Minden száma rajongásra érdemes - Dead Can Dance

Dead Can Dance: Anastasis | Bár a Dead Can Dance zenei aktivitása nem túl erős, mégis egy stabil és hatalmas rajongótábor várt arra, hogy újra a kezébe tarthasson egy új Dead Can Dance Cd-t. És ez 2012-ben az „Anastasis”-szel meg is valósult. A lemez meghallgatása után egy kérdés maradt: ilyen a tökéletesség?

megosztás
kapcsolódó linkek
- Dead Can Dance
kapcsolódó cikkek
- Mintha egy napot átbeszélgetnél a csajoddal - HS7 album!

Mikor először hallottam a Dead Can Dance-ről, valahogy így mutatták be nekem őket: „ez az a profi művészekből álló együttes, akik ha éppen van mondanivalójuk, összeállnak és megcsinálnak egy lemezt. Aztán évekig nem hallasz róluk, és utána újra felbukkannak egy sokféle hatást összegyűjtő, új és kifogástalan anyaggal”. Ennél kifejezőbben nem is lehetne mesélni az 1981 óta – megszakításokkal - létező zenekarról.

2012-ben napvilágot látott az „Anastasis”, aminek a másodpercről másodpercre érezhető maximalizmusát nehéz kétségbe vonni. Háttérzenének egyáltalán nem alkalmas, mert az „Anastasis”-t hallgatni kell… Odafigyelve, nyitott füllel és szívvel. A kezdő dal, a „Children of the Sun” megalapozza azt a hangulatot, ami végig uralkodik.

Szerintem az „Amnesia” a legkiemelkedőbb alkotás, érdemes a dalszövegre is nagyon odafigyelni. Habár az „Amnesia” nyomasztó és sötét, mégis van benne valami reménnyel teli katarzis. Mindez egyébként az egész lemezre ráhúzható, tehát aki mély gondolatok és érzések helyett vidámságra vágyik, az nem jó helyen keresgél.

Az album elég rövid, összesen 8 számot tartalmaz, de ezek mindegyike rajongásra érdemes. És igen, úgy tűnik, hogy pont ilyen a tökéletesség.

Anikó

A MyMusic.hu értékelése: 10/10

Dead Can Dance – Anastasis (2012)

1. Children of the Sun

2. Anabasis

3. Agape

4. Amnesia

5. Kiko

6. Opium

7. Return of the She-King

8. All in Good Time

cimkék
- 2012, Anastasis, Dead Can Dance, koncert, papp lászló budapest sportaréna, új album

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Tovább

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Tovább

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Tovább

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Tovább

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Tovább