2012. október 12. | Bertoni

Clue: Nem számít a kor és a stílus, ha amit hallanak s látnak, meggyőző

Január óta működik a Clue nevű formáció (Kiss Péter, Mándli István, Erdős László és Varga Sándor), és már nyáron napvilágot látott a bemutatkozó EP-jük, a C.Q., valamint az egyik számra készült video is. A tagok jó része a több mint 10 éve működő Autumn Twilightból már ismert, kiváló hangszeres tudású zenészek, akik művészi igényességgel készítik a dalszövegeket is. Az alakulásról, a lemezbemutatóról és a tervekről kérdeztük Kiss Pétert, a zenekar frontemberét.

Mi volt az alapító ötlet, kinek a fejéből pattant ki?
- Egy új zenekar alapítását konkrétan én vetettem fel először, mert úgy éreztem, sok víz lefolyt a Dunán azalatt a bő évtized alatt, amikor zenélni kezdtünk. Szüntelenül érik hatások az embert, akár magánéleti szempontból, akár zenei téren, s ez akarva-akaratlanul lecsapódik az általa írt szerzeményeken. Egy meglehetősen kreatív időszak közben kezdtem azt látni és érezni, hogy egy új fejezetben jobban érezné magát a készülő produktum, arról nem is beszélve, hogy nekünk is felpezsdítő érzés a korábbi zenekarral/zenekarokkal kialakult műfaji és egyéb korlátok után tiszta lappal kezdenünk. Jelenleg az a szabály, hogy nincs szabály...

Hogy jött ez a felállás, honnan ismeritek egymást? Egyáltalán mi a helyzet az Autumn Twilight körül?
- A 2012-es év a Clue felépítésével telt, úgyhogy most nem tudnék érdemben nyilatkozni az A.T. jövőjét illetően. Mándli 'Tevi' István gitárossal az utóbbi években már együtt zenéltünk az A.T.-ban, ahonnan különböző szakmai és magánéleti dolgok elszólították a ritmusszekciót, így ketten maradtunk. Három út állt előttünk: az első, hogy várunk egy évet a többiekre, a második, hogy egy évig kénytelenek vagyunk ideiglenes kisegítőzenészekkel öregbíteni az A.T. nevét, vagy csinálunk egy friss bandát. Ez utóbbi lehetőségben éreztük a szükséges motivációt. Megkerestük az új zenekar ötletével Tevi előző zenekarának dobosát, egyben gyerekkori barátját, Varga Sándort, aki igent mondott a felkérésre. Végül Erdős László csatlakozott bőgősként.

Szeretitek a zenét, ez a bemutatkozó szövegetekben is kiemelten fontos. Mióta tudjátok ezt magatokról, mikor kezdtetek zenélni?
- Szerintem ezt az ember nem tudja magáról, hanem ösztönösen vágyik rá, ezért nem tudnám datálni. Például az édesanyám zenetanár, úgyhogy zenei környezetben nevelkedtem. Alapvető létszükséglet a zene hallgatása és írása is. A kezdeti bohóckodásokat nem számítva nagyjából a kilencvenes évek végén kezdtünk el zenélni mindannyian.

A mostani magyar zenei életben van, akivel különösen szimpatizáltok?
- Az olyan magyar zenekarok koncertjeit, mint a Shapat Terror, az Angertea vagy a Cultus, szeretjük élőben elcsípni, de jellemzően inkább külföldi dolgokért rajongunk.

Ha választhatnátok egy külföldi zenekart vagy zenészt, akivel együtt dolgozhatnátok, ki lenne az és miért?
- Hm... Hát, azt hiszem Devin Townsend tudna újat mutatni minden téren... Gitárosok közül szívesen látnánk Nuno Bettencourt-öt, Ty Tabor-t vagy Joe Satriani-t, de még bőven folytathatnánk a felsorolást frontemberi és zenekari szinten egyaránt. Minden kedvenctől szívesen eltanulná az ember azt, ami miatt felnéz rá, vagy ami miatt tiszteli, legyen az a gitárhangzás, a hangulat vagy a dallamvilág. Voltaképpen ez nem egy verseny, amiben minél virtuózabbnak, gyorsabbnak vagy jobbnak kell lenni, hiszen az elmélet tanulható, a hangzás pedig inkább pénz, mint tudás kérdése. A fontos az, hogy mennyire jön át a zenész saját világa, mondanivalója a szerzeményeken, és leginkább, hogy mindez mennyire izgalmas. Személy szerint legszívesebben talán Jerry Cantrell-el dolgoznék együtt, mert imádom, ahogy a pacák hozzááll a dalokhoz - gitárosként és dalszerzőként egyaránt.

Eddig mennyire érzitek sikeresnek az új formációt, mik a visszajelzések? Például a lemezbemutató hogy sikerült?
- Eddig (számunkra is meglepő módon) csak pozitív visszajelzést kaptunk. Olyan emberek nyílnak meg felénk, akiktől nem számítanánk rá, ezért nekünk roppant kellemes élményeket okozott a kiadott debütanyag. A bemutatóval is elégedettek voltunk, főleg, mert Budapesten ez volt az első koncertünk. Bár pesti illetőségű a zenekar, valahogy a bemutatkozó és a fesztivál koncertek is vidékre estek.

Mi a lemez célközönsége?
- Nincs konkrét célközönség, de az biztos, hogy azok, akik a '90-es évek rockzenéit kedvelik, egyből ránk hangolódnak. Ettől függetlenül úgy vettem észre, nem számít a kor és a stílus, ha amit hallanak s látnak, meggyőző.
 
Van tudatos kompozíció?
- Az egész kompozíció tudatos! A névválasztástól a lemezcímen át a dalcímekig minden hivatott tartalmat közvetíteni. Különben nem is lenne értelme, hiszen ha nem lenne benne üzenet, érték, akkor giccsé válna a legszebb kép, hang vagy szó is... Amíg van gondolat, azt ki kell fejezni. Leginkább a szövegi oldalon próbálom esszenciába önteni mindazt, amit fontosnak, értékesnek találok, vagy csak ami érzelmileg kikívánkozik.

A dalokat saját élmények ihletik – egyáltalán hogy születik egy szöveg?
- Általában lejegyzem a gondolataimat, majd később, amikor egy szám kezdi kiforrni, megmutatni magát és azt, hogy milyenné szeretne válni, akkor ahhoz igazított koncepció szerint válogatom ki a gondolatokat, mondatokat a jegyzetek közül, amelyek később rímekkel dalszöveggé érnek. Mindez egy időigényes folyamat, mert szeretem, ha pontosan az jelenik meg később, amit érzek, vagy gondolok. Csak ekkor éli át az ember azt az örömöt, amit az alkotás adhat.

Hangsúlyozzátok, hogy az AT borongós zenéivel szemben most valami pozitívabb, életigenlőbb irányt vettetek – inkább magatok, vagy inkább a közönség miatt érzitek ennek szükségét?
- Összességében a Twilight szellemi mondanivalója abszolút pozitív volt, csupán a zenében volt egyfajta melankólia. Én ezt a változást fejlődésnek élem meg. Minden veszteség -jó esetben- megerősíti az embert, és talán bölcsebbé is teszi. Ez egy tökéletlen világ, hiszen betegség van, szenvedés van, elmúlás van, és halál van. Ahogy öregszik az ember és múlik a fiatalsága, annál inkább nő a problémák mennyisége és minősége is. Pont ezért úgy vagyunk vele, hogy akkor a művészettel beszéljünk a kiútról, a tökéletesről, az Igazról! A művészet akkor hiteles, ha értéket közvetít, lelki táplálékot ad, mert az a célja, hogy felemeljen! A közönség vagy a siker érdekében soha nem tettünk semmit, még ha ez önző dolog is... Az elmúlt sok évben már megkaptuk a zenéléstől azokat a dolgokat, amikre egy fiatal vágyik, pedig akkor is kizárólag az önkifejezés és a zenélés öröme motivált bennünket. Így van ez most is. Tehát mondhatom hogy magunk érdekében éreztük ennek a szükségét, hogy elsősorban magunkat ragadjuk ki a hétköznapokból a zenélés és az önkifejezés örömével. S ha ebben az örömben más is osztozik, akkor hatványozódik az élmény!

Mik a terveitek a jövőre, milyen léptékben szeretnétek haladni a koncertezéssel, lemezkészítéssel?
- Az első és számunkra legfontosabb célkitűzés az, hogy szeretnénk minden évben előrukkolni egy, a C.Q.-hoz hasonló minőségű és terjedelmű hangzóanyaggal. Ezenkívül klubkoncertek várhatók, figyeljétek a weboldalat, és töltsétek le ingyen a lemezt ITT! Köszönjük!

Köszönöm a válaszokat, és további sikeres zenélést kívánok!

Bertoni