3428 zenekar 12456 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. október 9. | Anikó

Minden száma rajongásra érdemes - Dead Can Dance

Copyright:

Dead Can Dance: Anastasis | Bár a Dead Can Dance zenei aktivitása nem túl erős, mégis egy stabil és hatalmas rajongótábor várt arra, hogy újra a kezébe tarthasson egy új Dead Can Dance Cd-t. És ez 2012-ben az „Anastasis”-szel meg is valósult. A lemez meghallgatása után egy kérdés maradt: ilyen a tökéletesség?

Mikor először hallottam a Dead Can Dance-ről, valahogy így mutatták be nekem őket: „ez az a profi művészekből álló együttes, akik ha éppen van mondanivalójuk, összeállnak és megcsinálnak egy lemezt. Aztán évekig nem hallasz róluk, és utána újra felbukkannak egy sokféle hatást összegyűjtő, új és kifogástalan anyaggal”. Ennél kifejezőbben nem is lehetne mesélni az 1981 óta – megszakításokkal - létező zenekarról.
 
2012-ben napvilágot látott az „Anastasis”, aminek a másodpercről másodpercre érezhető maximalizmusát nehéz kétségbe vonni. Háttérzenének egyáltalán nem alkalmas, mert az „Anastasis”-t hallgatni kell… Odafigyelve, nyitott füllel és szívvel. A kezdő dal, a „Children of the Sun” megalapozza azt a hangulatot, ami végig uralkodik. 
 
Szerintem az „Amnesia” a legkiemelkedőbb alkotás, érdemes a dalszövegre is nagyon odafigyelni. Habár az „Amnesia” nyomasztó és sötét, mégis van benne valami reménnyel teli katarzis. Mindez egyébként az egész lemezre ráhúzható, tehát aki mély gondolatok és érzések helyett vidámságra vágyik, az nem jó helyen keresgél.
 
Az album elég rövid, összesen 8 számot tartalmaz, de ezek mindegyike rajongásra érdemes. És igen, úgy tűnik, hogy pont ilyen a tökéletesség. 
 
Anikó  
 
A MyMusic.hu értékelése: 10/10
 
Dead Can Dance – Anastasis (2012) 
1. Children of the Sun
2. Anabasis
3. Agape
4. Amnesia
5. Kiko
6. Opium
7. Return of the She-King
8. All in Good Time 

 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. szeptember 12.

A vég? Dehogy! - Currents – The Way It Ends

Currents – The Way It Ends (2020) | A második (jó, legyen harmadik a házi kiadású Life – Lost-tal együtt, de mindenhol másodikat írnak) lemezével a Currents bizonyítja, amit két éve már az I Let The Devil In EP-vel eléggé határozottan megpendített: hogy nekik bizony helyük van a jövő metalcore nemzedékének térképén. Ezt pedig kőkemény riffekkel, okos dalszerkesztéssel, fejletépős üvöltésekkel és arénákért kiáltó refrénekkel teszik. Tovább

2020. szeptember 5.

A tuskóság trendi! - Emmure – Hindsight

Emmure – Hindsight (2020) | Nyolcadik alkalommal mondja meg Frankie Palmeri a frankót mindenkinek és talán senki nem lesz meglepve, amikor azt mondom, hogy markánsan azért nem változtak meg a játékszabályok az elmúlt másfél évtizedben. Szóval nyugodjon le mindenki, ismét el lesz küldve a fél világ a p***ába! Tovább

2020. augusztus 31.

Ilyen lenne az élet? - Novelists – C’est La Vie

Novelists – C’est La Vie (2020) | Harmadik lemezéhez érkezett a francia, gitármasztizós, metalcoreba hajló, djent és progmetallal kacérkodó Novelists, és mi sem lehetne ennél nagyszerűbb hír, hiszen az új korongon – ahogy azt már megszoktuk tőlük - egészen kiváló muzsikálást hallunk. Nagy kár, hogy a megjelenés után Matteo Gelsomino énekes kilépett a bandából, mert nélküle, valószínűleg, a C’est La Vie sem lenne ennyire király. Tovább

2020. augusztus 26.

Az ellenállás él! - Anti-Flag – 20/20 Vision

Anti-Flag – 20/20 Vision (2020) | Bevallom, a 2014-es, Szigetes koncertig egyáltalán nem éltem a punkrockerek zenéjét, mert semmivel nem voltak többek, mint a lázadó melodic hc-punk zenekarok egyike a tömegben. Aztán ott a nagyszínpad előtt, a 34 fokban, tűző napsütésben, izzadtságtól csepegő BMTH-s trikóban valahogy megváltozott valami, mert olyan energiákat mozgattak meg az urak, amire egyáltalán nem számítottam. Azóta pedig egészen kiváló barátságot kötöttünk. Tovább

2020. július 23.

Erős kezdés után... | All Time Low - Wake Up, Sunshine

All Time Low - Wake Up, Sunshine (2020) | Ha van a poppunknak ma vezető csapata a világon, akkor az All Time Low simán pályázhat a trónra, hiszen a Blink már nem az igazi, a 5 Seconds of Summer inkább pop, a Neck Deep inkább punk és nem is annyira élem, a Fall Out Boy-t pedig hagyjuk is inkább... Szóval az ATL simán behúzza ezt a megtiszteltetést, a Wake Up, Sunshine-nal pedig bizonyítják, hogy megérdemelten aggatok rájuk ilyen címkéket! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky