3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Lemezkritika

2012. szeptember 5. | Bertoni

A legpoposabb Maroon 5 lemez: Overexposed

Copyright:

Maroon 5: Overexposed | Június 26-án jelent meg az amerikai együttes negyedik stúdióalbuma, amelyet 2011-2012-ben Los Angelesben rögzítettek. A lemez központi dala, a Payphone, április 16-án debütált a The Voice-ban, a One More Night-ot pedig június 19-én tették közzé. Miután a Moves Like Jagger-el visszatértek a köztudatba, ez az új irányvonal meghozta a listavezető pozíciókat is.

A zenekar tagjai úgy nyilatkoztak, az eddigiekhez képest inkább a popzene irányába mozdultak el, méghozzá szándékosan. A számok főleg pop-rock, pop-dance disco és reggae elemekre épülnek, bár a kritikusoknak sokszor épp ez nem tetszik – az elektronika túlnő a gitárteljesítményen, és helyenként az énekhangot is elnyomja. A közönség mégis pozitívan reagált: már egymillió fölött van az eladott példányok száma, a brit és amerikai albumlistákon pedig ezüstérmes lett az Overexposed - Magyarországon a 23. helyen áll.

A nyitó dal, a One More Night elég laza, odamondós lett, kicsit Bon Jovitól a One Last Cigarette-re emlékeztet. Ezt követi a mára már slágerré nőtt Payphone, ahol Adam Lavine olyan elképesztő hangmagasságokat ér el, ami már szinte nem is emberi. A téma is egyedi, a ritmus pedig kifejezetten fülbemászó – talán ez a sikerük titka? Tény, hogy a tőlük korábban megszokott pörgést viszonylag kevés dal őrzi ebből az összeállításból (ilyen a Lucky Strike, vagy a Tickets), és valóban nagyon központi helyzetbe került Lavine is.

A Daylight-nál például az az ember érzése, mintha eleve rádióba szánták volna – szép a hangszerelése, nem túl hosszú, és jól fel van építve, de kérdés, hogy koncerten mennyire lehet rá bulizni. Ez persze záros határidőn belül ki fog derülni, hiszen máris elindult a lemezbemutató turné Dél-Amerikában, majd Kelet-Ázsia és Ausztrália következik a sorban.

A The Man Who Never Lied címe és témája elég klisészerűre sikeredett, akárcsak a popzenében kötelező elemnek tekinthető Love Somebody – reméljük, nem mennek tovább a nyálas irányba. A Fortune Teller már inkább unalmas, mint popos, viszont a Sad kellően jól sikerült, hogy ezt feledtesse. Bár a zongorás balladák eddig mondhatni távol álltak a Maroon5-tól, most megmutatták, hogy erre is vállalkoznak, sőt a záró dal is hasonló stílusban készült: a Beautiful Goodbye akusztikus-vokálos hangulatával egyike az Overexposed legjobban sikerült számainak.


A Deluxe kiadás ezeken kívül tartalmazza például a már kellően ismert Moves Like Jagger-t, a Payphone több remixes változatát és a Wasted Years című számot, ami szintén kiemelkedő: rappes vagány szövegével („I’m hanging you out to dry”) amolyan leszarom-dal.

Bertoni

MyMusic értékelés: 6/10

Maroon 5: Overexposed (2012, A&M / Octone Records)

tracklista:

01. One More Night
02. Payphone (feat Wiz Khalifa)
03. Daylight
04. Lucky Strike
05. The Man Who Never Lied
06. Love Somebody
07. Lady Killer
08. Fortune Teller
09. Sad
10. Tickets
11. Doin’ Dirt
12. Beautiful Goodbye
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. december 20.

Érzelmi hullámvasút | Acres – Lonely World

Acres – Lonely World 2019 | Bár már 2011 óta aktív bandának számít az angliai Acres, mégis 2019-ig kellett várni a nagylemezes debütálásra. Ez az idő kellett ahhoz, hogy addig érleljék a srácok a dalokat, amíg egy érzelmi atombomba erősségével tudják ránk szabadítani a Lonely World-öt. Jelentem, sikerült! Tovább

2019. december 17.

Gondolkodj! - Stray From The Path – Internal Atomics

Stray From The Path – Internal Atomics 2019 | Kilencedik lemezét gurította piacra a new yorki illetőségű Stray From The Path idén, az Internal Atomics pedig minden, amiért valaha is hallgattuk ezt a bandát. A keménység, a düh, a harag, a szövegek, az energia, a hangzás, a kreatív zenei megoldások, a változatosság… egyszerűen minden annyira a helyén van, hogy nehéz lenne belekötni. Tovább

2019. november 16.

Félgőzzel - The Contortionist – Our Bones

The Contortionist – Our Bones (EP, 2019) | 2018 nyarán a PVRIS előtt adott koncertjükkel a srácok maradéktalanul és örökre beírták magukat a szívem közepére, hiszen ezt az éteri, progresszív, dallamos, zseniális zenét egyszerűen képtelenség nem szeretni. Hatalmas kár, hogy az új EP-re ebből a zsenialitásból csak igen keveset pakoltak fel, de természetesen nincs okunk fanyalogni, azért ez még bőven a király kategória. Tovább

2019. november 7.

Dobosnak áll a világ - Anup Sastry – Illuminate (EP, 2019)

Anup Sastry olyan bandákban szerzett magának hírnevet, mint az Intervals, a Skyharbour vagy éppen a Monuments, de dobolt Jeff Loomis mellett is, valamint számtalan drum cover és playthrough videója borzasztja a kezdő dobosokat youtube-on. 2013-ban jelent meg első önálló albuma, amit azóta csak EP-k követnek, de azok rendszeresen, hiszen az Illuminate már a negyedik a sorban. Tovább

2019. július 22.

Gyere pásztor, mutasd, mid van! - Shepherds

Shepherds – Pathfinder (EP, 2018) | Igen rég adósa vagyok már a földijeimnek ezzel a pár sorral, hiszen tavaly ősszel jelent meg a Sheperds debütáló kislemeze, és azóta tologatom magam előtt a cikket. Viszont végre ide is elérkeztem, úgyhogy lássuk, Tatabányán hogy élik a hardcore/metalcore-t a fiatalok, és sikerült-e a Sheperds-nek megtalálnia az ösvényt? Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky