogatja az ember lelkét, de ennyi. Ez pedig valóban kevés. A „Follow Me” megint egy kicsit jobb tétel, bár ez a dubstepes dobrész igazán kimaradhatott volna. Nincs nagy bajom a dubsteppel (már így egy szám erejéig, utána azért már gyilkolnék rá), de az „Unsustainable” és ez már egy kicsit sok. Túl sok egy lemezre.
 
Az „Animals” 5/4-es dallamvezetése végre visszahozott egy kicsit a régi Muse-os kreativitásból. Sokkal kevesebb lett benne a pop-elem, több a félhang és sokkal több a klasszikus „Matt-szenvedés”. Ez a dal végre igen közel került a szívemhez, erre csak tapsolni tudok, semmi egyéb. Az „Explorers” közben egyértelműen azt éreztem, mintha a Queen mesedalokat énekelne. Persze ez egyrészt elismerés, mert a Queen-hez hasonlítottam a zenekart. Másrészt meg; szerintem értitek. A „Big Freeze” végre megint egy kis életet lehel a lemezbe, ugyanis sok volt már a lassú nóta. Ez a dal nekem nagyon bejött, megjön a fejhang a refrénben, táncolós az alap, szintén egy jó szóló Bellamy-tól, fogós dallamok. Tetszett, na. Innentől viszont jön a számomra "hallgathatatlan" rész a lemezen. A "Save me" egész egyszerűen altató jelleggel bír számomra, hiába a háromnegyedes ütem és a nagyon szívhez szóló téma. A "Liquid State" úgy üres, ahogy van, az albumot záró két részes "The 2nd Law" pedig felesleges, ráadásul a dubstep még egy mínusz pontot is megérdemel. Persze legalább nem estek át a ló túloldalára, á la Korn, de attól még ez felesleges volt. Bár kellő hangulatban élvezhető ez a stílus is, de ne a Muse csinálja, könyörgöm!
 
Összességében az van, amit az elején leírtam, csak bővebben kifejtve. Megvannak a húzódalok, amiket majd felmásolok a gépemre, és megvannak a hallgathatatlan, körítésként használt "zajhalmazok", amiket meg soha többet nem fogok lejátszani. Ez azért baj, mert minden dal kellően ki van dolgozva, tele vonósokkal, effektekkel, élő hangszerekkel, vokálokkal. Csak némelyiknél nem sikerült megfogni azt a dallamot/érzést/atmoszférát, amit le lehet nyomni a torkomon. Ennyiben jobb a 30 Seconds to Mars This is War-ja: ott minden dal egyedien zseniális. 
 
A MyMusic értékelése: 6/10
 
Muse - The 2nd Law (2012)
 
'Supremacy'
'Madness'
'Panic Station'
'Prelude'
'Survival'
'Follow Me'
'Animals'
'Explorers'
'Big Freeze'
'Save Me'
'Liquid State'
'The 2nd Law: Unsustainable'
'The 2nd Law: Isolated System'
 
Jam

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Hozzászólások
Niki88 2012. okt.. 25.  15:14 1
Azért a Madness nagyon ott van a szeren...

[link]

én csak jót tudok róluk mondani, nemhiába fogok csápolni a november 20-ai koncerten az Arénában :)
   

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább

2020. szeptember 26.

Ha temetsz, temess mélyre! - Make Them Suffer – How To Survive A Funeral

Make Them Suffer – How To Survive A Funeral (2020) | Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert alapvetően bírom a bandát, viszont az előzetes dalokból nekem egyedül az Erase Me ütött csak akkorát, hogy elkezdjem várni a lemezt – plusz természetesen a lemez címe, mert az viszont telitalálat! Ebből a kétes alapszituációból pedig a végeredmény egyértelműen kibillentett, nézzük merrefelé! Tovább

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky