A pókerarc - Malek Miklós kontra Magyarország

A méltán híres zenei polihisztor Los Angeles után a magyar közönséget is megcélozta. Malek Miklós az utóbbi évben rendszeresen jelen van a magyar médiában, s kezdeti zárkózottsága is oldódni látszik. Az összkép mégis ellentmondásokkal teli: ilyen „múlttal” vajon mit vár egy saját magyar nyelvű albumtól?

share
kapcsolódó linkek
- Malek Miklós

Ifjabb Malek Miklós kétségtelenül a zenére született. Eredményességét mutatja az a sokat hangsúlyozott kb. 17 millió eladott lemez, amelyek elkészítésében segédkezett. 2010-ben újabb színnel gazdagodott karrierje: a magyar X-Faktor egyik mentora lett. Azóta rengeteg interjú készült vele, és egyre több rajongója van. Miközben láthatóan élvezi, ha „sztárolják”, távol is tartja magától az embereket: magánéletével kapcsolatban minimális információt tesz közzé, mégis próbál (a korábbi szigorú mentorhoz képest) könnyednek, viccesnek látszani. Ugyanakkor szerintem fogalmunk sincs, milyen valójában…

Közel egy éve bejelentette, hogy egy albumon dolgozik, amin amerikai tapasztalatait összegző számok fognak szerepelni saját előadásában (a hangszerelést és éneket beleértve). Egy dalt közzé is tett - a "Zseton a zsákban" angolul született, Geszti Péter fordította magyarra. A klip a rajongók bevonásával készült, egyébként elég puritán: az énekes egy fehér szobában van egy gitárral, mögötte pedig „mozgó” képek a falon. Persze nem a látvány a döntő, hanem a zene és a szöveg - Malek is úgy nyilatkozott, hogy számára a mondanivaló nagyon fontos.

Mégis van pár bökkenő. Először is nem tiszta, milyen képet akar kialakítani magáról. Ha az igényes szakmabeli, aki a világ élvonalában van, az magában hordozza a lenézést is, hiszen így örülhetünk, hogy „lealacsonyodott” hozzánk. Ha a rajongói bázis bővítése volt a cél, annak is van negatív üzenete: talán fél, hogy Amerikában nem lesz elég sikeres énekesként? Ha további tehetségeket jött felfedezni, mert hisz a magyarokban, akkor minek a saját lemez? A kérdések sora folytatódhatna, de egyikre sem tudnék egyértelmű választ adni. És akármennyire is azzal reklámozták a Zseton a zsákban-t, hogy ebből majd megismerjük Miklóst, ebben is kételkedem.

Igaz, kicsit félénknek tűnt, amikor az éneklésről kérdezték – versenyzőként nem biztos, hogy ilyen sokáig bent maradna az X-Faktorban… Mindig kockázatos egy meglévő hírnév mellett valami újjal előállni, mert már elvárások vannak az illetővel szemben. Nos, az én elvárásaimat alulmúlta a dal, és ebben nagy szerepe van a hangi adottságoknak is. Hangsúlyozom, ez adottság, és talán nem jelentene problémát egy karrierje elején álló egyszerű énekes fiúval szemben. Ami azonban már független a biológiától és anatómiától, az a dalszöveg. Ez sem nyűgözött le túlságosan. Nem Geszti munkáját akarom értékelni, bár az angol szöveget nem hallottam. Mindenesetre úgy érzem, túl egyoldalú az értékelés Malek Miklóssal szemben – rosszat nem sokat olvashatunk / hallhatunk róla, pedig szerintem attól még, hogy mondjuk Jennifer Lopezzel dolgozott együtt, ugyanolyan ember, mint bárki más. Ő sem lehet tökéletes, a kritikából viszont könnyebb tanulni, mint a túláradó rajongásból.

Úgy gondolom, egy zenésznek a közönség véleménye legalább annyira fontos, mint hogy ő maga elégedett legyen a zenével. Ha tehát kiadja a szerzeményeit, azzal is törődnie kell, milyen fogadtatásra számíthat. Ebből a szempontból ma Magyarországon nem hiszem, hogy szerencsés dolog a pénzről énekelni. Még akkor sem, ha nem tartja könnyen megszerezhetőnek – ki keres ma egy milliót a Malek-rajongók közül? Egyáltalán mit jelent a szövegben a chick? (Ha nem látom leírva, nem jut eszembe, hogy angol szó… márpedig egy cigicsikk nem „szól ide”…) Lehet szlenges szöveget írni, igaz. Viszont mindenekelőtt a célközönséget kellene konkrétabban meghatározni, ugyanis ez a szókincs szerintem elég szűk csoportra jellemző. Persze vannak, akik anélkül énekelnek egy-egy slágert, hogy figyelnének a tartalomra, és csak a szavakat „kántálják”, de nem gondolom, hogy nekik szánta a dalt.

Nem azt akarom mondani, hogy csapnivaló az egész - ez nagy túlzás lenne. A szakértelem kétségtelen, a dallam megkapó és vidám. Ugyanakkor számomra ebből a pop-rockból hiányzik a rock nyersesége, illetve Miklós hangszínéhez sokkal jobban illik a jazz és a Selfish Man. Az Ez ami kell (Macskafogó 2.) például humoros, kellemes, megkockáztatom, különleges. Talán jobb lenne, ha nem az itthon megszokott műfajokkal foglalkozna, hanem akár a jazz népszerűsítésével, akár valami mással, ami újdonság. Persze ez csak akkor igaz, ha nem elégszik meg azzal, hogy pusztán a neve miatt tűnjön ki a zenészek közül.

Bertoni

MyMusic értékelés: 5/10

cimkék
- kritika, lemezkritika, Malek Miklós, új dal, X Factor

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Comentario

Bertoni	2011. dec.. 9. 17:14	3
Sziasztok! Köszönöm a korrekciót, valóban két különböző dalszöveg kering az interneten, és az egyikben csík szerepel, a másikban ([link]) chick. Való igaz, Geszti szellemes szövegeibe inkább az előbbi illik. Mindenesetre a lényeg szerintem ettől az egy szótól nem változott.
Respuesta con: lugosib 2011. dec.. 7. 11:40

lugosib	2011. dec.. 7. 11:40	2
ellentmondásos és enyhén szólva szubjektív, kritikának ez nem minősíthető, már elnézést és tényleg csík, tudod, Geszti: elhúzza a csíkot - kontra még a csík is beszól neked, hogy húzz el (mert neked nem osztottak a pakliból, érted, lövése van, de pisztolya nincs :-))) aki ezt nem érti, az alapból megkérdőjelezhető számomra, mint bármilyen alkotás "ítésze" köszi a figyelmet :-)

OkCool	2011. dec.. 6. 22:21	1
nem "chick" hanem CSÍK ! :) és most elhúzom a CSÍKot.... :D

Teljes fórum

2021. február 25.

Használj ki! | PVRIS

PVRIS – Use Me (2020) | Az áll a Wikipédia ide vonatkozó cikkében, hogy a PVRIS egy amerikai rock együttes. Nos, ezt már a második album után is erősen megkérdőjeleztem volna, most viszont egyértelműen cáfolnám! A PVRIS olyan vegytiszta popegyüttes, hogy már abban is kételkednék, hogy Lynn Gunn tudja-e még egyáltalán, hogy hogyan kell fogni egy gitárt… Seguir

2021. február 14.

Machine Gun Kelly poppunk babérjai

Machine Gun Kelly – Tickets To My Downfall (2020) | Amikor először szembejött ez a szőke srác a Sleeping With Sirens – Alone című klipjében, egyáltalán nem értettem, hogy mégis mire ez a nagy hype körülötte. Sőt, a rapes albumait nem is komálom a mai napig sem, úgyhogy amikor jött a bejelentés, hogy stílusváltás következik, nagyon kíváncsi lettem. Egy hajdani rapstar fogja megreformálni a 2020-as poppunk színteret? Ugyan már... Seguir

2021. február 11.

Ez miért működik bárkinél is? | Neck Deep

Neck Deep – All Distortions Are Intentional (2020)|Negyedik lemezéhez érkezett a walesi poppunk brigád, én pedig hiába csinálok akármit, egyszerűen nem értem, hogy miért népszerű a Neck Deep. Közel 40 perc alatt összesen 5 percnyi érdekességet nem tudnék összeszedni a hallottakból, és még az is csak maximum középszerű lenne. Seguir

2020. október 5.

Ennyit várni a szenvedésre? - Sylosis – Cycle Of Suffering

Sylosis – Cycle Of Suffering (2020) | Nagyon sokáig tologattam magam előtt a Sylosis ötödik lemezét, hiszen mindenképpen akartam róla írni, mert csoda, hogy elkészült, de mégis olyan hosszú és olyan tömör hallgatnivaló, hogy nagyon nehezen szántam rá magam. Összességében nem csalódás a Cycle Of Suffering, de sajnos kultstátuszba sem fogom emelni soha. Seguir

2020. szeptember 30.

The Used – Heartwork (2020)

The Used – Heartwork (2020) | Őszintén, valamikor 2012-ben, a Vulnerable környékén veszítettem el a bandát, s noha azóta is átfutottam a lemezeiken, nagyon nem tudtak elkapni. A mostanira sem mondanám, hogy visszatérés a gyökerekhez és újra tizennégynek éreztem magam, miközben azt üvöltöm, hogy „ájkémálájv”, de pár fokkal azért közelebb kerültünk az élvezhetőséghez. Seguir